Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Ők írták......

Szeretném bemutatni a magyar- és a világirodalom

néhány ismert, vagy kevésbé ismert, de számomra nagyon kedves versét...

Biztos vagyok, hogy nem csak nekem tetszenek!

 

CSÁVOSSY  GYÖRGY:

   TÉLUTÓ

   Szitál az elvirágzott hó,   kezedet fogni volna jó,   öledbe hajtani fejem,   a csődleltárt felejtenem.   Az elbitangolt holnapot,   csöpp napfényt kolduló vakot,   a gyász rongyát toronyhegyen,   az `amen`-szót, hogy úgy legyen.   Szitál az elvirágzott hó,   kezedet fogni volna jó,   az üdvösség kis, meztelen 

mécslánggal égő szerelem.

 

 

Egy vers az idén százéve született költőtől:

Weöres Sándor :
MARASZTALÓ


Ó ne vidd el
két szemeddel
a napsugarat!
Ne menj, várj még:
mert e tájék
sötétben marad.

Ág nem himbál,
fecske nem száll,
béres nem arat.
Ó ne vidd el
két szemeddel

a napsugarat!

*  *  * 

ÖRÖK PILLANAT

 

 

Mit málló kőre nem bizol:

   mintázd meg levegőből.

Van néha olyan pillanat

   mely kilóg az időből,

 

mit kő nem óv, megőrzi ő,

   bezárva kincses öklét,

jövője nincs és multja sincs,

   ő maga az öröklét.

 

Mint fürdőző combját ha hal

   súrolta s tovalibbent --

így néha megérezheted

   önnön-magadban Istent:

 

fél-emlék a jelenben is,

   és később, mint az álom.

S az öröklétet ízleled

   még innen a halálon.

 

A hazaszeretet csodálatos verse:

 

Horváth Sándor:  Mert a haza

Mert a haza nem eladó.
Ezüst pénzre sem váltható.
Mert a haza lelked része,
Határait belédvéste
Ezer éve,
Ezer éve a hit.

Mert a haza kereszted is.
Betlehemi csillagod is.
Hiába tiporták hadak él,
Hiába tiporták hadak él.
Mert a haza
Mert a haza
Te magad vagy.

 

Kép

 

Benjámin László:  Ahogy eljátszik

 

Nevetséges, de nem nevettető 
ahogy eljátszik velünk az idő:

ahogy odaad, ahogy visszavesz, 
ahogy kicselez, ahogy kicserez,

ahogy elkever, ahogy felfedez 
ahogy élre tesz, ahogy félretesz

ahogy eltöröl, ahogy megjelöl, 
ahogy életre kelt, ahogy megöl

ahogy megtalál, ahogy elveszít, 
ahogy görcsbe ránt, ahogy kifeszít,

ahogy mélybe húz, ahogy partra vet, 
ahogy kinevet, ahogy betemet 
ahogy naponta újra hiteget

 

Kép

 

Kálnoky László:  A szundikálók

A gólyalábon járó ingaórák

sora egymás szavába vágva üt,

s mérföld hosszú léptekkel egyre róják

a z utcát, hol mély csend mindenütt.

 

Ne gondoljon magában senki rosszat,

mikor a tó cél nélkül háborog,

s a háztetőn kényelmesen napoznak

az ásítozó aligátorok.

 

A gondolatok sápadt szalmalángok,

a tettvágy is hamar nyugodni tér.

Nem kívánnak megfejtést a talányok:

ha lúd, hát lúd, csak ne legyen kövér.

 

Mert lassabban forognak itt az elmék,

s mindegyik elme egy helyben kering,

nem óhajtja növelni terjedelmét

s elboldogul a régi rend szerint.

 

Hellyel-közzel csalódott vágyak úsznak,

ökörnyál-foszlánynál egyik se több,

az emberek karosszékben alusznak,

s beérik közben répa, dinnye, tök.

