Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Zöldfül

 

Legrégibb verseimből

- azaz zöldfülű koromból -

de nagyon sok szeretettel!

 

KAVALKÁD  -  1.

Múltadban elhervadt kis virágok

a véredben alvó ösztönök.

Átélt, átérzett álomvilágok,

szívdobbanásnyi börtönök.

 

Elfojtott átkok, kiáltások,

kimondott szavak, végzetek,

mosolyok, apró szemvillanások,

italba fojtott életek......

 

Szavakkal öl, ki tenni béna,

késsel, akiben van erő.

Koncra vár gyáva hiéna,

csókra éhes a szerető.

 

Átélt percek emlékké lesznek.

Sárgult fotók szobád falán.

Költő vagy? Könyves polcra tesznek.

Lapoznak benned még? Talán....

 

Barátok. Voltak? merre mentek?

Az élet morajló kín, s gyönyör.

Tömjén illat, selyembe tesznek.....

.... feketén vár a sírgödör.

Baja, 1983.június

 

(SZERELMI)  TAVASZ

Kék az ég. Zöld a fű.

Madárdal gyönyörű

hangja kél.

Vízcsobban, rügy pattan,

szívem egy tűzkatlan.

Lángban ég.

 

(SZERELMI)  NYÁR

Kívánt gyümölcs, arany kalász.

Ha keresel, hát rám találsz.

Ott vagyok a szőlőfürtben,

vízfelszínén, színezüstben,

hegyek ormán napsugárban,

patak mélyén, hűvös árban.

Ha keresel, majd rám találsz.

Édes gyümölcs, hajló kalász....


Ha kereslek, hát rád lelek.

Bújtathatnak emberek.

Lapulhatsz az erdő mélyén,

terjedhetsz a szó igéjén,

lebeghetsz az enyhe szélben,

ragyoghatsz a felhő-kékben.

Elrejthetnek emberek,

ha kereslek, majd rádlelek.


(SZERELMI)  ŐSZ

Lábamhoz hullt levél

mindegyik sóhajod.

Lélektől elszakadt.

Élettelen.

Köröttem lombhalom.

Felgyűlő holtavar,

holtérzés.

Szűnik az

életterem.

 

(SZERELMI)  TÉL

Átkos nap süt.

Hízik a jég.

Ránk dermed

a feketeség.

Szörnyű szél fúj.

Mindig szembe.

Nem jutsz többé

a szívembe.

Gyilkos hó hull

kín-kristályból.

Kitöröllek

a világból.

Eger, 198.....


BALGA  VALLOMÁS

Talán felér egy vallomással,

ha csendben maradhatok.

Mit érek csöndes suttogással,

ha balgák a mondatok.....


Századszor próbálok

rólad írni.....

századaszor nem

tudok.

Egyszer próbálj még

úgy szeretni,

ahogy senki sem

tudott.

B.telek, 1984.01.23.

 

APRÓHIRDETÉS

 

Ez a ház újra eladó.

Kiköltözött a szeretet.

 

MÚLT  IDŐ

Féltem, mikor mosolyogtak.

Néztem, mikor mutogattak.

Vártam, mikor kiabáltak,

üvöltöztek, hadonásztak.

 

Írtam, mikor rám sötétült,

mikor a csend is közénk ült.

Szóltam, mikor nem hallották.

(lehet, hogy csak nem akarták ....)

 

Jöttem, mikor utat adtak.

Álltam, mikor szétszaladtak.

Éltem, ahogy megengedték,

ahogy lehetővé tették.

 

Hittem, amit hinnem kellett.

Hordtam azt, amire tellett.

Adtam azt amit csak bírtam,

amit tiszta szívből írtam.

 

Múltam, ez a harminckét év.

Sok-sok jóság, olysok vétség.

Költői kor. Megérdemlem?

Harminckettő éves lettem.

N.szénás, 1994. ápr. 05.

 

                                                                                             ŐSZ

                                                                          Sebes víz csobog.

                                                                          Zsongnak távolok.

                                                                          Egy kicsit fáj

                                                                                                 a messzeség.

                                                                          Szűk a láthatár,

                                                                          száll a kékmadár.

                                                                          Kiált felém

                                                                                               a messzeség.

                                                                         A zöldből sárga lett.

                                                                         Már érezem a telet,

                                                                         s a nyár már meghalt

                                                                                                 messzeség.

                                                                         Az ősz már körbe vett.

                                                                         Ont esőt, szelet,

                                                                         s hideg iszonyt küld

                                                                                             a messzeség.

                                                                         Elfáradt hajnalok.

                                                                         didergő csillagok,

                                                                         s elragad a titkos

                                                                                               messzeség.

                                                                               Eger, 1983. október

 

ELTEMETTÉL

"mérleged csalóka nyelve

könnyűnek talált - elfeledve

ki vagyok"

 

ne nézz, ne nézz így fégszemeddel,

ne gúnyolódj a kedveseddel

ennyire......

mint aki meghalt:  eltemettél,

ahonnan jöttem  -  visszatettél  -

semmibe....

ne küldj, ne köldj a messzeségbe,

maradj meg lelkem közepében

kedvesem....

mint aki elment:  elfeledtél,

engem Te soha nem szerettél

teljesen!

B.telek, 1984. 01.19.


BÚCSÚZTATÓ

-egykori társunk emlékére-

in memoriam   J.I.

Fekete a kapu......

..... már átléptél rajta.

Az egekben rejtező

így akarta!

Gyarló földi testünk

porló - múló romja....

Ember voltál..... Ember....

csillagok atomja...

Mi maradt a múltból?

Mosolyod varázsa?

Az elröppenő idő

fájós kacagása?

Lehanyatló két kéz...

az erő hova tűnt el?

Szemedben az élet

tüze miért szűnt meg?

Ha van válasz, hol van??

Örként ki ül rajta?

... fekete a kapu...

már átléptél rajta.

N.sz. 2006.10.05.

 

MÁS  VILÁG

Zárt ajtók és csukott ablakok.

Az ágyásokban nem nyílik virág.

A fák ágain nem rezeg levél.

Felordítok: ez már a MÁS világ??

 

Ezek az arcok maszkok csupán?

A ruhák alatt nem rohan a vér?

Valahol a zárt ajtók mögött

csak van ded, ki sírva enni kér!

 

Volt idő, mikor tömve volt a tér,

s a szendergélő házacskák fölött

repdesett a kéktollú madár.

 

Szerte hullott a jót rejtő jövő.

A kemencékre odvas fát vetettek.

Kínok között, de pislog még a fény....

N.szénás, 1992.dec.02.

 

ÉJI   DAL

Jajong az éjjel sötét sirálya.

Álmatlan harcol tetem magánya.

Feszengő gondok kereszttüzében

kutatok álmaim térközében.

 

Egy nappal ismét gazdagabb lettem,

s szegényebb azzal, amit nem tehettem.

Magamra hagynak az értékeim

- reám köszönnek az emlékeim.

 

Az éjjel sötét sirálya szárnyal.

Bejárja útját fekete árnnyal.

Valahol aprócska földi másom

mereng a kiküzdött elmúláson.

 

Egy nappal ismét szegényebb lettem

s gazdagabb azzal, amit megtehettem.

Rám találnak még az értékeim?

Fájón köszönnek az emlékeim.

 

Értem az éjben komponált csendet.

Tudom mi az, mi nékem teremhet.

Elpusztulás, vagy áldott diadal.

Éjszakáimban felsír az éji dal.

B.telek, 1984. 01.21.

 

zz_siraly.jpg