Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


UTAS

UTAS A MINDENSÉGBEN

Ott rejted önmagadban

a végtelen csodát....

Rombold le félelmeid

és légy a palotád.

Építkezz terveidből.

Rakj erős alapot.

Légy utas a Mindenségben.

A vágy majd haza hoz.

Emberré tesz a gondolat....

A tűz még benned ég.

Felszállópályád és kikötőd

a hozzád nőtt vidék ....

2016.09.15.    -buszon-

/A vers a J.A.V. folytatása/

 

mindensegbe.jpg

 

JÓ TANÁCS

uralkodj

ha lehet

magadon

mások felett

ragyogjon

az égbolt

uralkodj

a mondott

szavakon

visszanézve

rádöbbensz

hogy szép volt

uralkodj 

a tetteid felett

de másoknak

csak úgy adj

tanácsot

ha uralkodásod

alázat csupán

és szolgálod

a környező

világot

2016.09.15.    -Vv-

 

AZ ELSŐ VERS......
Az első vers.........
Kinyílok benne,
mint a rózsa,
vagy bezárom magam,
mint a kamrát
szemtelen tolvajok elől.
Aztán a félretett kulcsot
rejtegetem........
Polcról polcra.
Titkosnak vélt
fiókok mélyére rakom.....
Magam elől is.
Mit is féltek?
Magam sem tudom,
és talán
más sem sejti.....
Az első vers
az utolsó oldalon....
A balkezes betűk
rengetegében
ott vagyok.
Saját magam.
Ráncos arccal,
de felismerhetően....
Rejtett dolgaimmal.
2016.09.18. Nagyszénás

 

kezzelirt.jpg

 

VERS AZ Ö-RŐL ÉS AZ Ű-RŐL

 

a vágyak néha

messze visznek

aztán hazahoznak

csodás a táj

azúr a tenger

pálmák hajladoznak

nincs délibáb

és róna sincs

a Badacsony se látszik

s nem tudom

mennyit kellene lépni

a vén Budai-várig

az álmok néha

messze visznek

járatlan utakra

széjjel nézek

s nem figyelek

az idegen szavakra

ott nincs ö betű

s nincsen ű sem

- szebb az anyanyelvem -

köszönöm teremtő Uram

hogy ÉN

magyarnak születtem

2016.09.18. Nagyszénás

 

VALAHOL

Én nem vagyok konok,

csak daccal tagadom....

Az élet küldetés,

egyetlen alkalom.

Ki küldött és meddig?

Mi végre harcolunk?

Fáradunk, lefekszünk,

kenyeret majszolunk...

Ki hozott törvényeket?

.... és ki nyújt segédkezet?

Jön majd a nyomtalanság,

meg a gyarló emlékezet.

 

Én nem vagyok konok,

csak a léttel üzenem.....

Legyen száraz fa a holnap

hamvadó tüzemen.

Mert nem hiányzik semmi.

Enyém a végtelen....

Enyém a hulló levél,

a pókháló szerelem....

Nekem nyílik a pitypang.

Az erdő nekem dalol.

A világ közepén élek.

Keress meg valahol!

2016.09.19.    -vonaton-

 

FA, VÍZ, SZERELEM

fa vagyok

maradj

a gyökerem

-harangszó-

kenderből

kötelem

lábamon út pora

jöjj velem

édesvíz

szomj oltó

szerelem....

 

fa vagyok

lehullt

a levelem

egykor volt

színeim

keresem

csodaszép

árnyalat

egemen

remény és

szivárvány

szerelem

2016.09.19.     -vonaton-

 

oszilevelek.jpg

 

REPEDT  HÁZFALAK

amikor megszólít a vers

talán a végtelen üzen

néha pár napra bezár

a létezés-üzem

 

amikor megtelik a könyv

lehet nincs több tiszta lap

nyomor térképet gyártanak

a repedt házfalak

 

amikor kiszárad a folyó

ott fenn az égbolt színtelen

menedék után kutat

a tántorgó értelem

 

mikor szörnyet hal egy álom

úgy tűnik nincs több képzelet

szülessen alkotó kedvünk

és teremtsen képeket

2016.09.19.     -V.v.-

 

ŐSZIDŐ

Sárga levelek hullnak.

