Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Két vers a magyar nyelvről ,

 és TANKÁK a lap alján.

NYELVELŐ  1.

 

Magyar nyelvemen

csoda a vers, az ének.

Rímek zenélnek.

 

Ősi a ritmus,

a dallam benned rejlik,

eljut a sejtig.

 

Lelkedben él majd.

részeddé válik, agyad

bugyrába rejted.

 

Fogadd el ember…

… eléd teszem a versem

Szép magyar nyelven.

 

 

Kép

 

 

NYELVELŐ  2.

 

Magyarul írok.

Legszebb nyelvem: zene, tánc,

bánat és öröm.

 

Kacag és nevet,

kiontja könnyed,veled

repül tájakon.

 

Felsír,mint gyermek,

és úgy dalol szerelmet,

mint egy szerenád.

 

Anyától kaptuk,

gyermeknek adjuk tovább.

… nyelvünkre vigyázz!

 

 

 

 

 

 TALÁN NEM SZENTSÉGTÖRÉS NÉHÁNY HAIKU

ERRE AZ OLDALRA IS.

 Számuk:  34      Rövidke:  1

 

TEREMTÉS

A lét diszkoszát

kozmikus bajnoki kéz

Földre vetette...

 

FAGYÁS

Lelked megfagyott

jegét szétzúzni indul

jégtörőhajóm

 

MONOLÓG 1.

Üressé tettek.

Elhagyott kagylóhéjak

magányát élem...

Kép

ELMERÜLŐ

Lassú hordalék

iszapom apró kavics

mélyre süllyedve.

 

TEREPSZÍN

Körbe vesz a táj.

Hamar egybe olvadunk.

Én melyik vagyok?

 

DISSZONÁNS

Ha minden örök...

a pillanat halálát

mért vesszük észre?

 

Kép 

MONOLÓG 2.

Ami zöldem volt,

az ma már sárga, de majd

avarosodom...

 

REGGEL

Harmatcseppeket

magához szólít az Ég.

Száraz a levél.

 

AXIÓMA

Csak két pont vagyunk.

Közénk húzható vonal

egyenességünk.

 

EGYFORMÁN

Címek és rang...

neked is ugyanúgy szól

a lélekharang...

 

VISZONYÍTÁS

A mindig tavasz

értelmetlensége vagy.

Nincs mihez képest...

 

Kép

 SZELLŐ

 Az árvalányhaj

réti csodája a szél

láthatósága.

 

FOKOZÓDÓ

Szemel..., szemerkél...,

csepereg..., zuhog...., áztat..

összemos.... Eláll.

 

SZENTÉLY

Zöld erdő mélyén

szűrődő fényből épül

a lélek dómja.

 

KOPOGTATÓ

Lét fakopáncsa

ütemes hangján kopog

 hibáink után.

 

SZÉLBEN

Tóparti nádas

zöld susogása lettél

szerelem tavasz.

 

AJÁNDÉK

Most három sorba

csomagolt zanza-világ

költői jussod.

 

ÉV

Tavaszi zápor

ágon rügyeket fürdet.

Szárít a szellő.

*

Felhőtlen égen

aranyló napgömb sétál

kánikulában.

*

Szürke ködökbe

rejtett sokszínű erdő

levele hull rád.

*

Jégcsapos eresz

alá fehér fecske-hó

rakja a fészkét.

Kép

 

 

 SEB

Égre néz a tó.

A menny vérző sebéből

napfény csordogál.

 

TÉLI EST

Csillagtalanság

sötétbe burkolt távol

fény-csend zenéje.

 

LOKALIZÁLT

Körmöket vájhatsz

belém, de mélyebben fáj..

nem is a felszín..

 

OPTIMISTA VÁGY

Ajtót se zárok.

Szerelmet lenne kedved

hozni jöhessél....

 

ŐSZELŐ

Fecske kottafej

villanydrótokon ülő

költözni vágyás.

 

NUDE VERITAS

Lombjait vesztett

fa-meztelenség.Pőre

őszvégi sikoly.

 

Kép

 VÁLTOZÓ

Nem vár már semmi.

utamnak célja voltál,

emléke lettél.

 

KONGÓ

... ha elhagyott ház

szobája lennék, szürke

visszhangom várna...

 

ZÁSZLÓ

Lyukas a zászló.

Októberi szél ne tépd!

Békén lobogjon...

 

AZONOSULÁS

Zöld, sárga, barna....

jövőtök eggyé válik

sáros avarban...

Kép

KIALVÓ

Fénytelen parázs

hamuszürke paplanát

festi rám az éj.

