Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vissza

Vissza a haikukhoz......

5240.

már megint csak én

téli világra nézek

az ablakon át

 

5241.

köd és ballada

fehér paplanunk alatt

elrejtett világ

 

5242.

KITIN

nem érintenek

már meg sem szólítanak

kemény csend-páncél

 

5243.

ÉRZÉS

közeleg a tél

nem látom nem hallom

csendemben érzem

 

5244.

MIMIKRI

kifakult dalok

sosem volt színek mögött

félelem bujkál

 

5245.

ÜRESSÉG

nem kopogtatok

résre kitárult ajtó

csönddel telt szoba

 

5246.

megvető fények

hosszú árnyék kötelek

hol a szabadság (?)

 

5247.

Halkan őszre fest

a láthatatlan művész.

Testemben lakik.

 

5248.

Látok valakit

a mozdulatlanságban.

Időtlen izom.

 

5249.

Névtelen szerep.

Íratlan párbeszédünk.

Hiányzik a taps.

 

5250.

Fölém tornyosul.

Elvárás hegyek mögött

mély a szakadék.

 

5251.

Félelem pókok

beszőnek rettegéssel.

Úgy sem menekülsz.

 

5252.

Sötétben járunk.

Az örök úttalanság

el sosem veszít.

 

5253.

Hálót vet a múlt.

A lehalászott tóban

nincsenek halak.

 

5254.

Árnyék emberek

hű társként követnek.

Felvilágosodsz?

 

5255.

Építs szivárványt.

A színes téglák között

cement a mosoly.

 

5256.

Felhőt varázsolsz.

Kiszáradt sivatagod

szép kert lesz megint.

 

sivatag-szivarvany.jpg

 

TIZENHÁROM NAP
az első lövés
az utolsó halott....
földbe temettek,
mint egy csírázó magot
sírt az őszi szellő
zokogott az ég
lánctalpakkal jött
a vörös színű vég
.... feszült a kötél
drót a kezeken....
meggyalázott hullák
és rettegő eleven...
emlékszel pesti utca
milyen piros a vér????
futó vadként rohansz,
ha lőnek mindenért...
... élt a szabadság akkor
tizenhárom napot
ne felejtsd utókor
a bujkáló alakot ...
a kilyukasztott zászló
örökre fenn lobog....
megállt sok szív akkor,
de örökre bennünk dobog ....

2015.10.23.   N.sz.

 

ÜNNEP  UTÁN

nem haltam meg

de nem is élek

nem tervezek

és nem ígérek

ahogyan a galambok

az égen

méltósággal

és szerényen

köszönöm a létet

a szabadságot

magamhoz ölelném

a szép világot

elhoznám a békét

elhoznám a szépet

megosztanám a jót

a fájó emléket

megírnám a verset

majd elénekelném

az lenne a legszebb

ha szabadon tehetném

ölelném a fákat

a patakot követném

pásztortüzek mellett

jönne el az estém

csillagot keresnék

a hajnal betakarna

szeplőtelen lelkem

tisztán megmaradna

2015.10.26.  N.sz.

 

TÁVOLSÁG
csak a hangod
csak a lélegzeted
csak a hiányom
érezheted
csak a távolság
csak a lerombolt
falak
csak a magányosan
járkáló alak
csak a szellő
csak a pipacsos mező
csak az ajkam
a csókod kereső
csak a kezed
csak az illatod
csak a magány
és a bánatod

2015.10.26.  N.sz.

 

MINDEGY

mindenfelé

menekültem

Isten elé

bekerültem

bekerültem

Isten elé

mehettem én

ezer felé

2015.10.27.

 

HELYZETELEMZÉS
a kétkedők
ködét
kérdezed
a választalanság
a végzeted
a bizalom
burka
megreped
kilátástalan
a helyzeted
az égboltot
szürkén láthatod
halványan dereng
a csillagod

2015.10.28.   N.sz.

 

ORWELLI VILÁG
(5257.-5259.)
Ne kövessetek.
Nincs nyomom. A követés
néha összenyom .....

 

Mit tudtok rólam?
Kilók, centik, számsorok.....
de hol az ember???

 

A lélek mögött.
A követett ember már
rég elköltözött...

2015.10.30.

 

TÁVOLI GYERTYÁK

Ó, első novemberi nap....
Mennyi fájdalmas pillanat.
A gyertya messziről világít,
mindig siratok valakit.
Apám és anyám. A nejem....
Nem pótolhatja senki sem.
Virágok, koszorúk helyett
e versemmel hajthatok fejet....

2015.11.01.  N.sz.

 

IDŐTÁVOL
Halottaim
az égben fenn.
Emlékszem rátok
idelenn.
Kiket elvittek
szárnyas angyalok,
azokhoz szólnak
a mondatok.
Felvillan néhány
szép mosoly.
Anyám nevet,
apám komoly....
Valaki csendben
nyújt kezet.
Az időtávolból
megszeret.

2015.11.01.    N.sz.

 

ADTÁL URAM
Adtál Uram, eleget.
Hideget és meleget.
Adtál utat, s lábakat.
Zárt ajtajú házakat.

Adtál Uram, mennyi jót.
Ébresztőt és altatót.
Nyugodalmat, álmokat,
kitartást és kínokat...

Adtál Uram, igazat.
Jégpáncélt és friss havat.
Puha ágyat, takarót.
Kérdés nélkül vallatót.

Adtál uram igazat???
Zárt kalitkát, madarat.
Kikötőt,tépett hajót.
Édesvizet, tiszta sót.

Adtál Uram, szavakat.
Tengerpartot, tavakat.
Vízesést és jéghegyet.
Szörnyeteget, szépeket.

Adtál Uram életet.
Perceket és éveket
Holnapot is adj Uram!
Egyengesd az én utam...

2015.11.01.   N.sz.

 

HANGULATOK
ugye elfelejtenek
meg se értenek
hamiskás mosollyal
vérig sértenek
ugye elhalkul a szó
már nem is hallható
ugye nem annyira csúf
a ránk szakadt való
ugye felkel még a nap
s a szél velem szalad
ugye fájdalmadban ott él
a régi önmagad.....

2015.11.02.   N.sz.

 

FÖLDI DOLGOK
tudom, csak az
egyszerűség ....
néha a fűszál
a nagyszerűség
egyetlen vízcsepp
az egyetlen levél
az utolsó hang
s a dal véget ér....
a felhőfoszlány
a pókhálóselyem
a virágillatban
lakó értelem
a véletlen szél
a súrlódó homok
a televény alá
temetett korok
a túlélés-törvény
a létezés joga...
az evolúció
kicsorbult foga
a csillagösvény
a hullámverés....
a létezésbe burkolt
örök küldetés.....

2015.11.06.  N.sz.

 

KEVÉS

engedetlenül

lázadok megint

legbelül

szótlanul

hallgatok

mi ellen lázadok

a perceim

borzalmas

századok

ha már

nincs időnk

nem kell

 a kézbe kés

a lélek dönt

ez most

oly kevés......

2015.11.08-   N.sz.

 

SZÍNHÁZ HELYETT
Köszönöm nem....
Köszönöm igen.
Leforrázottan
és hidegen.
Amikor gyűlölök,
mikor örökké szeretek.....
Vastapsok
és rám osztott szerepek....

2015.11.09.  N.sz.