Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szünetjel

 

SZÜNETJEL

Homokszem 

a sivatagban.

Eltévedtél

önmagadban.

Nincs már utad.

Nem lesz nyomod.

Ürességed

visszahozod....

 

Száraz fa

az erdő szélen.

Kiszáradtál 

nagyon régen.

Ágaidra

nem száll madár....

Horizontod

élet-halál.....

 

Kis kavics

a tengerparton.

Mélyszántás

az emberarcon.

Nincs egy mosoly.

Némaságod

elaltatja

a világot.

 

Kicsi láng

a hideg télben.

Szünetjel

a mindenségben.

Mattot adtál

önmagadnak....

Van hetele

a szavaknak???

2017.12.19.     -Mbh.-

 

MINDENNAPOK  JÉZUSA

A jó tanulhatatlan?

A rossz körül ölel.....

Markodban pillanat-gyöngyök.

Vajon milyen kor jön el ?

Győz-e a neveletlen

az értelmes felett?

Rád mért csendéletedre

kerül-e lét-keret?

Üvölt a harsány üresség.

Nem értik magyar szavad.

Küzdesz hitvány ködökkel,

az égbolt is rád szakad.

Ne hagyd a hited halni.

Az élet csillag legyen.

Kapaszkodj tíz körömmel

ágon és jéghegyen.

A jó ott van szívedben!

A rossz tanulható ....

Ajándékozni küldött

minket a Mindenható....

Nem jössz üres kezekkel.

A példázatot hozod.

A zöld remény a kerted,

a szép szó az otthonod.

A mindennap Jézusát várjuk.

Már készül a Betlehem.

Tanítva tegyél csodát

a sok kis emberen!

*********

Karácsonyváró gondolatok

egy munkahelyi ünnepség előtt........

2017.12.20.     -Mbh.-

 

FÜGGÖNY MÖGÜL

( Temesi Éva költőnő emlékére)

Jaj de féltem!

Féltettelek

a hívó szótól......

Visszakértek

e szürkére torzult

valótól.....

Jaj de féltem......

Az EMBERT

féltettem benned.

Üvölt és kiált......

és himnuszt

dalol a csended.

Jaj de féltem.....

de most

megállt az óra.

Nem tanítasz már

se szépre,

se jóra .....

Mosolyod

márványba vésték.....

és a régi tekintet,,,,,,

mintha

egy függöny mögül

vigyázna minket.

Jaj de féltem!

Rettegtünk......

úgy szerettünk.

Köszönöm ÉLET

a csodád,

s hogy barátok lehettünk .....

2017.12.27.    

 

JANUÁRI SZÉL

Elfogynak a szavak.

Én is elfogyok.....

Eltűnt a jéghegy bennem.

Csendemmé olvadok.

Hiába nézek távol,

már nem vár a végtelen.

Aszaló szelek fújnak át

egy sivatag életen.

2018.01.02.    -N.sz. -

 

KIHŰLT  HELYED

A fejedben még

kiadatlan könyvek

és testtelen

versek a szavak.

Este van megint.

A fáradt homályban

eldobott álmok alszanak.

A piszkos hó

mosdatlan paplan..

Meleget csihol

a két kezed.

Az emlékek

lábad elé hullva....

fájós-lehajlón felveszed.

Száraz kenyérhéj

a szemétkosárban.

Egy felborult pohár

az asztalon.

Szerelem nélkül

bolyongsz az utcán....

és kihűlt helyed

a pamlagon.

Elveszett kutyák

csaholnak távol.

Egy gazdátlan dallam

keres fület.

A szakadék szélén

már nincs meg a korlát.

Szabadesés.....

és szédület.....

2018.01.03.      -vonaton-

 

KŐBE VÉSVE

Egyszerű labirintusod.

Jobbra, vagy balra.

Élni, vagy halni.

Hatalmas mocsár a lét.

Hogy lehet rajta

fennmaradni?

Mi húz a mélybe

és mi ereszt el?

Mi ad őszinte szabadságot?

Csak bámulva nézed

mint egy rejtvényt....

és megoldanád

a nagy világot.

Csak igen, vagy nem.

A talán meghalt.

A túlélés a mesterségünk?

Marékba szorított

kavics a múlt.

Belevésték:

- csak egyszer élünk!

2018.01.08.    -vonaton-

 

BÁTORÍTÓ

Létedet

az örök példát.

Tetteid

a követendőt...

Úgy éled

a másodpercet,

mint a csodás

száz esztendőt.

Tiszteletből,

szeretetből

építs tornyot

önmagadnak!

Bátorságot

összeszedve

menj neki

a ködfalaknak!

2018.01.08.     -vonaton-

 

ÚTRA KELNÉK

már nem várnak haza

én is hiába várok

a régen járt utak

most már ingoványok

a sarokba száműzött múlt

a félelmek éjszakája

a szürkére színezett létnek

nincsen már csodája

 

már nem várnak haza

a szobák üressé váltak

sok barát, mint a madár

szótlanul messze szálltak

a kiszáradt kerti fákon

aszalt gyümölcs az emlék

ha megtudnám merre mentél

azonnal útra kelnék....