 

Átszundikálnak egy-két emberöltőt

a hétalvók -, s nagyszájú némberek

ostobasága csüggeszti a költőt.

Belátja már: szél ellen nem lehet. 

 

Kép

 

  Reményik Sándor:
Tündérfok

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Mely rejtve őrzi boldogságod,
Egy sziklafok, ahonnan Te az élet
Töretlen teljességét látod,
Hol imádkoznál hosszan, térden állva,
Mert onnan végtelen a panoráma.

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Körös-körül őserdő, ősbozót -
Keresztül-kasul vágtató csapások,
A sok hamistól nem látni a jót,
Isten előrement, a csúcson vár be -
Csak az a kérdés, hogy odatalálsz-e?

Az életednek van egy titkos csúcsa,
Hová a mélyből kibukkan fejed
S a szépség minden gazdagsága, fénye
Megáldja két csodálkozó szemed,
Hol tiszta vagy, mint kristálypatakok
S megnyitod szíved, mint egy ablakot.

Az életnek van egy titkos csúcsa,
Vezetnek hozzá szent véletlenek,
Jaj, hogy leszállni kell, jaj, hogy nem adhatsz
A pillanatnak örök életet!
S botlasz újra sok rögös, buta úton.

De mindegy. Egyszer fenn voltál a csúcson.

 

Deák Mór:  Csöndenben

csöndedben erdők zúgnak
csöndedben láng lobog
szavak alkonyatánál
csöndedben ott vagyok

csöndedben hegység hallgat
csöndedben kő pihen
szavak páncélosodnak:
csöndedben ver szívem

kezedhez jár sirálya
kezemnek: éhezik
szavak ha földrehullnak
csöndeddel is segíts

csönded akár a tenger
önmagába merül
s ott állok szavaimmal
csöndedben egyedül

 

Balázs László:

 
Csak miattad...
 
Csak miattad fáj,
Hogy az idő múlik,
S jobban, ha rajtad látom
Ugyanazt...
Szelíden megőszülni
A tavaszt.

 

Pilinszky János:  Fabula

Hol volt, hol nem volt,
élt egyszer egy magányos farkas.
Magányosabb az angyaloknál.

Elvetődött egyszer egy faluba,
és beleszeretett az első házba, amit meglátott.

Már a falát is megszerette,
a kőművesek simogatását,
de az ablak megállította.

A szobában emberek ültek.
Istenen kívül soha senki
olyan szépnek nem látta őket,
mint ez a tisztaszívü állat.

Éjszaka aztán be is ment a házba,
megállt a szoba közepén,
s nem mozdult onnan soha többé.

Nyitott szemmel állt egész éjszaka,
s reggel is, mikor agyonverték.

Kép

 

Fodor Ákos :  N. N.

"Levél vagyok.Zárt küldemény.

Dolgom,hogy kézbesítsem.

-Ha feltépném, se érteném.

Istennek írta Isten."

 

 Bárdosi Németh János:  Havazás

Az a havazás mindent betakart

és nem látszott se táj, se semmi part,

 

se távol, közel nem mutatkozott,

csak a pillés fehér hó havazott.

 

Gyermekkorom zöld rétjét, erdejét,

fehérre födte szépen, szerteszét.

 

Se a férfikor nyárfás oszlopa

nem látszott, a szikrás hó sora,

 

fehér, fehér, mint az évek hava,

fölgyújtott nap se, csak az éjszaka.

 

Fönt varjak, gyászos pöttyös, pontok csak,

sebes szárnyukkal olykor rám csapnak

 

és hull a hó és hull, hull végtelen,

betemetve egész életem.

  

Kép

 

Balla D. Károly:      Kő és árnyék

Az önmagába visszahullt időn
most vérzik át a súlyos esti pára,
s akár a kő, ha árnyékára dől,
úgy ferdül el a téridő aránya.

