Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyár

 

2013 nyár

Új versek.

 

NEM VOLT ...

nem volt egyszem fiam

nincsen copfos lányom

nejem is elveszett

vagyok a hiányom

vagyok az emlék

és ha visszanézek

álmaimban még

bennem élnek ...

2013.június

 

FÁK

kiszáradt fák

gyökér  törzs  ágak

lombtalanul

az útra vigyáznak

a levelek színe

már régen elveszett

betemették bennem

a régi gyermeket

már nem nyílik virág

már nem jönnek méhek

élet-lombjainkból

lehullnak az évek

2013. jún.

 

JÁTÉK ?

sakkban tartanak

pedig nem vagyok király

hatvannégy mezőm

az élet nagy viszály

ugrunk és futunk

parasztok vagyunk (?)

a szépség királynőtől

mattot (sem) kapunk

2013. jún.

 

NEM ÉS CSAK

nem a templom

nem a torony

nem a szobrok

nem a képek

csak az ember

csak az ima

a magasság

Istenének

 

nem az oltár

nem a szószék

nem a zsoltár

nem az ének

csak a lélek

csak a hála

a békesség

Istenének

2013. jún.

 

EGYSZER

Néztem egyszer az eget.

Figyeltem a felleget.

Arcot rajzolt a kékre,

árnyék esett a rétre.

 

Néztem egyszer a tavat.

Kerestem egy kis halat.

Nád a szélben meghajolt.

A virága barna volt.

 

Néztem egyszer a kertet.

Megtaláltam a csendet.

Virágszirmon s levélen

bogár mászott szerényen.

 

Néztem egyszer az erdőt...

fatörzsek közt tekergőt.

Fénysugár és árnyékfolt.

A természet tiszta volt.

 

Néztem egyszer az embert.

Keresi a szerelmet.

Társa felé andalog.

A  mosolya felragyog.

 

Néztem egyszer a teret.

Hallgattam a csendemet.

Csak a tollam sercegett.

Megírtam a versemet ...

2013. jún.

 

ELTŰNŐDTEM

eltűnődtem vajon

mi végre is élek

meddig vagyok a test

és honnantól a lélek

hány százezer sejtem

munkája egy mosoly

máskor pedig mitől

leszek olyan komoly

 

eltűnődtem vajon

mi a motor bennünk

mely kémia súgja

mikor mit kell tennünk

mi bennem az ösztön

és mi bennem az álom

mitől különül el

sajátos világom....

 

mi bennem a Petrik

mi bennem az István

kinél vagyok első

egy kívánságlistán

mi bennem a jelen

s van-e holnap bennem

míly parancsok miatt

kell embernek lennem

 

eltűnődtem vajon

mi a létünk titka

ajándék az élet

vagy csak egy kalitka

mikor szabadulunk

mivé lesz a testünk

megbocsátja Isten

hogy emberek lettünk?

N.sz., 2013. jún.

 

HONVÁGY

Idegen vagy.

Hiába köszönt

a rigó hangja.

Hiába kérdez

tőled akármit

a dóm harangja.

Hidegen hagy

a lehajló-fekvő

fűszálak íve.

Hiába iszod

nem ismerős

a forrás íze.

Nem látott szín

az ágról  lenéző

szilva kékje,

nem neked zöldell

friss  hajtásokkal

a remény rétje.

Hazamennél.

Utánad sír

a sarkok árnya.

Veled repül

emlékek útján

a madár szárnya.

Volt csendjeidben

ott bújik még

az otthonillat.....

Ajtónyikorgás.

De az az ajtó

csak neked nyílhat!

N.sz. 2013. júl.

 

honvagyy.jpg

 

HAJÓ

Ez nem az a hajó.

Ez rossz irányba tart.....

.... és egyre távolabb

a biztonságos part.

Cápák és jéghegyek,

gyilkos zátonyok....

a sok bámész lélek

a taton ácsorog.

Ne fújjatok szelek!

Ne vigyetek messzire!

Ne süssön gyilkos nap

már soha senkire!

Ez a hajó nem az.

Ez sehova se visz.

