Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Titkok

 

Titkok mindig vannak.....

Vannak kis titkok, vannak nagy titkok...

Van hétpecsétes, van nyílt titok....

 

edt.jpg

 

KERESŐ

ki lopta el

a szivárvány színét....

Kinek tetszik

a csupa szürke.....

ki szereti,

hogy a befagyott tó

egy ölnikész világ

ólmos tükre.....

ki vág le minden

nyíló virágot....

kinek zenél

egy rozsdás ajtó....

miért vádol

a sarokba szorított

s mért lesz belőle

végrehajtó.....

ki fest a csendről

zsánerképet...

ki keres sziklán

naplementét.....

ki ír majd végső

mesterszonettként

a halott világról

gyászjelentést.....

N.sz., 2011. október

 

a-titkok.jpg

 

A  PUSZTALAKÓ  ÉNEKE

A létezés totemjei...

A sólymok jajszava....

Indián szívem dübörög,

mintha Isten hajtana.

 

Sziklák, fenyők, patakjaim....

Felettem tiszta ég.

Járom a táncom úgy, ahogy

senki sem járta még.

 

A tűzbe nézve őseim

visszamosolyognak rám.

Örök e föld, e pusztaság....

szerelmes szép hazám!

 

Ott él bennem a büszkeség.

Szavam a szél szava.

Anyától tanult énekem

a bennszülött dala.

N.sz.,2011.október

 

a-saman.jpg

 

AZ AKARAT FONTOSSÁGÁRÓL

Ha nem szólalok meg,

és tollat sem fogok,

sohasem tudod meg,

hogy miért nyafogok.

Dohoghatnék csak úgy.....

magamnak befele,

de a problémák nyitja,

s főként a gyökere

ugyan úgy megmaradna,

s ugyan úgy sajogna.

A megoldást hozó szikra

fénye sem ragyogna.....

Tehát megszólalok,

és tollat ragadok.

Versírás ürüggyel

nagy csendben matatok.....

S ha nem figyelsz eléggé

drága jó barátom,

rádöntöm a versem,

amelyben belátom.......

Az élet merénylet ellenem.

A gond csak egy kesztyű,

talán jobb, ha felveszem.

 A gordiuszi csomót

majd kettészeli kardom.

Nem is kell küzdenem....

Elég csak akarnom!

N.sz., 2011. október

 

A NEKÜNKSZÁNT......

 

AVÉGTELENNEKHIT

TIDŐISTENKEZÉB

ENÖSSZESZORÍ

TOTTHOMOKM

IREÉSZREV

ENNÉDMÁ

RAZUTOL

SÓSZE

MISL

ECS

OR

O

G

.

?

.

13

okt.

2 0 1 1

1987  2005

1968  1976  1980

1962  április  05  EGER

 

MEGLEPETÉSEK

gömbtökéletesség

szerelemizgalom

álomvilágtérkép

és madártériszony

levélsusogás-szótár

esőcsepp hátizsák

meztelencsiga-erkölcs

eltévedt vadlibák

négyzetesített labda

oroszlánszáj-kosár

pepitaszínű zebra

alul lyukas pohár

kétbalkezes bárány

szemérmes farkasok

lefelé ívelt szivárvány

váratlan  tegnapok

beképzelt szabadságvágy

buborék illúzió

faiskolaköpeny

száz év vakáció

N.sz., 2011.október

 

a-zebra.jpg

 

VÉGTELEN  EMBERI

csigaház idő

tojáshéj alatt álmok

lelked porcelánjára

rettegve vigyázok

az érintésed

a régi pillantásod

szerelmek gesztenyeburka

és hangos koppanások

élni volna szép.....

napfényben fürödve

gondolatot verssé

verset könyvvé kötve....

nézni a szivárványt

holdtöltére várni....

hullócsillag esőt

trópusokról látni.....

N.sz.,2011.október

 

ahullo.jpg

 

VÁRAKOZÁS

Szégyenvörösben

izzó alkonyat.

Gyászfeketében

borul ránk az ég.

Maya naptárak

félik a jövőt,

hirdetik fájón:

-közeleg a vég.

Szívünkben mégis

ott él a remény.

Zord telek után

várva a tavaszt.

