Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


SZÜRKE

SZÜRKÉRE  SZÜRKE

fekszem a porban

széthulló atomkorban

szürkére szürke

mimóza élet tükre

feledhetetlen

mozdulni kezdetemben

felsírva mosolyogni

a valótól létet lopni

szegény vagy gazdag kölcsön

csak egyszer testet öltsön

izomban, lélekben, vérben

időtleségben, tágas térben

a rámbízott élet-ajándék

acélos túlélés szándék

aztán visszatérni

újra a porba

zamattá válni

az igazság-borban

lehullni őszi levélben

kandallótűz lenni a télben

forogni a körforgásban

nem csalódni

senki másban

félelmeinket elfeledni

és szeretni, szeretni,

szeretni ....

2017.02.14.    -buszon-

 

IDŐTLENÜL

a ködbe rejtőző tájon

a lecsupaszított fákon

a szürkére festett égen

a tócsákra dermedt jégen

a kezedre szálló lepkén

a keresztre feszülő testén

az álmok szappanhab burkán

időtlenül és furcsán

szemed tükrén a fényben

a messziről érkező szélben

a szakadék feletti sziklán

véletlenül és ritkán

madarak fészkébe bújva

szabadnak születni újra

egy marék föld gazdagságát

a régi korok világát

a rímet a verssor végén

egy foltot Csontváry képén

a gitárhúr pendülését

szép lelked rezdülését

a mosolyod tisztaságát

a béke olajzöld ágát

a vágyat a szépre a jóra

benned váljon valóra

az élet minden csodáját

szikráddal gyújtsd meg a fáklyát

s a gondolat jót teremjen

testben, lélekben, fejben.....

2017.02.15.   -vonaton-

 

idotlenul2..jpg

 

ŐSI .........

elfolyok

időfolyam

törik a csontom

fogy a fogam

kidőlök

száraz fenyő

már nincs álom

és nincs erő

hús nélkül

csontváz sovány

a lélektelenség

gebe lován

ránc vagy

az elmúlás homlokán

ősi félelem

ősi fájdalom

itt pihegtél

az egyik vállamon ...

2017.02.18.    N.sz.

 

MIÉRTJEINK

miért nincsen híd

a partjaink között

miért ég a ház

az életünk fölött

miért nincs isten

az emberekben.....

miért van halál

a kezdetekben

miért remeg a föld

a talpak alatt

miért keserű

az utolsó falat

miért nincsen cél

és fogy el az út

miért félelmes

a sötét alagút

miért kérdezünk

ha választ nem kapunk

ugye addig élünk

amíg emlékek vagyunk....

2017.02.18.    N.sz.

 

VÁGYÓDÁS

színekre vágyok

zöld tavaszra

ibolya lilára

és narancs napra

felhő fehérre

tengerkék égre

sárga pitypangért

menni a rétre

tulipán piros

haragzöld szárral

"bekenem" magam

e szép világgal

2017.02.20.    -vonaton-

 

PLACEBO

voltam áldozat

voltam tettes

meccset vesztettem

de voltam nyertes

voltam egyedül

és voltam párban

tiszta voltam

és fürödtem sárban

voltam utolsó

voltam első

voltam eltévedt

célját felejtő

voltam szikra

fekete éjben

majd meghaltam

a szenvedélyben

voltam mélység

voltam magasság

kalitka voltam

aztán szabadság

voltam erdőtűz

elhamvadtam

voltam jövő

és tegnap maradtam

voltam fájdalom

voltam pótszer

lélek.szántás

placebo gyógyszer

voltam szerelmes

 voltam bánat

voltam aki

 vágyik utánad

voltam esőcsepp

veled zuhantam

porból lettem

és por maradtam....

2017.02.20.      -vonaton-

 

JELENTÉS

- kétezredik versem apropóján -

*

Kimondani is nehéz.

Kétezer.

A verseidben létezel.

S ha már nem leszel,

általuk élsz tovább.

Nem vagy senkinél

sem rosszabb, se ostobább.

Csak firkálgatsz.

Egy gyűrött papírlapon.

Álmatlan éjszakán,

vagy éber hajnalon.

Neked  fegyvered a szó.

Máskor társ a bajban.

Aztán meg csak

forralod magadban.

Néha letisztul,

s a felszínre tör.

Van mikor mosolyogsz,

s a bánat sem gyötör.

