Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Octo

GYÖKÉR ÉS AVAR

Az erdő

csendjévé fogad.

A patak

tisztára mos.

A sziklákon

mohapárna.

A vadnyom

bánatos.

A kutak

szürke mélyén

csillan a víz.

Életteli.

A kökény

csodakékjét

az ősz festő

kedveli.

A falvak

álmodoznak.

Az utcákon

emlék andalog.

A temető

hantjai alatt

szegények

és gazdagok....

A piac

 végleg bezárt.

Nem ülnek már

a kispadon.

Gyökér és avar....

Madárhangjával

magához hív

az ősvadon.

2016.10.03.     -vonaton-

 

OKTÓBER

Jajgat

a vadszőlő-vörös.

Őszbe csomagolt

fájdalom.

A jelen-madár

szomorú hangját

próbálgatja az ágakon.

Csenddé dermed.

Az ösvényen

félszeg félelem.

Az ősz hideg szárnya

elmúlást játszik

a réteken....

2016.10.03.    -vonaton-

 

vadszolo.jpg

 

 

ÖRÖK PÉLDA
(Az aradi vértanúk emlékére)
Forrás vize
tiszta lelkem.
Pipacs szirma
piros vérem.
Ez a hazám,
ez a földem....
Ezt imádtam.
Ezért éltem....

Mi a bűnöm?
Tisztaságom?
Mi a vétkem?
Magyarságom?
Rónák zöldje,
hegyek kékje....
Rabságod lett
a halálom.....

Minden csillag
csendben alszik.
Az őszi szél
sirat engem.....
Könnyek nélkül.
Fájdalmasan.
Örök példa,
emlék lettem ....

2016.10.06.    -Vv-

 

A KÖTET HASZNA

( -avagy kilóg a lóláb- )

Hamvadó cigaretta vég.

Az asztalon  hamu.

Csodákat láttam én,

az elnémult szemtanú.

A kötetem haszna....

teljesen újszerű.

Hamut seperni vele

nagyon is egyszerű....

Most büszke vagyok

és boldog....

de leírni nem merem.

Egy régi ismerősöm

a "cselekvő" emberem.

2016.okt.09.    B.telek.

 

HETEDIK, NYOLCADIK, SOKADIK

én vagyok a hetedik

a hat rég kihalt

az első még verset írt

a többi csak szavalt

 

én vagyok a hetedik

a többi elveszett

győzött az evolúció

az ésszerű felett

 

én vagyok a hetedik

nem lesz nyolcadik

végtelen (be)vándorlás

arctalan sokadik....

 

én vagyok a hetedik

hús és vér jelen

megálmodott a jövő

és a történelem....

2016.okt. 11.    -Vv-

 

KAPASZKODOK

Igazat mondok.

Ezerszer megbánt

dolgok.....

Feszítenek.

Keresztre,

szürke égre.

Irdatlan messzeségre.

S ha éjjelente

vádolom magam,

néhány dologra

soha sincs szavam.

Volt amikor

nem voltam bátor.

Volt mikor

minden ment

magától.

Aztán a sikerek

és kudarcok között,

az élet olykor

falnak ütközött.

Nem volt ablak.

Nem volt kilátás.

Felesleges volt

minden kiáltás.

Voltak célok

miket nem értem el.

Igazat mondok.

Néha felemel.

A szavak szárnyán

madárként repül.

Albatrosz a lélek

ott legbelül.....

És óceán az élet.

Végtelen....

Hátranézek.

Ki repül velem?

Alattam sok

apró kis sziget.

Szerelem és féltés

integet.

A fészek messze....

Ködös valahol ...

Szárnyaimból

kiesett a toll.

De nem zuhanok.

Még kapaszkodok.

Szépek lesznek

még a hajnalok.

2016.okt.17.   -vonaton-

 

szigetes.jpg

 

ÖNÁMÍTÁS

nincs hatalmad

csak véletlenek

fegyvereid

életlenek

akaratod

rozsdamarta

a gonosz idő

helyben hagyta

izmaidban

nincsen erő

koldusszegény

kincskereső....

hamis arany

hamis bankó

iskolázatlan

fajankó

azt hazudták

sokra viszed

önámítás....

el is hiszed.....

ilyen a sors

üres verem

hervadt virág

nincs türelem

2016.okt.18.     -Vv-

 

KÖRÜL, BELÜL

láztalan

harminchat fokod

éber álom

láthatod

a lét

kötélen billegő

a múlt

kopottas szemfedő

egyensúly volt

de elveszett

a hajdanvolt

ősi kezdetet

elhagytad

mint a lábnyomod

nem a ránc

jelzi a korod

észt sem

az iskola ad

lehet kopott

az asztal

a pad

nem biztosabb

a helyzeted

ha sokkal nagyobb

a fejméreted

nem körül

csak ott legbelül

 a szürke számít

kegyetlenül

2016.okt.18.   -Vv-

 

ALKALOM

elévülhetetlen

a léthez való jogod

mit rád mért a sors

azt vállalod

ki tudja mennyi

és ki tudja hogyan

de addig még jó pár

vers megfogan

és megszületik

vagy néha elvetél

de felelős vagy

a kihagyott helyzetért

mert az alkalom

tolvajt szül

vagy olykor elszalad

a lehetőség

örökre megmarad

a téma megint

az utcán hever

lilul a szád

mint a kék szeder

ha a mosoly mégis

 az arcodra fagyott

az öröm szigetén

nem vagy ott

2016.okt.19.   -Vv-

 

OKTÓBER 21.