Hisszük, hogy holnap

felragyog a nap,

és áldott fénye

hozza a reményt....

N.sz., 2011.október

 

amaya.jpg

 

KŐLAPRA

Ne mondj semmit,

csak gondold végig...

majd vésd gyönyörű

márványlapodra:

Embernek maradni!

Legyen bárhogyan....

ha vészjósló vihar

tép darabokra,

vagy kiszáradt vidék

vizét keresve

bolyongsz egyedül

oázist lesve.....

Embernek maradni!

Fekve, féltérden,

vagy bajoktól sújtva

örök mozdulatlan,

ha sötétlik az éj,

ha villámlik az ég...

esőben, sárban....

minden pillanatban.

N.sz., 2011, október

 

A XXI.SZÁZAD KUTYÁIHOZ

/ "Nem a póráz teszi a kutyát hűségessé."  M.K./

nem a póráz

nem is a hűség...

és az sem jó

ha a lánc csörög....

a kutyaélet

nagy-nagy ígéret

olykor van vacsora

váratlanul.....

beleugathatsz

a gazdi-beszédbe

ütlegek nélkül

bántatlanul

N.sz., 2011, október

 

akutya.jpg

 

A VALÓ VILÁGRÓL

Minek is félnél?

Vigyáznak rád.

Tudják a neved,

lábméreted.

Ismerik sorsod,

hogy mi a vétked,

és milyen a nézeted....

Tudják, hogy Istennel

hogyan beszélgetsz,

tudják mit olvasol....

ha mész az útcán

fenn az űrből

utánad műhold sasol.

Tudják ki volt

első szerelmed.

Tudják az anyajegyed.

Ismerik bankod,

és jól ismerik

mi lehet a végzeted...

Tudják a kódod,

a jelszavad....

Olvassák gondolatod.

Ismerik fogad

összes hibáját,

és a legelső mondatod...

Tudják a számod,

a vércsoportod,

a régi műtét helyét.

Ismerik sorsod,

a lépéseid,

őseid nyughelyét.

Minek is félnél?

Minek beszélnél?

Tudják a gondolatod....

ha tévét kapcsolsz

- ez a való világ -

Magadat láthatod.

N.sz., 2011. október

 

HAIKUK A VERSEKRŐL

4563.-4566.

csak asztalfiók

rejti mélyre versed

és néhány barát

*

nem lesz belőlük

polcon porfogó kötet

számozott tétel...

*

versmondó száján

nem zeng e dal, zsűri

nem kéri számon....

*

mit mond a költő....

vajon a sorok között

létezik kánon......

*

ezer vers titka:

jelbeszéd - csoda - álom

lélek - létezés....

 

 

apokh.jpg

 

VERS A HAIKURÓL

Mondhatod: mi ez?

Csupán három sor.

Véletlen játék.

JÁTÉK, igen!

Atomtömörség,

szaladó csermely hangja,

pókhálócsapdába esett

fáradt holdsugár.

Az ég csöndje,

a föld zenéje.

Gyémántok tüze.

Lecsorgó mézcsepp.

A kigondolt  szavak

tengermély varázsa.

N.sz.,2011. október

 

CSAK ÚGY......

Hatalmas tenger a bánat.

Nincs partja. Végtelen.

Lakatlan szigetek között

hajózik életem.

Oly rengeteg szépség rejlik

víz felett, víz alatt.

Sosem volt naplemente

az utolsó pillanat.

N.sz.,2011. október

 

alakatlan.jpg

 

ŐSZ, TITKOK, ÁLMOK

Egy felejtett titok, egy eldobott kavics....

Egy útszéli papír széltől hajtott álma.

Lassan lépkedünk, néha céltalan.

Mosolygunk a mán,a múltra vigyázva.

 

A szétszakadt remény, a megkopott barátság....

A leszakadt gombok látható hiánya.

A csendes őszi köd, a szokott szürkeség...

A megélt öregség bölcs tudománya....

 

A víztócsa tükrébe belenéz a hajnal.

Elmúlást susognak a hulló levelek.....

Lehet ősz, lehet tél, én a tavaszt várom.....

Leírom e verset....  és hogy élni szeretek!

