Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Újhold

 

Néha elfogyunk...

aztán majd megújulunk.....

úgy akár a Hold.......

 


HÁROM  VILÁG

1.

Elindult már

az utolsó csónak.

A néma part magánya

utolsót integet.

Erős karok

húzzák a lapátot.

Messzire viszik

a reményt, a hitet.....

Mert keresni kell

egy emberi világot...

szemeire szedni

a rabszolgaláncot...

a zsákból a magot

földbe kell vetni,

ültetni a fákat,

az embert szeretni.....

A régi meséket

a gyermekeknek adni...

faodúba bújni,

sárkánnyal szaladni....

 

2.

valahol vannak házak

bennük lakik a béke

valahol kenyeret sütnek

s az éhínségnek vége

vannak csodaszép kertek

bennük virágok nyílnak

valahol él egy szép lány

akit oltár elé hívnak

valahol értik még

a hangtalan beszédet

valahol felolvassák

az ősi szent igéket

valahol énekelnek

van ahol nem rohannak

lesz ahol ezer év múlva is

emberek maradnak....

 

3.

virág      fészek

világ      részek

madár     szárnyak

baljós    árnyak

vihar    homok

ember     konok

régmúlt     korok

mesés    nyomok

ősi    harcok

fáradt    arcok

házak    fakók

fásult   lakók

vállon   teher

lépni    ki mer

gyilkos    mondat

hangot     kongat

versem   végén

utak     szélén

kőkeresztek.....

porrá   lesztek

N.sz.,  2012. január

 

akereszt.jpg

 

ÉN  MÁR ......

pakoltam vagont

fürdettem birkát

tudom a kérges kéz

magasztos titkát

kevertem maltert

gyűjtöttem szénát

hallgattam éjjel

síró szirénát

toltam a betont

villáztam trágyát

tudtam oldatok

titkos arányát

ástam a kertet

krumplit kapáltam

olcsó kenyérért

sorokban álltam

izzadtam sokszor

éheztem néha

kegyetlen pulzus

a költői véna

tanultam éjjel

aludtam nappal

szerencsét kértem

egy nagy kalappal

verseket írtam

messzire mennék

világszép asszony

szerelme lennék

ismertem költőt

magoltam versét

hallgattam az éj

beszédes csendjét

zokogtam sírnál

áztam viharban

egyedül maradtam

a fájó bajban

néztem az égre

kértem az Istent

adjon nyugalmat

vagy vegyen el mindent

...........................

én már megéltem

ötször tíz esztendőt

reménységgel várom

az eljövendőt

N.sz.,2012.január

 

avihar.jpg

 

KISEMBER-OKOSSÁG

a működő

és a nem működő

dolgok és .....

- filozófia -

fehér papíron

fehér ceruza

és nincs nyoma......

a nincs jeladás

végtelen komolysága

az ember csak néz

a nagyvilágra

aztán csak

elszörnyűlködik:

..... de hisz ez

nem működik!

N.sz. 2012.január

 

 

DOLGOK  ÉS  FOLTOK

(Csernus Tibor képeihez)

Lélekvásznodon

a fények a hajnalt hozzák.

Hangtalan léptekkel közelít

az ősz és a szabadság.

Alszik a tenger.

Álma az álmod.

Süllyed a csónak,

de nem kell vigyáznod.....

Az égi sirályok

a földre szálltak.

Képeiden

angyalok jártak.

N.sz.,2012.január

 

 

NEM SÍRSZ, NEM SZÓLSZ....

Te már nem sírsz.

Én már nem siratlak.

Emlékeink

az asztalon maradtak.

Az elhervadt rózsák

sosem volt illatával

békét kötünk

a kegyetlen világgal.

Te már nem szólsz.

Én most nem beszélek.

Itt hagytál.

Helyetted is élek.

N.sz., 2012.január

  

ahiany.jpg

 

ÉGI  LÉTRA

hová vezet

az égi létra

milyenre fest

a talált kréta

ki áll velem

a fénysugárba

kinek kezében

gyilkol a dárda

az elejtett tollat

ki fogja újra

féltő gonddal

ki bocsát útra

és a célban

ki várja jöttöm

meddig visz még

az életösztön

kinek az arcát

látom majd végül

mikor az egem

ránk sötétül

N.sz., 2012. február.