Halottak teste lakja be a mélyet,
miattuk tér le útjáról a Hold,
kibomlanak az égre varrt szegélyek,
– előjöhet, ki eddig bujdokolt.

Karámba tér meg így az űzött állat,
ha kinn az éjben szörnyű bűnt hagyott,
kis bűzös vackot készít el magának
– az őse mind ilyenben haldokolt.

És ismétlődik minden egyre s újra,
a fák mögött már ott kísért a múlt,
és meghasad a roppant égi bura,
mert lenn egy kő az árnyékára hullt.

 

Kányádi Sándor:    Előhang

vannak vidékek gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül
szavak sarjadnak rétjein
gyopárként sziklás bércein
szavak kapaszkodnak szavak
véremmel rokon a patak
szívemmel rokon a patak
szívemben csörgedez csobog
télen hogy védjem befagyok
páncélom alatt cincogat
jeget-pengető hangokat
tavaszok nyarak őszeim
maradékaim s őseim
vannak vidékek viselem
akár a bőrt a testemen
meggyötörten is gyönyörű
tájak ahol a keserű
számban édessé ízesül
vannak vidékek legbelül

 

Kép

 LÉKA  GÉZA

GABI !

Nem tudom, ki küldött.
De hittem és hittem.
Lám, ilyen az ember.
És ilyen az Isten.

   

József Attila
Ha a hold süt...

Ha a hold süt, a néma, siron túli fény,
álmomba' kinyilnak a termek.
Kioson, kenyeret szel a konyha kövén
s majszolja riadtan a gyermek.

Csak a léghuzat ismeri - alszik a ház.
Les nagy szeme, reszket a térde
Zsirok és köcsögök teje közt kotorász,
surranva, mint az egérke.

Ha belé-belereccsen a szörnyü kredenc,
ajkára repül a kicsiny ujja:
könyörögne az irgalomért, de a csend
zord kürtje a zajt tovafújja.

Ez a zaj, ez a kín, e világrecsegés
nem szűnve, dühöngve növekszik.
Belesápad a gyermek, elejti a kést
és visszalopódzva lefekszik...

Mire ébredek, ég a nap, olvad a jég,
szétfeccsen iromba szilánkja,
mint déligyümölcs-kirakat üvegét
öklével a vágy ha bevágja.

Elalél a fagy istene, enged az ég.
Már unja az ördög a poklot,
ideönti a földre kövér melegét -
zöld lángba borulnak a bokrok.

 

Weöres Sándor:  Rongyszőnyeg (részlet)

13

 

Én is világot hódítani jöttem,
s magamat meg nem hódíthatom,

csak ostromolhatom nehéz kövekkel,
vagy ámíthatom és becsaphatom.

Valaha én is úr akartam lenni;
ó bár jó szolga lehetnék!

De jaj, szolga csak egy van: az Isten,
s uraktól nyüzsög a végtelenség.

 

 

kinai-jelek.jpg

 

KÍNAI TEMPLOM

 

                               Szent        fönn         Négy        majd

                               kert,           lenn         fém          mély

                               bő              tág           cseng:     csönd

                               lomb:        éj              Szép.       leng

                               tárt             jő.            Jó.            mint

                               zöld            kék          Hír.           hült

                               szárny,      árny.        Rang,       hang.

  

kinai-templom.jpg

 

Zsirai  László:   CÉL

Lelkes léptekkel lépkedünk

leltári sorsot hoz az út.

Jövőnk lábához tehetünk

mázás mosolyból koszorút.

 

Csillag-csillogás, csupa csel.

Belülről érik meg  a jó -

Szívtől lélekig fut a jel,

szájtól szívekig jut a szó.

 

Szánkó csilingel. Nyugalom

terjed a tájon szerteszét.

Istennel vár a jutalom,

ez szembesíti majd a célt.


 

Illyés Gyula:   Szörnyű fegyver

Minden ütésed, átkod

Hiába ellenem.

Szörnyű a fegyverem:

Megbocsátok.