N.sz., 2011.október

 

aszivarv..jpg

 

VERS-SZÓLÍTÓ

Szóljatok hozzám

szeretett versek!

Hadd legyek újra

a régi gyermek.

Vigyetek szavak

vissza a múltba..

vagy essek vissza,

mint egy kő a kútba....

Vízbe merülnék

szomjamat oltván.

Kicsi jel vagyok.

Hangjegy a kottán....

 

Szóljatok hozzám

régi költők!

Írjatok velem

emberöltőt!

Vigyetek szavak

messzi jövőbe.

Legyünk a szépség

örökös őre...

Legyen a vers

mesés szivárvány.

Tiszta papíron

csodalátvány.

N.sz., 2011.október

 

anapkelte.jpg

 

VISZONYLAGOSSÁG

Viszonylagosság. Napfelkelte lét.

Próféták hirdetik köztünk az igét.

Mese a csodákról, de örök a való.

Milliárdnyi sejt, ki lénynek mondható.

Tudat és ösztönök, öröm és rettegés....

Félelem a holnap, és a baj sem kevés....

Iskolázottan írunk és olvasunk?

Földet művelve is bölcsek maradunk....

Az agy, amely alkot, a kéz, amely teremt...

Tiszteljük az embert, holtat, elevent,

a hajdan volt élőt, katonát, apát...

A Világmindenség csoda-anyagát.

Viszonylagosság...

mi benned egyedi.

Életelixír, mi élni engedi

a hétmilliárdnyi kékbolygó lakót,

a lassan lépkedőt, a gyorsan szaladót.

Idő....   ebből van kevés...

Az, hogy ráérünk, hidd el, csak tévedés,

mert csak csillag-pillanat

a ránk osztott létünk.

Ez volt a világ,

melytől annyira féltünk....

N.sz., 2011. október


aarbor.jpg

 

ÉLETÚT

házad ha épül,

kerted ha szépül

járod az utad

segítség nélkül

érzed a veszted

hordod kereszted

tövisbokrokban

edzed a lelked

régi barátság

ritka kiváltság

ha segítség kell

neved kiáltják

tilalmak nélkül

eléred végül

kitűzöd célod

emlékké szépül

versed nem értik

múltad ha nézik

mosolyod elfogy

a szíved vérzik

ha épül házad

legyen a várad

jóságos szivedből

szeretet árad

N.sz., 2011.október

 

IDŐ  ÉS  EMBER

Mindenki áldozat,

és mindenki tettes....

A megírt forgatókönyv

nagyon is selejtes.

 

Nincsenek szereplők

e komédiában.....

csak átkozott páriák

úgy, mint Indiában.....

 

Aluljáró-sorsok,

árokszélen élők,

meleg levest kapók,

holnapoktól félők.....

 

Hordott ruhát kapók,

téli fagytól félők

lopott álmot várók,

gyors segélyt remélők....

 

Két arcú a világ.

Gazdagság, szegénység....

Közöttük szakadék

oly irdatlan mélység....

 

Luxus autókban,

vagy kilyukadt cipőben....

Őszi eső sirat.

Ember az időben.....

N.sz., 2011. október

 

aszurke.jpg

 

MICSODA  MADÁR

Te kis szürke veréb.

Ez a hattyú dalod.

Sas álmaid

a földre hulltak....

Az örök vándor,

a vadlúd gének,

a madár rajok

már elindultak.

Darvak szállnak

a horizonton....

Nem jön többé

a kékmadár?

Az erdők fái

már ködbe vesztek,

nyirkosan szürke

a szép határ.

Tépett tollad

a szél sodorja.

Lelked.....

a repülés motorja....

megfáradt a szív.

Valahol várnak,

a múltból vigyáznak....

A fészek hazahív!

N.sz., 2011. október

 

acsend.jpg

 

A  CSEND  HANGJAI

Kivel üzen a csend?

Egy régi szerelemmel.

A tegnap bánatával

és mai türelemmel.

Sarokba tett kották

halk melódiája...

Öregség fenyvesek

ezeréves fája......

 

Hogyan üzen a csend?

Egy hulló falevéllel....

Novemberi ködök

szürke permetével.

Vöröslő rózsák

mézes illatával....

