Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Végtelen

 

VÉGTELENEDÉS
Te vagy örökre
bennem
a Végtelen.
Elvesztésed
a Félelem.
Sóhajtásod
a szívdobogásom.
Ébredésed
az álom-halálom.
Hozzám bújhatsz.
Megsimogathatsz.
Elvesztettél,
de Örök
maradhatsz.

2015.08.05.   N.sz.        NV

 

589189.jpg

 

TÖRVÉNY

életben tart

a szeretet

de a magány

megöl

kegyetlen ujjával

a halál megjelöl

nem mosolyog

szája hallgatag

bármit teszel

úgy is a foglya vagy

bárhogy nézed

fekete a cél

aki elindult

úgy is célba ér

különös törvény

kiskapu nem marad

ma még itt élsz

holnap már halva vagy

nincs kivétel

lehet lehangoló

visszatér a röghöz

minden barangoló

2015.08.07.   -vonaton-

 

ÖRÖK   NEMEK

nem a kéz varázsol

és nem a száj beszél

nem a holnapért lóg

a meghurkolt kötél

nem a hegyek nőnek

és nem az ecset fest

nem nehéz megszokni

a jót a kellemest

nem a sziget süllyed

nem a tinta fog

aki bízik a jövőben

sohasem nyafog

nem a csendünk hallgat

nem a tenger sós

énekelj még egyet

de ne a mulatóst

nem a törvény fojt meg

nem a kéz szorít

lehet milliárdod

sosem boldogít

nem a vers szól hozzád

nem a pázsit zöld

nem a sorsunk nehéz

csak a sárgaföld

2015.08.09.  B.t.       NV

 

GAZOSODUNK

gazosodunk

száradunk

erről szól

a századunk

paréj - bogáncs

hatalom

júdáspénz

a jutalom

tövis-tüske

korona

homlokodon

borona

életadta

sebhelyek

támadják

a lelkedet

nincs páncélod

fegyvered

nem született

gyermeked

megöregszel

mint a fák

elkorhadnak

a csodák

2015.08.10.   -buszon-

 

KÖVETÉS

markolj a szélbe

ott a végtelen

vagy fogd meg

a tenger vizét

kóstold meg bátran

a könnyeket

és érezd

az élet ízét

zokog az Isten

eső esik

lemossa vétkeid

valaki követ

és számolja

itt hagyott lépteid

2015.08.10.   -buszon-

 

TÁVOZÁS

nem mondunk semmit

hallgatunk

unott bábuként

ballagunk

kértél

nem kaptál

menetjegyet

de itt már

nincs helyed

2015.08.10.   -buszon-

 

ballag.jpg

 

UTOLSÓ  UTAS

eljön a holnap

a múltba vesznek

a tegnapok

valaki bedeszkázta

a jelen falán

az ablakot

kinéznénk egyszer

nem maradt hó

a hegyeken

kérgesedünk

jégpáncél hízik

a szíveken

vasrácsok között

reszket a lelkünk

éhezünk

szalmaszálakért

nyújtózkodik

a két kezünk

már nem jár hajó

az utóolsó utas

sem integet

közönytengerbe

süllyesztettük

a kincseket

2015.08.23.   N.sz.