Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Próbák

 

5164. 

szavak játszanak

velem  -  furcsa értelem

rímtelen költő

 

5165.

az élet nehéz

többtonnás tollpihéktől

könnyű a szárnyad

 

5166.

feleslegesség

híd a kiszáradt folyón

út a semmibe

 

5177.

agyag vagy márvány

lassan készülő szobrod

még anyagtalan

 

5188.

anyanyelvemen

köszönt rám a nagyvilág

szép tarka virág

 

5189.     ZANZA

hirdetett igék

madárpottyantásnyi lét

szinte semmiség

 

5190.       IDENTITÁS

határtalanul

mégis magyarázkodom

a világ előtt

 

 

ÁLOM  ÉS  UTAZÁS

megkóstol

éhező kezem

arcodat simítja

fölfedez

mint egy új 

kontinenst

lakatlan létem

társra lelt

viharvert hajóm

kikötője lettél

álomiránytű

és szerencsés szelek

vezettek hozzád

partodon vagyok

végre létezem

*

- mellékvers -

és nincs zászló

nincs görögtűz

csak szelek vannak

fák és virágok

csak önzetlenség van

ezt így szeretem

veled lett teljes

az én fél-világom

2014. 06.02. N.sz.

 

a-sziget.jpg

 

HANG - ADÓ

Hangokban fürdök.

Láthatatlan.

Körül ölelnek

száz alakban.

Madár-dalárda.

Levelek csöndje.

Szívdobogás

az élet földje.

Emberi szó....

és víz csobogása.

Felszálló madarak

szárnycsapása.

Zajok és neszek.

Gitár és hárfa.

Az élet virágzó

orgonája.

2014.06.02. N.sz.

 

AMIK VAGYUNK

( - és amik nem - )

A nő, aki sose voltam.

A hős, aki már nem leszek.

A remény, amiben bíznak,

de gyarló módon elveszek.

A gyermek, ki magasba vágyik.

Az öreg, ki már halni kész.

Döntések és véletlenek,

meg bort vedelő józan ész.

 

A pénz, ami nem boldogít.

A nyomor, ami földbe tesz.

A kíváncsiság nyitott ajtó.

Kilincs van, de nincs retesz.

A félelem hangos sziréna.

A szeretet csendes vízesés.

Lépünk párat, majd hátra nézünk.

Hát ennyi volt a küldetés.

2014. 06.02, N.sz.

 

MÁSOLAT

álomindigóval

lemásoltalak

csupa élet volt

a lemásolt alak

reám mosolygott

kezével intett

szerelmes volt

a bájos tekintet

táncolni hívott

habkönnyű léptek

az irigy csillagok

csodánkra néztek

aztán kézen fogott

sétálni mentünk

csak beszélgettünk

és mennyit nevettünk....

álomindigó

emléklilában...

halvány másolat

a nagy világban

a hajnalgyöngyök

a kezünkre estek

orgonaillatok

felkerestek

emlékszem még ...

egy madár az ágról

nekünk dalolt

a boldogságról

aztán elrepült

sose láttam

álomindigót

csodáltam....

2014.06.09.  N.sz.

 

indigofelhok.jpg

 

 

LEGYEN

nem kérdezlek

ne válaszolj

ne mondj mesét

ne is dalolj

utadat járd

lélek-csendben

virág legyen

két kezedben

gondolatod

békét szűljön

minden

a helyére kerüljön

ha egyedül vagy

ne légy magad

legyen aki

kézen ragad

legyen álmod

célod, terved

minden bajban

hű szerelmed

legyen mosoly

öröm könnyed.....

legyen társad

együtt könnyebb ....

2014.06.15.  N.sz.

 

VÉGSŐ

Már nem játszhatok.

Kezem lebénult.

Szemem csak követ.

Elengedlek.

Vérnélküli lett

a végső ütközet.

 

Ez nem fájdalom.

Sokkal több annál.

A lélek megfagyott.

Csak nézlek világ.

Mosolytalanul.

Én a tetszhalott.

2014. 06. 15.  N.sz.

 

IDŐHOMOK

félelemerdő

száraz avar

szürke ködébe

betakar

susogó hangok

lélekzetek

elsápadt arcot

kérdezgetek

porladó szika

időhomok

hamu és a por

mind rokonok

elszáradt ágon

alszik a csend

örvénylő kánon

a fent és a lent

szivárványszürke

égi fotó

kopott csendélet

alkotó

elűzött színek

hűs csillagok

időspirálon

ballagok

2014. 06.16. N.sz.

 

 

TENGER

messzi tenger  -  végtelen

a mélység egészségtelen

plankton a múlt  -  rád ragad

mimikri kell,  védd magad

kicsi hal vagy, nagy a száj

megéhezett a király

 

sötét tenger  - hatalom

csigaház a hátadon

fény a jelen  -  elvakít

magával ránt valakit

korallszirtek  -szigetek

a jövő mivel hiteget?

 

gyilkos tenger  -  bűntelen

pár percig tart a jelen

jön egy hullám  -  ennyi volt

a nap egy fakó égi folt

elsüllyed a léthajónk

súlyos horgony a valónk

2014. 06. 16.  -Vv- 

 

TÁVOLODUNK

Már távolodunk.

Lassuló csendünk

magába rejt.

Már nem lát a szem,

de a bogáncs emlék

sosem felejt.

A törékeny árnyak

szürkére festik

a tegnapot.

Lerakott ruhánk,

amit a régi ünnep

hordhatott.

Hervadt virág.

A társ-illat

félve elrepült.

A kopott fotó

a poros könyvembe

bekerült.

Ha lapozgatom,

még mosolyt ível

a  szép ajak.

Fájdalmaim

homokvár falak.

Leomlanak.

Csak távolodunk.

Nem hallom már

a lépteket.....

Görcsös markomból

a múltba ejtem

az éveket.....

2014. 06.18.  - buszon -  

 

ÖRÖK  FŐNIX

Naponta meghalsz.

Naponta feléledsz.

Te vagy az igazság,

és Te vagy aki tévedsz.

Arcodon a mosoly,

arcodon a bánat.

Szemeidben látni

a teremtő csodákat.

A két kezed simogat,

a szép szavad irányít.

Értelmed a lámpa

sötétben világít.

Mennyi bánat mérgez,

mennyi mosoly gyógyít

Keresed az utat

az egyetlen valódit.

Te híd vagy a folyón.

A lépcső mellett korlát.

Te szeleteled fel

a nagy élet-tortát.

Kertész vagy a kertben.

Lábnyom vagy a porban.

Iránytű maradsz majd

az embertelen korban.

Kérdés vagy az agyban,

válasz vagy a szájban.

Örök példa maradsz

az emberi világban.

Nem vésed a szobrot,

de lelkeket  formálsz.

Csodát alkotsz mindig,

Te az ember-szobrász.

Csillag vagy. Ragyogj hát.

Szikra vagy. Gyújts lángot!

Te adj szabadságot,

tépd ketté  a láncot.

Legyél okos tiltás.

Maradj méltó példa!

.... de ne legyél áldozat,

s a gyarló bűnnek préda.

EMBER maradj mindig.

LÉLEK, TŰZ és MÁRVÁNY.

Gyermekeink egén

emberi szivárvány!

2014. 06.19. N.sz.

 

pednapra.jpg

.