Csak az juthat előre,

ki önmagában hisz.

S ha nagy hullámok jönnek,

és tombol a félelem....

a hitetlen is így szól:

- Ó Uram, légy velem!

2013.07.05.

 

VÁLASZKERESŐ

ha én vagyok a győztes

akkor ki a vesztes

ha az áldozat vagyok

mondd meg ki a tettes

ha mosolygok néha

ki zokog helyettem

ha más boldogtalan

én boldog lehettem (?)

ha beborul az égbolt

honnan jön a felhő

ha tombol a vihar

megmarad az erdő (?)

ha nem tudom a választ

ki mondja meg helyettem

megbocsátható-e

a legutolsó tettem (?)

ha én vagyok a vesztes

győztes lesz-e bárki

ha születik majd válasz

mondja el akárki

P.cs. 2013. 17.05.

 

5137.     NEM SCHENGEN

a határtalan

és a velem határos

létező páros

 

5138.      ISTEN

emberteremtő

életvezérlő erő

örök őserő

 

5139.-5140.

nem a fűszoknya

nem a fekete öltöny

csak is az Isten

 

benned van minden

ameddig szívdobogás

őérte dobban 

 

MIÉRT JÖTTEM

hogy miért is jöttem:

- hogy emlék legyek

a titkok ködében

várnak a hegyek

- hogy két lábra álljak

hogy tengerre szálljak

megfoghatatlan

kincsre vigyázzak

fessem a képet

mondjam a szépet

hogy felébresszem

az alvó vidéket

hajnali réten

harmatot szedjek

szemétdombokon

gyöngyöt keressek

lehessek étke

éhező szájnak

gondolatváró

csöndje a tájnak

csillagszememből

oly tűz ragyogjon

hogy a fénysugár

jövendőt mondjon

- érett kalászom

a tudást rejtse

szavamból szülessen

az álmok verse ....

N.sz., 2013. júl.

 

EZER  SZIGET

megcsodálom

ezt a teremtett világot

lefotózom

szemeimmel amit látok

magas hegyet

kopár partot

békés tengert

templomtornyot

háztetőket

a sok embert

csendes szellők

simogatnak

messze szállnak

emlékemben

Dalmácia

visszavárlak

nyugalom van

égen földön

ezer kékség

hová bújtál

tőlem eddig

földi szépség

N.v. 2013.07.15

 

HULLÁMVERÉS

ez nem düh

ez nem harag

mégis sziklákat farag

ez egy időtlen malom

víz

erő

és nyugalom...

N.v. 2013.07.17.

 

JÚLIUS  VOLT

mint egy kavics a parton

melyet nem vesznek észre

dermedten nézünk

a Nagy Egészre

a Mindenségre

a Végtelenre

a kabóca-éneknyi jelenre

mint a hullámverés

időtlen rabja

a hatalmas szikla

letört darabja

mint a sirálysikoly

a tenger felett

július visszainteget

a nyári nappal

a nyári éjszaka

a Velebit

elolvadt hava

a távolban

elúszó hajó

visszamennék

..............

ott lenne jó

.............

N.sz., 2103.07.22.

 

2013-07-16-14.57.03.jpg

 

MAGYARÁZATOK

Az embert nem

centivel mérik.

A szerelmet nem

szavakkal kérik.

Az igazat nem

jogokkal adják.

Az emléket nem

kőből faragják.

A csillagot nem

rőzsével fűtik.

Az érdemet nem

a mellre tűzik.

A várakat nem

kártyából rakják.

A nyitott kalitka

még nem szabadság .....

N.sz. 2013.07.24.

 

NE!

ne köss magadhoz

láthatatlan lánccal

ne varázsolj el

énekkel és tánccal

tarka szivárványt

sose fess az égre

ne nyílj virágot

a lekaszált rétre

ne sírj könnyeket

ne rohanj a szélben

ne tanácsolj el

bármerre a térben

csillagos palástot

ne teríts a tájra

könnyezve mosolyogj

erre a világra

ne adj igazat

ne keresd a múltat

de várjad a jövőt

bárhogy alakulhat

hidakat ha raknál

távolba ha néznél

virágszirmú nyárban

hajnal harmat lennél .....