A levél talán

szomorú sárga volt,

mint a régi kabáton

az idegen folt.

Aztán az ág is

gyorsan elveszett.

Avar-barnává válni

kezdhetett....

Bánatos ősz.

A zöld fűszál élén

könnyeső....

Mért sír az ég?

A válasz

októberhez köthető.

A sáros úton

depresszió

és múlt-nyomok.

Makacs percek.

Az elmúlásuk is konok.

Magányos fák csúcsán

madártalan ághegyek.

A földön magvak,

bennük az álmodó

kezdetek....

2016.okt.21.    -vonaton-

 

sargalevel.jpg

 

ÖTVENHAT  LÉPÉS

Nem félek én.

A bátorság

a legszentebb ruhám.

Magyar virág nyílik

az Úr hófehér asztalán.

Nem sírok én.

A könny helyett

igazgyöngy pereg.

Szabadság fénye gyullad.

Örök győztessé lesz

a hős sereg.

A fegyverek

hamis csendje hallgat.

Lyukas zászlót

lenget az őszi cél.

Ötvenhat

lépés koppan.

A szabadságunk

az ősi cél.

2016.október. 21.     -buszon-

 

1956zaszlo.jpg

 

VERS ÉS HEGEDŰSZÓ

A vers dallá válik,

igazgyönggyé a könny.

Érték mérő az ember,

ha kezében ott a könyv.

Néztek és mosolyogtak.

Éreztem együtt vagyunk.

Értő fülekre talált

mindegyik mondatunk.

Volt régi barátság,

és megvolt a tisztelet.

A "Néha van .." egy ünnep,

s találkozhattam  veled.

Az első hegedűszótól

egészen Vangelisig....

Akkor igaz  a költő,

ha a versét elhiszik.

2016.10.25.     .buszon-

 

APÁM ÉS A VERS
Álmomban apám verset olvasott.
Kérges tenyerén ringott a kötet.
Nem szólt semmit, csak nézte csendesen
papírra fogant rímes kölykömet.
Kinek kezében a villa volt a toll,
s a világégés adott diplomát.....
Felnevelt engem, s kitaníttatott,
büszkén szeretett egyetlen fiát.
Ilyen volt....... Kemény tekintet.
Szálfa egyenes. Megdolgoztatott.
Köszönöm apám az élet-iskolát.
A jelesre megírt szakdolgozatot.
Katona voltál. Meg pék és szakács.
Meg ezer módon kenyér kereső....
Már csak emlék az utolsó mondatod.
... de ameddig élek, átjön az erő.....

2016.okt.28.     -vonaton-

 

IDŐ ÉS JÁTÉK

tudom hogy valaki voltam

de a kép még nem jön át

álmosan éltem túl

a változás-csodát

az a valamikori létem

csak jelentéktelen (?)

időhíd porhüvelyben

ez az átmenet jelen

egy emberbe "csöppentettek"

talán még leszek valaki

majd reinkarnálódunk

(pletykaként hallani)

aztán marad valami emlék

titok és sejtelem...

valami érdekes törvényt

játszik a sors velem

2016.okt.28.    -buszon-

 

reinkarnacio.jpg

 

NINCS ELLENSÚLY
(-avagy vers az egyhelyben -levésről-)
Ülök a semmi szélén.
Kis lélek libikóka.
Nincs semmi ellensúly,
csak a megőszült paróka.
Valótlan játszóterem.
Mozdulatlan hinta.
Nincs aki másolgasson,
és nincsen aki minta.
Nézem a többi embert.
mennyi nyomor és bánat.
Közöny, mert földre eshetsz
és nem néznek utánad.
Szégyen és szemét-hegyek.
Már a szándék is ritka.
Fordulj el! Úgy ahogy más.....
Ez a lelki béke titka?

Ülök a semmi szélén.
Előttem köd és mélység.
.... de van még ki verset olvas.
Manapság nem csekélység.
Gutenberg galaxisunk.....
Te vagy egy mellékbolygó....
Az élet rímekbe rendez,
vagy csak hozzá hasonló.
Bennem már nincs félelem.
Megtanultam "csak lenni".
Őrizgetni ami fontos,
a selejtet elfeledni.
Különös életterem.....
csendek, fények és árnyak.
Álmok és mozdulatok.
Mozdíthatatlan szárnyak.
2016.X.31. -Szolnok, vasútállomás.