Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


TÉR

Kell, hogy legyen terünk .....

mindenhogyan ....

 

MÁRCIUS

Tudom,

már úgy is itt van...

a gesztenye ágain.

Még félénken lépdel

kiscsibe lábain....

de duzzad már a rügy,

vidám szelek kacagnak.

Örülj te is velem

az új tavasznak!

Lassan bomlik a levél.

A virágok újra

színt kevernek.

Az elvermelt álmok

csendben ébredeznek.

N.sz., 2013. március 01.

 

 EGY  DAL

fáj a szokatlan

a hirtelen más

a nem mintaszerű

alkotás

valaki újat

mert  mutatni

elfásult agyakban

mert kutatni

egy dal

amely sok

agyban szürke

a bátortalanságunk

tükre...

ének

ha tetszik

ha nem

költészet

és érzelem

N.sz. 2013. márc.

 

HETEK  ÓTA

hetek óta sínen vagyok

a kis piros döcög velem

de sokszor arról álmodok még

hogy sorompót kap az életem

mindennapos retúr-rutin

s a vidék csendje körbe vesz

szólnak olykor  -  kegyetlenül

a sok tőmondat tönkre tesz

nem vádolok  nem kérdezek

arctalan tettes nyomor

pompázó ugar mákvirággal

kertész lennék de búskomor

ágakat nyesnék  mind hiába

a levágott helyén új terem

katonaként harcolok csendben

mosoly marad a fegyverem

a lábamnál muszáj-kutyák

követik minden léptemet

az összes szavam átgondolom

hogy ne kaphassanak vérszemet

nyomtatott arcú beteg forint

a kevés gyorsabban párolog

a hónap végi zsánerképen

egy alak éhesen ácsorog ....

2013. márc.

 

TALÁLKOZÁS

találkozott

bennünk

a végtelen

az anyag

csodái

Te meg Én

élünk

félénk

boldogan

egy szakadék

véletlen peremén

N.sz., 2013. márc. 09.

 

MÁRCIUS  IDUSÁN

 

talán a hó alatt

lehet  a szív fölött

március idusán

magyarba öltözött ....

talán csörög a lánc

lehet nyerít  a ló

szívünkben ott dobog

a múlt és a való ....

talán  a hős nevek

lehet sok névtelen

virít a kokárdám

magyarként létezem

talán  a szép dalok

lehet a himnuszunk

rendületlen  a szózat

ha magyarok vagyunk

talán a vörös vér

lehet a remény zöld

miértünk szenvedett

ez a véráztatta föld...

a maroknyi nemzet

az élni akarás

szeretlek kis hazám

úgy ahogy senki más....

*  *  *

Nagyszénás, 2013. március 15-én

 

ÁLOMGYÁRI

CAPRICCIO

ajtók nyíltak

de nem jött be senki

hárfák húrján

hallgatott a csend

árnyékok fények

játszadoztak

egy rendszer

amelyben

sosem lesz rend

arctalan lények

táncot jártak

színt kevertek

egy színpadon

vigyorgó halott

üres szemekkel

hortyogott egy

kopott pamlagon

szárnyak nélkül

le sem zuhantak

az erdő mélyén

sikoly lakott

messiásként

várták a hajnalt

a vadonatúj

friss holnapot

álomgyár

soha sincs ünnep

betanított

munkás lehetsz

nincs norma

tervezz bátran

álmodban

mindent

megtehetsz ......

N.sz. 2013. március