Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Talán......

A feltételezett  jövőbe vetett hit szava.....

Kicsit bizakodó, kicsit reménykedő......

Talán majd egyszer....

 

 

CSAK MÉG EGYSZER

Meghajoltam,

mint az érett kalász.

Kettétörtem,

mint a százéves fenyő.

Megfáradtam,

mint akit elhagy az erő.

Hatalmas szikla voltam.

Megingathatatlan,

ki magasban őrzi álmodat.

Most a völgyben fekszem.

Mélyben és sötétben….

s csak elképzelem a csúcsokat.

Lezuhantam,

mint a bukott angyal.

Széthasadtam,

mint elhordott kabát.

Ó, égi Isten…

hallgasd meg fohászom!

Lehessek szobor,

amely újra talpra állt.

Lehessek ének,

lehessek a holnap.

Lehessek egyszer szikla még.

Lehessek ott a csúcson újra.

Tündököljön napfény és az ég!

N.szénás, 2010. december

 

 

4206.    VÉGTELEN FOLYAM

Gátakat szakít.

Elmossa partjainkat

az idő sodra.

 

 

EMBER ÉS VÍZ

Kavicsot görgető patak vize.

Vigyél magaddal messzire.

Szaladjak veled a hidak alatt,

mossuk együtt a várfalat.

Forgassuk együtt a malomkövet,

áztassuk el a kerteket.

Ringassunk együtt halászhajót,

itassuk meg a szomjazót.

Rejtsük el együtt a folyók halát,

a búvárt, aki a mélybe lát.

Rohanjunk együtt a tenger felé.

Építsünk utat az uszályok elé.

Sziklákat koptató folyók vize.

Jussunk el együtt messzire.

N.sz., 2010. december

 

 

4207.   ELDÖNTENDŐ

Utolsó sóhaj,

vagy az imák és a füst

száll magasabbra?

 

4208.

Mint fecskefészket

hozzád ragaszt a sorsunk

eresz életünk.

 

HULL A HÓ

nyomtalan mező

még nem jártam itt

mint egy messiást

várok valakit

varázs hó esik

liszt-fehér a táj

fákon bokrokon

hó kontúr a báj

csöndem csodaszép

lépteim nyoma

tél-dal éneke

roppan ritmusa

kósza lépteim

ezüst hóeső

betemet a táj

végtelen mező

N.sz. 2010. december

 

 

AMI  MARADT

már nincs egyebem

csak a tiszta lelkem

varjak kárognak felettem

keselyűk tépnek

ezer darabra

e sivatagban

ne maradj magadra

ha elhagyott a karavánod

és kiszáradt kies világod

s már nincs

papír és toll a kezedben

s ha a félelem

lakik szívedben

s ha már nem tudsz vizet inni

még tudsz a homokba

verset írni .....

N.szénás, 2010. december

 

JÁTÉK ÉS IDŐ

csak a holnapok

fogynak el

az álmok nem

csak a terveim

hagytak el

és nem lett nevem

mint szélfútta

újságpapír

hol itt hol ott

játszok a világgal

káprázatot

hol elbújok

hol megleszek

játszatok velem

kacagó szelek.....

N.szénás, 2010.december

 

ELSZÁLLÓ ÁLMOK

Álomszép

álomkép.

Széttörték.

Szilánkok

hevernek

szerteszét.

Elszürkült

szivárvány.

nem ragyog.

Alatta

ösvényünk

kanyarog.

Kezünkben

elszakadt

cérnaszál.

Csalódott

kék madár…

messze száll.

N.szénás , 2010. december

 

 

TÉL A PARKBAN

Padok az utak szélén.

Sosem ül rajtuk senki.

Csak levelek hullnak rájuk

a létezést betemetni.

 

Szökőkút alszik csendben.

Álmában vízsugár csobban.

Ködökbe rejtőző hajnal

egy szürkére festett korban.

 

Kopasz fák állnak sorban.

Hajlongva bólogatnak.

Águk közt susog a szél.

Levél nélkül maradtak.

 

Padok, szökőkút, fák közt.

December fagyos varázsa

havat és jeget zúdít

az elkábult világra.

N.szénás, 2010. december

 

 

4209.

Mivel vagy másabb?

Mosolyod fénylő íve

gyermeki játék.

 

HAJNALBAN

Az álmodozás

furcsa léghajó.

Messzire visz.

Szállni volna jó…

Vár Alaszka.

Fagyos gleccserek.

Óriás fenyők,

végtelen terek.

Vár India.

Fényes paloták.

Szakállas szikhek,

kasztok, katonák.

Nepál csúcsain

jégpáncél ragyog.

A sherpák közt

én is ott vagyok.

Óceánia….

gyöngysor szigetek.

Fehér homokon

pálmaligetek.

Ott a Szahara.

Vörös barbakán.

Oázis ragyog

dűnék hajlatán.

Athén romjai,

délceg oszlopok…

Róma dombjain

ősi latinok…..

Inkák útjain

komor fellegek.

Maja piramis

csúcsán ott leszek.

Vár a végtelen.

Vár a sok csoda.

Repülj léghajóm!

 Álmok otthona.

N.szénás ,2010.december

 

 

NÉGYSOROS

elmúlást játszik az idő

minket sirat az eső

sosemvolt tegnapokból

készül a szemfedő

 

4210.   IN  MEMORIAM

Nem állok sorba...

élet-ajándék voltál

egy őrült korban.

 

A CSILLAGOKRÓL

Már megint a csillag….

bűnét ki fejti meg?

Vörös, vagy sárga,

izzó, de oly hideg……

Mint  földi stigmát,

értékeid jelét

kitalált eszmék

rögzítik beléd….

S ha van szavad,

s még mersz szólalni,

hidd el, nem fogja

senki se hallani.

Ha a régi bűnöket

számon kérheted,

nem változik meg

a rongyos életed….

mert mindig a csillag

az égre tűzött jel.

Az áldozat kérdez,

a bűnös nem felel…..

N.szénás, 2010. december

 

Innentől folytatás a Kép-Vers c. oldalon.