Messze kéklő hegyek

összegyűlt havával....

N.sz. 2011. október


azolaj.jpg

VOLTAM.....

Voltam ezernyi bánat....

lennék millió öröm.

Lelkem szabadon szárnyal.

A test a börtönöm.


Voltam vonuló felhő.

Lennék aprócska patak.

Lennék egy romkatedrális,

hol még állnak a falak.


Voltam eldobott kés.

Lennék zöld olajfa-ág.

Lennék mézízű béke....

Szeretne a világ?


Voltam kimondott szó.

Lennék a himnuszod....

ha hallod szívdobogásod,

e himnuszt is hallhatod!

N.sz., 2011.október

 

kereszt-es.....jpg

 

 

KERESZT  ÉS ........

(B S és minden hitéért

meghurcolt emlékére)

kereszt és szögesdrót....

vajon mire vigyáznak

miért nem elég

egy pásztor a nyájnak.....

a vér mért fagy jéggé...

miért veszik el az ember

szörnyű idő az, mikor

a nyár is december....

mikor legnagyobb bűnöd

Isten szent igéje,

mikor vasalt csizmák zaja

a hajnalok zenéje

mikor puskatussal kérdez

s izzó fénnyel vallat

mikor megaláz az élet

a lelked belehalhat.....

körömtépő kínban

nyelted el a jajszót....

vajon mire vigyáz

a kereszt, a szögesdrót....

N.sz., 2011. november

 

akovek.jpg

 

HA MEGDOBNAK

(válasz négy mondatra)

csak néhány mondat

és megölsz vele...

csak pár szó

és meghalok....

lelkem egy riadt madár

.... a mélybe zuhanok ...

csak pár mondat

és sziklaként zuhan

csak néhány szó

és patakként rohan.....

csak egy nyíl

és égő fájdalom.....

dobott kövedre

kenyér a válaszom....

N.sz., 2011. november 04.

 

afaaaa.jpg

 

ROSSZ  ÉS  JÓ

Rossz voltam. Na és akkor....

Jó voltam. Ki vette észre?

Sírásom elmúlik majd.

Mosolyom napfény az égre.

 

Csak éltem. Elnézést kérek....

Csak voltam. Földi halandó.

Kis lelkem hulló esőcsepp.

Elvisz az álomkommandó.

 

A holnap Isten reménye.

Rügyekben alvó virágok.

Sziklák és délceg fenyők.

A mélyben poklokat látok.

 

Egy forrás tiszta vizében

hajnalban arcomat mostam.

Poromat szél viszi messze.

Ne feledd! Valaki voltam....

 

Jó voltam. Na és akkor....

Rossz voltam. Ki vette észre?

Két szemed két csoda csillag.

Felnézek Isten egére.

N.sz., 2011. november

 

aff.jpg

 

VAKON

Nem tudok

rád figyelni.....

Magamra se.

Fényfoltjaid

a múlt ecsetje

festi be.

A tapintható

és a kézzelfogható.....

Fekete ködökben úszok.

Karodban lenne jó.

N.sz., 2011. november

 

MOST  MÚLIK

a meg nem írt vers

az el nem dobott kő

a ki nem nyújtott kar

a gyengülő erő

az el nem sírt könny

a le nem festett táj

testnélküli érzés

s nem tudom mi fáj.....

ki nem mondott nevek

egy lakatlan sziget

az elrepülő idő

kéz nélkül integet

N.sz., 2011. november

 

lakatlan.jpg

  

MAJDNEM MINDEGY

(2011.11.11 verse)

Nem boldogulsz.

A kutyák sem ugatnak.

Nem kell a versed

keletnek, nyugatnak....

Valahol ott van Párizs.....

a híd alatt fut a Szajna....

de a sógoroktól

sose jutsz nyugatabbra.

Rímtelen idők.

Lapuló, csendes versek.

Nem lettél celeb,

nem is szeretnek....

Értékeid....  vannak(?)

Csak csontos burokban.

Rímeket faragsz

 rímtelen korodban.

Nagyszénás,2011.11.11.

 

aszajna.jpg

  

ESTI VERS

A fákon az est

fekete kabátja.

A park végében

egy kialvó lámpa

elhagyott fényében

felejtett léptek...

