Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Kép

 

Ahol tenger van, ott sziget is van.

A sziget jelkép.

Az önállóság és az elszigeteltség jelképe is egyben.

A sziget cél, ahová vágyunk., vagy éppen hely,

ahonnan el akarunk menekülni.....

 

 

PLATÁNOK, LÉPCSŐK

A tar platánok árnyai,

a lúdbőrös tócsák csendje.

Eldobott kövek magánya.

Templomok ferde keresztje.

A felhők szétkent foltjai.

A pincék dohszagú álma…….

Az idő lassan vánszorog,

mintha csak kórházba járna…

Szürkére kopott háztetők.

Egy lefüggönyözött ablak

ócska ripacsként játsza el:

mögötte boldogok laknak.

Kiégett lámpák homálya.

Sarokban vakolat-térkép.

Csendben várják a szebb jövőt.

Már oly sokszor megígérték.

Kopott lépcsők. Nem jár a lift.

Ugyan, minek is járna…..

Földszintes álmok hazája ez.

S pincék múltszagú álma.

N.szénás, 2010. november

 

Kép

 

ESŐS DÉLUTÁN

Egy elsodort papír

az ágakra akadt.

A tegnap éji álmom

végleg szétszakadt.

Homályos ablakból

figyeltem az esőt.

Dagadó tócsává nőtt

a szilvafa előtt.

Mint egy kis tavon…

úszó levél hajók.

Rajta ábrándjaim,

a merész utazók.

Vágyott távolát

elrejtő végtelen…..

Egy kockás papíron

a megírt életem….

Egy vers, néhány rímmel.

Eső, ablak, vágyak.

Az utazni vágyóra

korlátok vigyáznak.

N.szénás, 2010. november

 

 

ÉJSZAKA

Már éjszaka van.

Fekete fátylába

csomagol az éj.

Alvó jajszavak álma

játszik a mezőn.

A lepkék fekete

virágokra szállnak

megpihenni.

Nincsenek árnyak.

Tompult illatok

keverednek össze.

Madarak szárnycsapásai

közt félve

eltűnést játszik a Hold.

N.szénás, 2010. november

 

KOPPANÁSOK

csönd

koppanás

monoton

ablakom

üvegén

konokon

szép

levelet

visz a szél

zöldje már

senkivel

sem beszél

ősz

besárgul

az avar

beborul

nyakunkon

a vihar

N.sz.,2010. november

 

HIPOTÉZIS

Én nem vagyok

mindent tudó,

de ha létezik

egy mindenható,

akkor igen is

elmondható:

Ő a legnagyobb

együttható.

N.sz., 2010. november

 

NYÁR

Levetett cipők.

Mezítláb jár a nyár.

Pipacsot érlel

az unatkozó határ.

Pacsirta ének,

száradó széna szag....

pihenő pásztor

botján rovást farag.

Véletlen szellők.

Felszállt az út pora.

Céltalan vándor.

Lyukas a bocskora.

N.sz., 2010. november

 

 

VOLT IDŐ

Volt olyan sötét,

hogy könyveket égettek,

de az eszmék nem égnek el.

Kinek megtiltják,

hogy száját kitátsa,

az majd hang nélkül énekel.

 

Volt olyan idő,

hogy megöltek hitedért,

de a hívők nem fogytak el.

Kinek van Isten,

legyen bármilyen sötét,

annak reménye sem fogyhat el.

N.sz., 2010. november

 

 

4201.    KONZERV

Szén a kazalban.

Parázsló gondja izzik

az elmúlt nyárnak.

 

4202.    HÓESÉS

Száz madár tollát

hullatja az ég, fehér

mennyből az angyal.

 

4203.    EMLÉKÜL

Szonettek helyett

három sorokból fogok

koszorút kötni.

 

4204.    METAMORFÓZIS

Márvány vagy gránit.

Előbb, vagy utóbb minden

homokká válik.

 

 

CSILLAGRAGYOGÁS

A csillagok

akkor is ragyognak,

ha nem néz fel

rájuk senki.

A földönkívüliség

irigyelt távolából

mit nekik evolúció,

ember, civilizáció….

Mert mi fontos?

Csak a tűz és a fény.

A hidrogénmáglyák

végtelen üzenetéből

kigondolt dolgok

csak itt a Földön

mondhatnak bármit is.

Bárkinek.

A többi csak képzelet!

N.szénás, 2010. november

 

 

4205.    TERMÉSZETELLENESSÉG

Felfordult világ.

Madártól féltett égbolt

a mélybe taszít.

 

MINDEN ÉS SEMMI

Nincs semmim,

de van mindenem.

Vén erdő ragyog

varázsos földemen.

Enyém a tenger.

A hangja, a habja.

Csodás szigetnek

vagyok a rabja.

Enyém a hegycsúcs,

a völgy,  a visszhang.

Csak nekem dobog

a földmélyi barlang.

Enyém a folyó

mélye, iszapja.

Vizét a felhő

csak nekem adja.

Enyém a csillag,

a bolygó és holdja.

Enyém a sebhely,

a kráterek foltja.

Enyém az éjjel

árnya és csendje.

Enyém a templom

ősi keresztje.

Nincs semmim,

de van mindenem.

Átutazóként

egyetlen földemen.

N.sz., 2010. november