 

Csoóri Sándor :        Derengésben  

 

Hajnal van, arcodra ébredek megint.
Egy hegy árnyéka sétál át kéken rajta.
Azt akarom: maradjon minden így,
derengésben, ahogy az ég akarja.

 

kekben.jpg

 

Rába György:   Torzó

Jótetteim

Énjeim elgurultak

a voltak

mind egy tenyérbe hulltak

s ennek a bő maroknak

nincs testi folytatása

 

ADY ENDRE: IMÁDSÁG HÁBORÚ UTÁN

 

Uram, háborúból jövök én,
Mindennek vége, vége:
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.

Nézd: tüzes daganat a szivem
S nincs ami nyugtot adjon.
Csókolj egy csókot a szivemre,
Hogy egy kicsit lohadjon.

Lecsukódtak bús, nagy szemeim
Számára a világnak,
Nincs már nekik látni valójuk,
Csak Téged, Téged látnak.

Két rohanó lábam egykoron
Térdig gázolt a vérben
S most nézd, Uram, nincs nekem lábam,
Csak térdem van, csak térdem.

Nem harcolok és nem csókolok,
Elszáradt már az ajkam,
S száraz karó a két karom már,
Uram, nézz végig rajtam.

Uram, láss meg Te is engemet,
Mindennek vége, vége.
Békíts ki Magaddal s magammal,
Hiszen Te vagy a Béke.

 

ady.jpg

 

BARANYI  FERENC:   NÉZNI

Itt már a szavak mit sem érnek,
csak nézni kell és nem beszélni,
se kérdeni, se válaszolni,
csak nézni kell, csak nézni, nézni

Lesni, amit szép arcod izmán
parancsolnak csöpp rándulások,
s ha keskeny űr szakad közébünk:
felmérni az arasznyi távot.

Szemekkel mindent megbeszélni
ékesszóló sugarak által,
s meleg, bársonyos egyességre
jutni egy titkos kézfogással.

  

baranyi.jpg

 

Prohászka Ottokár

Kő az úton


Gondolod, kerül életed útjába
Egyetlen gátló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
Hidd el, ahol van, ott kell lennie.

De nem azért, hogy visszatartson téged,
S lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
Hogy te megállj mellette.

Nézd meg a követ, aztán kezdj el
Beszélgetni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
Küld azzal az akadállyal neked.

S ha lelked Istennel találkozott,
Utadban minden kő áldást hozott.

 

prohaszka.jpg

 

KISS  DÉNES:     FÉLELEM

Zsebemből régen kigurult

legszebb golyóm a Föld

és tékozlók kezébe hullt

e csupa puha-zöld

és kék-kék életvarázslat

Naprendszer éke

 

Széttörésig játszanak

velem

veled

VELE

 

figyusz.jpg

 

Reményik Sándor

Templom és iskola

Ti nem akartok semmi rosszat,
Isten a tanútok reá.
De nincsen, aki köztetek
E szent harcot ne állaná.
Ehhez Isten mindannyitoknak
Vitathatatlan jogot ád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Ti megbecsültök minden rendet,
Melyen a béke alapul.
De ne halljátok soha többé
Isten igéjét magyarul?!
S gyermeketek az iskolában
Ne hallja szülője szavát?!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

E templom s iskola között
Futkostam én is egykoron,
S hűtöttem a templom falán
Kigyulladt gyermek-homlokom.
Azóta hányszor éltem át ott
Lelkem zsenge tavasz-korát!
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

A koldusnak, a páriának,
A jöttmentnek is van joga
Istenéhez apái módján
És nyelvén fohászkodnia.
Csak nektek ajánlgatják templomul
Az útszélét s az égbolt sátorát?
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

Kicsi fehér templomotokba
Most minden erők tömörülnek.
Kicsi fehér templom-padokba
A holtak is mellétek ülnek.
A nagyapáink, nagyanyáink,
Szemükben biztatás vagy vád:
Ne hagyjátok a templomot,
A templomot s az iskolát!

