Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 

Kép

 

EGY  DÉLELŐTT  VERSEI

1.

A hullámzó végtelen

fű és a tenger álma….

szerelme az éggel

az egybe olvadása..

 

2.

Volt egy ködóceán.

Volt sok-sok ködsziget.

Volt sok ködszigetlakó,

de már mind elveszett.

 

3.

Szélfútta őszi álmok

járnak a kerteken.

Ágakat rajzolsz az égre,

mind levéltelen….

 

4.

A hajam már ősz,

de a szívem még tavasz.

Behavazhat a tél,

ha lesz még nyár vigasz.

 

5.

Az idő tavába csöppenünk.

Nyomtalan múltba süllyedünk….

kincsüket mélybe rejtő

roncshajókká leszünk.

Bp., 2010. novembere

 

Kép

DÉLUTÁNI VERSEK

1.

Felnézek. Felettem ezer világ.

Az egyik elrejti  a másikát.

Távol napok és csillagok között,

egy hasonmásom is elrejtőzött.

 

2.

Miért bámul engem?

Szemében ott a bánat.

Elrejti véleményét

a csendben szűkölő állat.....

 

3.

Diagnózisom helyett

egy őszinte vélemény....

sosem volt infarktusom,

csak széthasadt véredény..

Bp., 2010. november

 

4191.   HA NEM VAGY

Láthatatlan kéz.

Álmomban érzem csodás

simogatásod.

 

 

ZAKATOLÓ

lelki fénysorompó

labirintus expressz

helyjegy kötelező

csak másodosztály

sosem dohányzó

figyelem figyelem

vakvágányra érkezem

átszállás

mellékvonalak

ha éppen mellékvonalak

mit ér az ember

ha vidéki

nincs helyjegyem

nincs pótjegyem

nincs poroltó

labirintus expressz

lelki fénysorompó

N.szénás, 2010. november

 

4192.    MEGÁLLT

Nem siet többé.

Alvó nyúlnyomok mélyén

megnyugszik a csend.

 

VASÁRNAP

Végső üzenet.

Ki érti meg?

Az elrejtett titkokat

ki fejti meg?

Látom, hogy szép.

Tudom, hogy csodás.

Érzem, hogy fölös

minden álmodás.

Lassan lépkedek.

Már nem gondolkodok.

Minden ösztönöm

ősi és konok.

A világ elereszt.

A világ nem maraszt.

Minden elveszett...

remény és malaszt....

Elárvult kereszt.

Kihunyt glória.

Bűn és gyávaság....

Életfóbia!

N.szénás, 2010. november

 

 

4193.    SORS

Életvonalunk

csak egy seb Isten kezén,

de majd begyógyul.....

 

4194.

Már nem kell bölcső.

A régi altatódal

senkit sem talál.

 

 

4195.

Madár lelkemet

testkalitkámban látod

megöregedni.

 

4196.   ŐSZÜNK

Levelem voltál.

Lehullott színeimmel

elsodort a szél.

 

Kép

CSAK ÚGY ......

félbehagyottan

vérbefagyottan..

üveges szemmel

kirakatokban

emlékek nélkül

aki kibékül

koldus sorsával

remények nélkül

megalkuszik

a tegnapokkal

sosincs vitája

a holnapokkal

néha sírásra

görbül a szája

kóbor kutyáké

lett szép hazája

a földön fekvő

didergő álma

még egy utolsót

lobban a lángja....

N.szénás, 2010. november

 

 

KI ÍGY, KI ÚGY.....

Ki így, ki úgy,

ki egészen máshogy,

de neki fog

egy vágyott világhoz.

Tervez, alapot épít.

Falat rak kőből.

Rettegve fél

a múló időtől.

Cserepet rak

és tetőt ácsol,

elbujdokol

a zajló világtól.

Ki így, ki úgy,

ki másféle képen,

palántát nevel

áldott szívében,

mely szárba szökken,

magasba nyúlik,

termést is hoz,

ha az idő múlik.

Ki így, ki úgy,

ki máshogyan....

csak legyen egy kor,

melyben megfogan

egy vers,

egy kép,

egy gondolat,

melyben átélhetjük

az álmokat.

N.szénás, 2010. novembere

 

 

4197.

Ez nem én vagyok.

Életre szóló végső

tévedés a lét.

 

4198.   RAGOZÁS

Nem én, és nem te.

Fontos kérdéseinkben

közösen döntünk?

 

4199.   ULTIMA RATIO

Utolsó esély.

Kámforrá válik a van.

Nincs jövő idő.

 

4200.    NOVEMBER

Hegyek és völgyek.

Megbarnult tölgyek között

színesül az út.

 

 

SORS, EMBER, VÉGTELEN…..

Ledobott göncünk sárba hullott.

Őszinte lelkünk meztelen.

Meg sem született messiásunk

kereszthalált halt bűntelen.

Szomorú arcunk könnyben ázik.

Többszólamú a jajszavunk.

Elhagytak már az őrangyalok,

már csak ördögökké válhatunk.

Elvesztett kulcsát kereső ajtón

kopog a holnap. Már nincs idő.

Homokóránkon lepergő létünk

megfoghatatlan, s feltűnő.

Madarak fészkét vihar dúlja.

Hiányzó pár és testmeleg…

Belemarkoltunk a végtelenbe.

Magasra tartott üres kezek….

N.szénás, 2010. november

 

 

LEVÉL HELYETT

Most nem láthatsz,

de ott vagyok veled.

Mint a földi kincset

markolom kezed.

Mint égi vízesést

simítom hajad.

Mint mennyei zenét

hallgatom szavad.

Majd ha rád borul

a csendes éjszaka,

s ha körül ölel

az esti ballada,

nézz az égre fel!

Egy csillag ott ragyog.

Csak neked világít.

Érezd! Ott vagyok.

N.szénás, 2010. november

 

TÉLI VERS

Majd fehér hó esik,

de áldott tisztaságod

semmi sem takarja el.

Szűzfehér havon

a csillogás leszel.

Ha majd szél fújja

a finom porhavat,

lelked szép tavában

mosd meg arcodat.

Vacogó éjszakák

és fázós hajnalok….

Elhagyott utakon

magányunk andalog..

N.szénás, 2010. november

 

 

ZIMANKÓ

Kong a vén üresség.

Feszeng a félhomály.

Létrákon lépdel a csend.

A fűtetlen szobák

virágos ablakán

a jég kertészkedik.

Kristálycsodákat fest,

művén gyönyörködik.

N.szénás, 2010. november

 

A VILÁG RENDJE

Valahogy.....

rendnek kéne lenni.

Polcokon,

szekrényben,

szép fejekben....

A lényeg

az egészben lakik,

de elbukhatunk

a részletekben.

N.szénás, 2010. november