Érzéseidből

verset szül az alkalom.

Ölelés a vers

és oltalom.....

Gyógyír a sebedre.

Olykor menlevél.

Költő lennél megint,

ha újra kezdenéd?

Kétezer vers.

Kimondom boldogan.

Köszönöm verseim.

Most jól érzem magam.

2017.02.21.    -vonaton-

 

FANTOMFÁJÁS

Istenem

micsoda kincset adtál

és micsoda átkot

magyarként figyelem

a környező világot....

oly sokszor tűzbe dobtak

oly sokszor hátba szúrtak

most nekem kell 

megbocsátani

az ezeréves múltnak...

levágott kezek, lábak....

átrajzolt határszélek....

fantom fájás kínoz

de egy a fontos

ÉLEK

nem bűnöst keresek

csak az igazságot

hagyjátok már élni

ezt a kis országot....

2017.02.21.   -vonaton-

 

ROMOSODÁS

romok

időtlenség

és homok

mindent befedő

konok

mire észreveszed

ott vagy

a buckák alatt

betemet

teret és falat

egymást

megőrlő szemek

lepergő

évezredek

2017.02.22.   -vonaton-

 

TORZÓ

arctalan szoborrá

torzít a múlt

mosolytalan...

azt hiszed

tiéd a jövő

- ne legyél

komolytalan -

elfogy

mint tél végén a jég

ajtódon 

kéretlenül

kopog a vég

2017.02.22.   -vonaton-

 

HOLNAPTÓL TAVASZ

Holnaptól tavasz.

Tudja-e vajon?

Ötvenötödik alkalom,

hogy ez a vándorló csoda

édes legyen, és ne mostoha.

Milyen lesz idén

az ibolyalila?

Kinyílik-e megint a tárnika?

A hunyor piroslik?

Az akác illatos?

A felhő-arcod

 miért bánatos?

Holnaptól tavasz.

Vajon jön-e fecskepár ?

Mikor zöldül ki

a bevetett határ?

Felhangzik hamar

az első nyitnikék,

s elénekli-e,

hogy az élet csodaszép?

2017.02.28.    -vonaton-

tarnika.jpg

 

JOBBÁ TEVŐ MESE

fűszálak között

a fák alatt

lábamnál alvó

pillanat

nézem a múlt

virágait

a szunnyadó idő

álmait

 

levelek között

avar halom

gazdag színeid

láthatom

elmúló tél

tavasz jön megint

a kikelet szele

meglegyint

 

emlékek között

bandukolok

jéghegyből patakká

olvadok

konok felejtés

magamra hagy

a boldogság folyó

gátja vagy

 

emberek között

egy tiszta szív

csodás mosolyod

visszahív

hallod a múlt

mesél nekünk

higgyünk neki

jobbá leszünk ....

2017.02.28.   -buszon-

 

A BENNED SZUNNYADÓ

túlélni minden harcot

feledni minden rosszat

van mikor csodás a nap

de az éjszaka sokkal hosszabb

 

keresni minden szépet

megélni minden álmot

sötétbe burkolt éjbe

vinni a fénylő lángot

 

szeretni sok jó embert

tagadni minden vádat

csak az lesz a végső győztes

aki a bátrabbnál is bátrabb

 

letépni minden láncot

hirdetni tisztaságot

emberarcúbbá tenni

ezt a félhazug világot

 

tudni a gyökereket

félve nevelni hajtást

maradj csak tiszta tükör

és a kétségben kitartás

 

megírni minden verset

ami ott szunnyad benned

értéket adni a mának

ez lesz a legszebb tetted

2017.02.28.   -vonaton-

 

ÖSSZEKÖTŐ

száztíz évedből

ötvenöt enyém

és lehetnék

költő kezdemény

de én megint csak

firkálgatok ....

vannak szegények

és akadnak gazdagok

és vannak akik

libasültet esznek

sokan milliót keresnek

napok, vagy órák alatt

s nem értik

mi a pillanat

és hol a végtelen

nekik egy fontos van

.... a jelen ...

nekik üres

a semmi ága

és nem nyílik ki

a szó virága

nincs dallam

nincs rím

... a költészet halott...

nem látnak

hulló csillagot

száztíz évedből

enyém ötvenöt

a fehérpapír, a tinta

összeköt .....

2017.02.28.   -vonaton-