N.sz., 2013. 07. 24.

 

KÉT VILÁG HATÁRÁN

Egyik világom alszik.

A másik ébren figyel.

Tömött útcákon járok

egypárban ....  senkivel.

Őszöm csendjéről dalol

egy tarka tollú madár.

Gazdag nyaramról mesél

a búzatarlós határ.

 

Egyik világom éber.

A másik már álmodik.

Homokba vésett nyomok

vezetnek házamig.

Lehúzott redőny mögül

az utcára néz a múlt.

Hosszúra nyúló árnyak,

és csendben bealkonyult.

 

Egyik világom csendes.

A másik verset szaval.

Már ágyban fekszik a test,

de a lélek még menni akar.

Nemlátott földek várnak.

Úszik az álomhajó.

Valami gazdag parton

kikötni lenne jó ....

 

Egyik világom hangos.

A másik néma való.

Voltam réteken futó

szelekkel szárnyaló.

Voltam a régi gyermek...

játékra kapható.

Vagyok, amíg a létem

embernek mondható.

N.sz., 2013. 07.25.

 

NYOLC SOR A VÉGTELENHEZ

égett erdők furcsa árnya

széttört szikla őrködik

kitaposott csillag-ösvény

vezet minden ősömig

kóstolgatom ezt a szép szót:

ősanyagként létezem

visszavedlek végtelenné

emberbőröm leteszem

N.sz., 2013. 07. 25.

 

MÉG NYOLC SOR

van már tengerem

gazdagabb vagyok

mostmár sokkal nagyobb

világot alkotok

mostmár jobban tudom

hogy a megélt jelen

bármilyen kicsi is

- egy darab végtelen

N.sz., 2013. 07.25

 

PLAN AIR


Foltok a házon.
Ecsetre érett vászon.
Színeső.
Valótlan sávok,
összebújt párok.
Tér és erő.
Fényzene tombol.
Hangok a dombon.
Tücsök felel.
Valahol távol
az ég alja lángol.
(de kit érdekel)
Égen a felhők.
Elalvó szellők
sóhajtanak.
Éjszaka készül,
még csillagok nélkül.
Lemegy a nap.
N.sz. 2013.07.26.

 

KÓDOLVA VAGY

Kódolva vagy.

Számokra váltanak.

Nyakadba ül a törvény.

Nevetve játszanak ...

 

Kódolva vagy.

Kitalált számsorok.

Megrészegít az élet.

A léted tántorog.

 

Kódolva vagy.

Sav-bázis tripletek.

Szürke hétköznapokból

kapod az ihletet.

 

Kódolva vagy.

Számok és jelszavak.

Alkalmak, tévedések

mélységbe rántanak.

 

Kódolva vagy.

Egy kezdet, egy a vég.

Voltunk, vagyunk, Nem leszünk.

Kimondott létigék.

 

Kódolva vagy.

Holnaptól nincs szavad.

Ma még itt van a versed.

Most írd meg önmagad.

N.sz., 2013. 07.26.

 

FÖLDRE HULLOTT  VONÓ

(Halmos Béla emlékére)

Még halljuk

az utolsó hangot.....

Húzzátok meg

a nagy harangot!

Nincs hegedűszó.

A visszhang is néma.

Nem tér vissza

a kedvenc téma.

Nem szól csárdás,

nem szól legényes...

A lányok szeme

többé nem fényes.

Táncra sem áll

többé a lábunk.

Szegényebb lett

megint a világunk...

Nagyon korán jött

érted az este.

Elárvult vonó

a földre esve ....

N.sz., 2013. 07.26.

 

halmos.jpg

 

TENGER-EMLÉK

még egyszer visszanézek

már rólad álmodok

bőrömön érzém még

lágyan sós bársonyod

 

még fájón visszaintett

a szürkén kék kis sziget

még látom a csöpp hajócskát

kiköt  - már nem siet

 

még azúrkék az égbolt

álmomban sem kopik

a bennem szunnyadó emlék

már visszasíránkozik

 

még rám figyel a szikla

tört hullámokat terel

sok mindent hagytam még ott

ami nagyon érdekel

 

utolszor visszanézek

de a hegy már eltakar

hullám  -  sirályok  -  ember

aki játszani akar

N.sz. 2013. 07. 26.