Akik arra jártak,

a csendtől is féltek....

A padok alatt

a délutáni árnyak

a szélsodorta

levélre vigyáznak.

A borókabokor

félve mondja....

A platán a kérgét

a földre dobta....

N.sz., 2011. november

 

azeste.jpg

 

HOZZÁD  SZÓLOK

Velem határos

a végtelen.

Süllyedő tutaj

az életem.

Sötétlő egem

csillagtalan.

Legyél a napom

Ó, jó Uram.....

Kezemnek erőt

te adj nekem.

Labirintusod

sorsom legyen.

Kinyíló virág,

örök remény.

Hozzád tartozni

főnyeremény.

N.sz.,2011.november

 

LELTÁR

Mi maradt?

Üres a tányér,

hideg a szoba.

Ami édes volt egykor,

az ma már mostoha.

Kopasz akácok,

hűtlen vadludak...

Kutyák ugatják

kerek holdjukat.

Port szitál a szél,

fölgazlik a kert.

Őszi fagy csípdesi

a kékszemű szedert.

Mi maradt?

Egy vershez talán

elég  a papír.

A tévéből ömlik

a szomorító hír.

Félve nézünk

a szürke holnapokra,

pontot teszünk

a leírt mondatokra...

de maradnak bőven

fájó kérdőjelek.

Egemen tornyosuló

sötétlő fellegek.

N.sz.,2011.november

 

KŐ, ÖTSZÖR

árok széli kő

elfogyó idő

véletlen nyomok

félve indulok

 

folyó parti kő

szomorú eső

világnagy mocsár

sötét mélye vár

 

mélybe hulló kő

porladó erő

sötét szakadék

nincs több haladék

 

égbe dobott kő

mindig visszajő

örök rab marad

bármíly nagy darab

 

porrá zúzott kő

távoli jövő

elszálló homok

csendes szél vagyok


R Á A D Á S

( A HATODIK KŐ )

a hatodik kő

szív  vér és tüdő

agy hit és remény

egy kemény legény

N.sz.,2011. november

 

akovek.jpg

 

azotodik....jpg

 

K Ü L D E T É S

Rendszereid és módszereid....

tévelygések és gondolatok.

Világmegváltó terveid,

és a hevenyészett vázlatok.

Emberszerű, humanoid

naprendszer-lakó furcsa lény....

Kékbolygó foglya. Gondolkodó....

Verseidre vajon van igény?

Fejedben térkép, Bejárt helyek,

és vágyott célok óceánja.

Megszületett vaj'h az a lény

ki álmaidat majd végig járja?

Kitörő vulkán, fenséges fenyves,

kies oázis, maorik földje.....

Lelkedben fénylő szép szivárvány,

tengerek kékje, az élet zöldje.

Valaki tollat adott kezedbe.

Nyomokat hagysz a szűz papíron.

Merész voltál és azt képzeled...

te vagy az, aki  verseket írjon....

Sodródó folyam. Messzire visz.

Utánad nemzedékek jönnek......

Egyszer majd szólít a Mindenhatód,

s része leszel a végtelen csöndnek!

N.sz., 2011. november

 

avegtcsond.jpg

 

DÉLUTÁNI  RÖGTÖNZÉSEK

1.

(ELMÚLÁS)

fényed árnyékod

szótlanul váltja egymást

éntelen holnapjaidban

hűlt helyem

g o n d o l k o d u n k

miért játszik a sors........

halálnyomok az életen

2.

(FORGATÁS)

közönyesőben

bőrig ázunk

kijárt utunk

ködökbe vész

hidak alatt

a földön hálunk

filmet forgat

a józan ész

N.sz.,2011. november

 

REGGELI (gondolatok)

Megszült  a huszadik század.

A huszonegyedik majd eltemet.

Elkövetnek sok szamárságot,

de nem veszik el a kedvemet.....

Az élni és az élni hagyni

részemről mindig megmarad....

csak működjön az alkotókedv,

s a megfogalmazott gondolat....

Beszélgessünk az asztaloknál.

A polcokra rakjunk könyveket.

Éljük meg a boldogságérzést,

és sírjuk el a könnyeket......