 

DEMO - RALIZÁLÓ

próba verzió

nem létezik  -  az élet

mély vízbe ugrás

* LÁNG *

gyertyafény

emlékképed

narancs glória

*

 

 FELGYÜLEMLŐ

Apránként gyűjtött

maroknyi kavics a múlt.

Fér még kezedbe?

Kép

 

 A tanka is a haiku - család tagja. Általában öt soros versforma, soronként  5-7-5-7-7 szótagszámmal. Az utolsó két sor elhagyásával született meg a haiku forma

 

Az első tankáim sajnos hibások lettek. Valaki hibásan megírt versét vettem formailag alapul. Követtem ..... Ezek sikeredtek belőle:   (   8 vers)

 

                                                                       

TAVASZ

 

Változatosság.

Útszéli fák szirmain

repdeső méhek zöngnek.

Hálás virágok

 illatot szórnak széjjel

monoton nappal - éjjel…

 

 

NYÁR

 

Felhőtlen az ég.

Szellők és búzakalász,

aranyló sárga tenger.

Imitt és amott

pipacsok izzó foltja

a nyár vérét sikoltja….

Kép

 

 

 

ŐSZ

 
 
Ködből és csöndből
köpenyét vállra vetve,
kalapját szembe húzva
 búsul az erdő.
Valaki itt járt  este,
elsuhant sok levéllel….
 
TÉL
  
Acélos fagyok
A tóra páncélt húztak.
Eresz alatt jégcsapok.
Fehér havával
északi zord szél támad,
elriasztva a Napot.

 

                                         A következők már ötsorosra sikeredtek.   

 
TEMETŐ
 
  
Bármerre nézek
keresztek,halmok,fejfák
és megállt idő….
Csak kőbe vésett,kopott

                     számok tudatosulnak…

 

                                                                      UTAZÓ 

  
Csak elsuhannak
út menti,házak falvak,
rétek és mezők.
Tehenek néznek vissza

legyekkel nem törődve…

 

TEMPLOM
   
Ha hiszed, ha nem….
lépj be,de hódolattal.
Megtisztult szívvel
Zsoltárok hangja mellett

Nézd csak a gyertyák fényét. 

Kép

VIHAR  
 
Vészjósló felhők
Ólom lábakon járnak.
Fák törzse hajlik,
szél tép levelet-ágat.

Villámok rajza szépül…

 

VÁRFALAK

Itt álltak ágyúk,
mondja a történelem.
A vár ereje
védők szívében rejlik:

mondta Dobó Kapitány.

 Kép

 

 

                                              TAVASZI  ANZIKSZ

Fura  kor.

Nem okos

a beszéd.

Páncélként

hordozott

ezer év.

Öntudat

romboló

érzelem.

Megosztott

lelkekben

félelem.

Fut a kor.

Szétszakít,

összetör.

Elorzott

millió

a gyönyör.

Elvakult

hatalom.

Megszokott.

E népen

mindenki

osztozott.

                                                           Óriás

a plakát.

Átverés.

Négy évre

menedék

keresés.

Van aki

mindenkit

képvisel.

Ígéret

földjére

menni kell.

Fáj a vers.

Fáj a szó.

Fáj a lét.

Fura kor.

Nem tudják

mi a tét.

Nem a jobb,

nem a bal.

A közép?

Fura kor.

Kábított

fura nép.

N.szénás, 2010.03.10.

 

LELTÁR  HELYETT

 

Töprengtem,

mi végre lettem.

Oda lettek,

kiket szerettem.

Kéretlenül

kapott tanácsok

rosszabbak,

mint a börtön rácsok.

Céljaim

ködökbe vesztek.

Néha már

mindent eresztek.

Verseim

csak fióknak írom,

valahol

majd tátong a sírom….

Emberül

próbáltam élni.

Szerettem

a szépről beszélni.

Magyarul

ha hozzátok szóltam,

éreztétek?

Jó ember voltam….

Töprengtem,

mit ér az élet…..

Szerettem

embert és népet.

Daloltam

szabad világról….

Lehulltam,

mint levél az ágról…..

Nagyszénás, 2010-07-07

 

RÉGI  RANDEVÚ

Én ugyanott vártalak,

de csak a hó esett…..

…. és hiába néztem a jöttöd,

fehérré vált a világ.

A kandeláberek

sárga fénykörében

hópelyhek keringőjét

figyeltem csodálva.

valami mennyei békét

hozott ez az est.

Csenddel, hóval, angyalokkal….

távolról szűrődő

halk esti zenével,

de mindezt

nem látta más

csak én, a szürke ég,

az álmos fenyők,

és a várakozás……

N.szénás, 2010.október

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.