 

azegilet.jpg

 

CSEND ÉS  VÁGY

vágyszakadékok

és bánatfolyók

kisértetlakta

lélekhajók

ködbe burkolva

úszik a csend

széked karfáján

nyugszik a rend

asztalod  lapján

pihen az árny

rád száll az éjjel

fekete szárny

álomgyöngyök

gurulnak el

szomorúságod

társra lel

a tegnapi mosoly

sarokba bújt

a falakon képek

bámul a múlt

az órán lépkedő

perckatonák

alszik a csend

és alszik a vágy

N.sz., 2012.február

 

akodos.jpg

 

ILLÚZIÓK

a fűszálak csendje

a csillagok zaja

a mélység zenéje

a poéták szava

a béke kékje

a vörös fájdalom

hálás vagyok, hogy

mindezt láthatom

a tengerek hangja

az álmok illata

az erdők zöldje

a festő vázlata

a nyugalom hídja

hozzád visz közel

földi csillagok közt

a legszebb leszel

N.sz., 2012.február

 

avazlat.jpg

 

GRAFFITI  HELYETT

Ott a végtelen fal.

Csak írni kéne....

Szivárványt festeni

az elszürkült égre.

Fehér papírlapok

dalszövegre várnak.

Egy újabb Messiás kell

ennek a világnak.

 

Ott az a régi dal.

csak énekelni kéne....

Színeket pingálni

a rég megkezdett képre.

Vicceken nevetni,

szép napokra várni.

A Boldogság titkát

végre megtalálni.

 

Ott a régi ünnep.

Csak megülni kéne.

Nem elmenekülni

vidékről vidékre......

Csak az emberarcot

hordjuk emelt fővel.

Tudjunk megbékélni

tettel és idővel!

N.sz., 2012. február

 

afeherfal.jpg


KIKÖTŐ

Minek a kikötő,

ha nincsenek hajók?

A világnak vége lesz,

ha elfogynak a jók.

Ha szeretet nélkül

burjánzik a rossz.....

ahol nincs becsület,

ott mindenki gonosz.

Mit ér a szerelem,

ha nincs benne gyönyör?

Mindennek vége lesz,

ha a kétség meggyötör.

Mit ér a holnapunk,

ha célok nincsenek,

ha tenger nyeli el

a földi kincseket.....

N.sz., 2012.február

  

azures.jpg

 

KOKTÉL

távoli vagy

mint  a gyermekkorom

sosem jössz vissza

köztünk lebegő

időködök

álomfehér

te vagy a titka

csend a zenénk

hajnali hárfa

és múlthegedű

poharunkban

még ott a koktél

de már keserű......

N.sz., 2012. február


SZAKADÉK

Szakadék nőtt.

Nincs rajta híd.

A nem látott álmok

mélybe hulltak.

Gondolkoztunk

múlton, s jövőn,

de már a terveink is

elavultak.

A megkezdett utak

is ködbe vesztek...

kik ismertek

emlékkönyvbe tesznek.

A vakvágányon

félre toltak.

Emberiség...

élők és holtak....

Emberi szavak,

tőmondatok...

hol vagytok már,

kik voltatok......

Se mosoly, se ének.

Sárgult fotón,

kik megértenének.

Szakadék nőtt.

Feneketlen.

Zászlómon

mit cselekedtem.

Nincs büszkeség...

csak balítélet.

Ábrándom sincs.

Ez az élet!

N.sz., 2012. február

 

aszakad.jpg


VÁNDOR  ÉGEN,  FÖLDÖN

se gyűrűm

se holdam

se földi kisérőm

forgok

keringek

egyedül

nincs fényem

távoli hangom

elhagyott térben

hegedül

kik távolról

néznek

talán csodálnak

lehet

csillagnak néznek

 már nem vagyok

de lesz még egyszer

egy születésem

és egyszeri csodám

felragyog

N.sz., 2012. február

 

ÉLETNYOMOK

fában tűzben

kőben vízben

zakatoló

emberszivben

földben ködben

fényben zöldben

kisházakban

börtönökben

vérben sejtben

kéz a kézben

elfelejtett

népmesékben

szóban versben

énekekben

visszajáró

szellemekben

elszürkülő

fellegekben

rám tekintő

szép szemekben

várfalakban

árok partján

pince ajtók

vaslakatján

vörös vérben

levegőben

felgazosult

temetőkben

betemetett

kutak mélyén

kisgyermekek

szemefényén

ott lapul az

élet titka

szabad madár

nincs kalitka

nemzedékről

nemzedékre

folytonosság

sosincs vége

N.sz., 2012. február

 

alilas.jpg

 

NÉGY SOR

Egy másik világ, egy új párhuzam.

A cammogó idő néha ránk rohan.

Az elképzelt jövő  egy festő vázlata.

Sötét szivárvány az álmok illata....

N.sz., 2012. március

 

aparh.jpg

 

SZEGÉNYSÉG

égen-földön

kánikula....

kalászt ringató tenger

eget csodáló szemekkel

kétvállra fektetett ember...

mint egy nagy harang

a nagykabát......

konokul őrzi

a csöndjét.....

utolsó kincsét

nem eresztve

talpához szorítja

földjét.....

N.sz., 2012. március