 

kolozs.jpg

 

Baranyi Ferenc:

Nem szabad....


Nem szabad soha visszanézni
Visszahozni eltűnt arcokat
A múlt emlékét felidézni
S visszanézni nem szabad.

Maradjon emlék, ami emlék
Fakuljon meg, hogy elfeledjék
Nem szabad soha visszavárni
Azt, aki elment, itt hagyott

Kergetni futócsillagot.
Új boldogság kell, nem a régi.
Nem szabad soha visszanézni

 

 

 ÁPRILY  LAJOS:      Fogyó idő

Valamikor így mértem: évek, évek,
egy idő óta így: napok, napok.
S tán nemsokára napokkal se mérek,
azt mondom: percek és pillanatok.

 

TURBULY  LILLA

 

Valami a kékről

Ez itt a semmi. És ez itt a végtelen.
Ez itt a folyton múló, pulzáló jelen.
Innen nézed öröktől kezdve már,
ahogy a semmiből a kék ég összeáll.

 

 

TEMESI ÉVA:   A FELADAT

Az ember a fejszéjét

mindig nagy fába vágta.

A kihívásnak soha

nincs felső határa.

Fejlődésünk a

 csillagokig ér el,

A kőbaltától az

űrhajóig ível.

Kicsi kalapáccsal

nagy szöget beverni,

a lehetetlent

lehetővé tenni,

embernek való

nehéz feladat.

Hajrá, kis ember!

Ne hagyd magad!

Mert feladni

soha nem lehet.

Nagyon sokan

drukkolunk Neked.

 

beolvasas0001.jpg

 

Megfogott a fenti érdekes kép.

Megérintett a fenti csodálatos vers.

Ezért olyan dologhoz folyamodtam,

ami ezen az oldalon

NEM jellemző rám.

Megírtam a képről alkotott

saját gondolataim is

egy versben.

 

PETRIK  ISTVÁN:  AZ ÉN FELADATOM

Gordiuszi csomó,

vagy elgörbült szögek....

ha a fába beverted,

már minden jöhet.

Ha vannak céljaid,

s van akaraterőd,

lekaszált rétté válik

a gizgazos mező.

Mert ott a feladat.

Kapd össze magad!

Sikeressé válhat

a megkezdett utad.

N.sz., 2012. 04.16.

 

.... és egy vers figyelmébe ajanlvá minden magyarnak

minden időben.....

 Jó lenne, ha egyszer mindenki elolvasná,

a tartalmát megrágná, megemésztené...

 

GYURKOVICS  TIBOR:   ORSZÁG


Csak megalázó helyzetekben
alakul ki a szív a jellem
és így majd egyszer összefog
a magyar és a magyarok

talán majd összeesküszik
ha a bajokban áll szügyig
addig dalol - jól szól a nóta -
dalol dalol az idióta

Kossuthokért Széchenyikért
és ki tudja hogy még kikért
ellengősen és fellengősen
dalolja hogy magyar erősen

Egyszer egy ember kellene
talán a bája jelleme
hogy összeférjünk mint a baj
magyar a magyarjaival

Sebezhetetlen Nem Zsilinszky
aki Áchimot leteríti
és nem is a zsidó Radnóti
katolikusként haldokolni

Nem is Mátyás nem is Szent István
erőszakosan alapítván
nem is Petőfi-Petrovics
kit Segesvár halálba visz

Hanem egyként egy magyar nemzet
összeállhatna mint a selymet
szövik száz szálból együvé
rabok tovább nem leszünkké

Petőfiből Mátyás királyból
Zsilinszky Áchim Andrisából
Kossuth dühödt Széchenyijéből
Radnóti sártépett verséből

egy olyan ország születik
határtalan határokig
amely összeáll mint a jellem
a megalázó helyzetekben.

 

azorszag.jpg