Csendben sírnak a fák.

Ködökbe bújósat játszik

a szomorkás őszi világ.

 

Elmentek régen a fecskék.

Későbben kel fel a Nap.

Felhők mögött a hegycsúcs,

fején egy szürke kalap.

 

Hűvös a hajnal hangja.

Hirtelen esteledik.

A nyár forró imáját

nyomtalan elfeledik.

 

Fekete barázdák fölött

fekete varjú hadak.

Az elmúló létet siratják

a neszező éji vadak.

 

Mások a csillagképek.

A Tejút távolodik.

Sáros út kanyarog ismét

ősz-színű otthonodig.

 

Hárfáján játszik a szellő.

Ébren vagy. Hallgathatod.

Nem csak az erdő sárgul.....

Őszül az akaratod.....

2016.09.20.    -Vv-

 

oszi-hajnal.jpg

 

CSEND AZ OTTHONOM

mint napraforgótányérból a mag

kihullott szívemből

a csúf harag

szeretet fénye gyűlik

rétjeim felett

a boldogság-lepke

szárnyával integet

kis patak csobog

benne halrajok

zöld füvet legelő

ártatlan vad vagyok

enyém az erdő

a csend az otthonom

régi harmat gyöngye

guruló bánatom

2016.09.27.     -Vv-

 

harmatgyongy.jpg

 

RÁCSODÁLKOZÁS

Mennyi itt felejtett szépség.

parkok, szobrok, paloták ....

Ne hagyd elveszni tékozló idő

ezt az ember alkotta csodát!

A lombok között játszik a fény.

A lónyerítésre madárszó felel.

Csak annyit adjon a jövő,

amit a múlt megérdemel.....

Még sok ismeretlent rejteget,

de öröm minden alkalom....

levélhullás és dicsérő szavak

a platán alatti vén padon.

Gesztenye koppan, tovább gurul.

Most szép a múlt, a történelem.

Fák, érzések, szép gondolatok....

játszadozzatok még velem.....

2016.09.28      -Mezőhegyes-

 

mhegyes.jpg

 

PÁRBESZÉD

A csend is párbeszéd.

Köztem és köztem.

A hulló levelek

színéhez öltöztem.

Elhagyom a lombot.

Engedem az ágat.

Lelkemben keverem

a gondolat-csodákat.

Avarrá érünk.

Új rügyeket termünk....

Szívdobogássá

szelídül a csendünk.

2016.09.29.     -Vv-

 

SZOMORÚ JÖVENDÖLÉS
.....és csak gyűlik a halom
szorgalmasan
ifjú szívek méhecske kedve
leselejtezett
"szépirodalom"
a faluból itt-ott
összeszedve......
Jókai,Ady, Merle
máglyára vetve
én, a szemtelen
"loptam" belőle
.... jósol a vak sors
írók és költők
csak írjatok bátran
vár a jövő....
tollal előre!

2016.09.29.   -buszon-

 

ZÁRVÁNY

Kitagadtak

a semmiből....

de nem lettem árva.

Hordom a lelkem

amíg bírom.

Testembe zárva.

Gazdátlanul

bandukolok.

Szép anyanyelvem.....

Szembe jön olykor

a gondolat,

meg a versíró kedvem ....

2016.09.30.   -vonaton-

 

ELFOGYÓ  TAPS

kidobott könyvek könnye

az üresség igazgyöngye

a kagylóhéját kirabolták

a jelent szétdarabolták

a tiszta lapot tűzre tették

a jövő magját mind megették

baljósan néznek az égre

hamar lett sötét, mivégre....

 

kifosztott költők kora

a mostohábbnál mostaha

a babér csak útszéli  gyom

a tudatlanság összenyom

a halál madár így rikoltott....

a gondolatod nem hagy foltot

nem kell csak cirkusz meg kenyér....

nem tapsol már a sok tenyér

2016.09.30.    -vonaton-