Ábrándjaink és álmaink

vigyenek vágyott cél felé!

..... és legyen néhány versolvasó,

ki a sorközöket is értené!

N.sz.,2011.november

 

avershez.jpg

 

ÁLOM

Hófehér havon

vöröslik véred.

Már nem követlek...

hiába kéred.

Mint elszakadt lánc...

Széthullott gyöngyök.

Lábaim alatt

halott göröngyök.

Nézem a tájat,

az erdők helyét,

a ködösre festett

felejtés hegyét.

A befagyott patak

jegeskék tükre,

a felhőkbe burkolt

ezerszín szürke....

Most nincs végtelen.

Még állnak a falak.

Nyomok a havon...

eddig vártalak.....

N.sz.,2011. november

 

apatak.jpg


MOST

Mint égi tűz.

Szemedben

ott ragyog a holnap.

Csak csodállak.

Most nincs helye

a gondnak.

Most csillag ragyog.

Most himnuszok születnek.

Most enyém a világ.

Nagyon szeretlek....

N.sz.,2011. november

 

agranit.jpg

 

HUSZONEGY SOR

Feleslegesség. Légüres tér.

Köszönd a sorsnak,

hogy megszülettél.

 

Ismernek páran. Néhány ezren.

Ha már nem leszel,

a szemük se rezzen.

 

Nem boldogulsz. Nincs sikerélmény,

a tisztességről

azt hiszed, él még.

 

Értékek és az értékrendek.

Ha nincs bankbetét

el is felednek.

 

Elszáll az élet. Nyugodalmad

csak akkor lesz majd,

ha sírba raknak.

 

Emléked múló szép szivárvány.

Kikopsz a létből

úgy, mint a márvány.

 

Egyetemesség. Ennyi voltál.

Megértenek még

akikhez szóltál?

N.sz., 2011. november


VERS A LEHETRŐL

lehet hogy

nem az vagyok

akinek néha látszom

lehet hogy

messziről jöttem

és véletlen szerepem játszom

lehet hogy két nap ragyog

lehet hogy

holnap már egy sem.....

lehet hogy békés vagyok

de ha kell

megverekszem

lehet hogy

írok majd még

lehet hogy

utolsó versem

ha ismertél

tudod rólam:

-élni nagyon szerettem

N.sz.,2011. november

 

aketnap.jpg

 

TÖRTÉNELEM

Hoztam egy dézsa könnyet.

Nektek már sírni sem kell....

de nézzetek vissza a múltba

fájó, száraz szemekkel.

 

Hidak az idő-folyón.

A mélyben tajtékzó örvény.

Miért lesz állat az ember,

és hogyan lesz gyilkos a törvény?

 

A világ egykori mocskát

lesz víz, mely tisztára mossa?

A kereszt függ fejed felett,

a kardokat marja a rozsda.

 

Parlagon pihenő földek.

Mélyükben névtelen csontok.

Arctalan hóhér a múltunk,

és szaporodnak a hantok.

 

Zászlók lobogtak fennen,

születtek messiás-eszmék.

Császárok, despoták haltak,

de félő, sok  zsarnok lesz még.

 

Kötésen átütő vérfolt.

Bomba hull városodra.

Piramis-szeméthegyek közt

folyik az élet sodra.

 

-  S Z I N T É Z I S  -

(mellékvers)

....ki nem ismeri a múltját,

és nem tanul belőle....

annak csak harc a jelen,

s lehet nincs is jövője....

Szolnok felé a vonaton, 2011.november.

 

azasatas.jpg

 

 

FALAK  ÉS  TORNYOK

falak és tornyok

magasodnak

boldogok szentek

sokasodnak

imák és dézsmák

Istenhez létrák

arany és kincsek

béklyók bilincsek

bíbor ruhákban

szerep és játék

meggyújtott máglyák

égi ajándék

keresztek dőlnek

keresztek állnak

idegen ének

a kábult világnak

szegények porban

örök nyomorban

urak a padban

fénylő aranyban

tisztító tűzben

nagy türelemben

kinek nem drága

a mennyek országa

bűn és bűntelenség

fortélyos ellenség

a vég egyforma lesz.....

az Úr magához vesz

N.sz. 2011. december