2018.01.03.     Mbh.

 

LÁTHATÁR

A mosoly még meg van.

Az arc már nincs sehol.

Összegyűrt papír a lét,

és földre zuhant a toll.

A szavak nem játszadoznak.

Élettelen ütem.

Senki sem jön többé

és semmivel sem üzen.

Tárva lehet az ajtó,

de a Létezés bezárt.

Utolsó lépted elérte

a Végső Láthatárt.....

2018.01.09.     -vonaton-

 

CSODÁTTENNI

taníts engem

türelemre

sírig tartó

szerelemre

létezésre

értelemre

csókot adni

szép kezedre

 

taníts engem

bizalomra

bölcsességre

oltalomra

rossz világban

jónak lenni

verseimmel

csodát tenni

 

taníts engem

büszke lenni

igazságért

tűzbe menni

engem taníts

csupa szépre

sokat mondó

csendességre

2018.01.09.   -vonaton-

 

TÁVOLSÁG-TENGER

Lelked 

a versek

inkubátora.

Életben tartó

emlékezet.

Felnövök egyszer,

de még

kicsi vagyok,

hát add a kezed.....

Vezess bárhová.

Megbízok benned.

Vakon megyek.

Ha közénk növekszik

a távolság tenger

már csak

emlék leszek ....

2018.01.10.   -vonaton-

 

SEMMI MÁS

csak szeretni

kéne

semmi mást

mosollyal adni

biztatást

de romot teremt

a képzelet

s bár nem sürgetik

a végzetet

a jelen telik

a bizonytalan holnapot

meg a világvég utáni

korszakot

rebesgetik....

2018.01.10.     -vonaton-

 

"BÉKE"

                                                       Tördeltek

                                                       Részeinkre

                                                       Irgalom nélkül

                                                       Alamizsna

                                                       Névleges maradékunk

                                                       Oda át és itt se

                                                       Nem felejthetünk .......

                                                       2018.01.10.   -vonaton-

 

PILLANATOK

mint a tenger

végtelen

az elfelejtett

névtelen

az elhagyott

az elfogyott

bevetetlen

parlagot

fűszál-béke

moha-múlt

az est a Földre

ráborult

alszik a csend

álmodik

elúszunk

egy zátonyig

lakatlan föld

csak magány

árva lettél

kis csalán

eső esik

fúj a szél

kaszák elé

végveszély

nádszál erdő

rejteget

keresem

a testemet

álom után

ébredek

verssel adok

 névjegyet

madár lelkem

ágra ül

tücsök nótát

hegedül

megint tél lett

hó esik

a gondolat is

jól esik

meleg szoba....

szeretet....

anya ruhát

tereget

illanó kép

elrepült

a világ hóba

 szenderült....

2018.01.16.    -vonaton-

 

BÚCSÚZTATÓ

(T.É emlékére)

Emlékké válni

néhány másodperc alatt.

Örökkévalónk .....

 

Addig élhetünk

ameddig volt mosolyunk

látszik egy arcon....

 

Visszavetülés.

Szeretet hagyatékod

emberi áldás.

 

Lelket felidéz

az egykori gondolat.

Méz ízű szavad

 

édeset csöppent

elkeserült valónkba.....

..... és leszáll a köd .....

2018.01.17.      -vonaton-

 

VITALITÁS

A felszántott telek

barázdái közt

ott maradt szívem,

mint alvó gyökér,

de ha ránéz az isten

,egyszer még  kihajt.

Szétrepeszt követ

áttör közöny páncélt,

s a Napra mosolyog.

2018.01.17.    -vonaton-

 

CSALÓKA

Kiköveztek minden utcát,

de sárosak vagyunk.

Atom hasad, mégis messze

csillagotthonunk....

 

Csalóka ég, Hazug távol.

Nem jön közelebb.

Aranyszállal kevert kender

az őrző köteled.

 

Birkanyájak legelésznek

a Kárpát-ugaron....

Csendességért harminc ezüst

a végső jutalom.

 

Besároztunk minden csizmát,

de tiszta lábnyomok....

Hazug a szó az esti csendben.

Én másról álmodok.

2018.01.17.    -vonaton-

 

ÖRÖK IDÉZET

végtelen vagyok

de véges

védtelen vagyok

és téves

úttalan utakat

járok

képzeletszárnyakon

szállok

 

véletlen vagyok

de vallom

himnuszomat kell

szavalnom

szívdobogás

sámán-ének

ne csábítsatok

szirének

 

tükörfény vagyok

szemedben

törött szárnyú madár

kezedben

szerelem

csodaszép fészek

életem

örök idézet

2018.01.22.     Mbh.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.