 

SZOBORKODÁS

becsomagoltál kőbe

vajon ki bont ki engem

miért kell kőbe zártan

élő szobornak lennem

 

kezedben ott a véső

rajtam még sok a munka

legyél türelmes mester

vigyázni önmagunkra

N.sz., 2013. 07.26.

 

szobrasz.jpg

PÁRSOROS

.................

nem vádaskodom

nem kételkedem

nekem ajándék

a múlt és a jelen

 

várom a jövőt

ki kell mondanom

jelkép és remény

minden alkalom

 

felragyog a nap

csodaszép a lét

izlelem a tenger

azúrkék színét

 

csillagos az ég

porszemek vagyunk

isten tenyerén

meddig lakhatunk

N.sz. 2013. július.

 

NYÁRESTI  VERS

egy hete nem írtam verset

sem boldogságot

sem szerelmet

nem tettem szóvá

csak a tegnapi álmom

váljon valóvá ....

 

egy hete paplan a csendem

régi dolgokat kell

szavakba szednem

vágyaim céljaim

felszínre törnek

ahol fény van ott mindig

árnyékok jönnek ....

 

egy hete már nem énekeltem

későn feküdtem

hajnalban keltem

hőségben felizzó

nyáresti álmok

hegyek közt kanyargó

múltra vigyáztok

 

egy hete szemlélem a tájat

emberi létünk

mennyire fájhat

léptünk lábnyomunk

begyógyul egyszer (?)

felzokog földanya

 még százezerszer ....

 

egy hete nem írtam verset

álmomban eső

 mossa a kertet

dzsungel növi be

ember a vétked

romokba bújtatott

egyszervolt léted ....

N.sz., 2013 aug.

 

romeskert.jpg

 

HŰSÉG

emberekhez

tájhoz

repülő madárhoz

kötődöm

a talpam

alatti

világhoz

szavakhoz

a csendhez

kérges

tenyerekhez

hűséges

vagyok

a fájó

szerelemhez

N.sz. 2013. aug. 

 

elcondor.jpg

 

ANTILÉT

mehetnék hátrafelé

zuhannék felfelé

pár marék por lehetne

valótlan testemé

lelkemből földre hullna

véletlen holnapom

mezítláb lépkedhetnék

jéghártya hangokon

álmokba csomagolva

tiszta gyolcs szemfedőm

mélységem magasságom

völgyem és hegytetőm

N.sz., 2013. aug. 

 

NE LEGYEN!

csontváz-fák alatt

kiszáradt patak

halott madárként

földre hullt szavak

ki olvas verset

ki mond egy mesét

hó borítja még

az Ararát hegyét (?)

valótlan házak

magányos falak

meddőhányókban

a kihűlt salak

ugar és régi kertek

a földbe már nem vetnek

semmilyen virágot

magára hagyták

a régi szép világot

N.sz., 2013. aug.

 

ADOMÁNYOK

(Parafrázis Nagy László költeményére)

 

Mit adott az Isten?

Kezeket.

Világot csodáló

szemeket..

 

Mit adott az Isten?

Kezdetet.

Folyóként ömlő

verseket.

 

Mit adott az Isten?

Életet.

Homokszem-pergő

éveket.

 

Mit adott az Isten?

Bánatot.

Hátunkra púpokat

rárakott.

 

Mit adott az Isten?

Nevetést..

Ködökben szerelmet

keresést.

 

Mit adott az Isten?

Közhelyet.

Kínokban fogant

könnyeket.

 

Mit adott az Isten?

Hegyeket.

Nomen est omen....

Neveket.

 

Mit adott az Isten?

Képeket.

Reménysugárt

és fényeket.

 

Mit adott az Isten?

Sorsokat.

Adjon boldogságot!

Jó sokat.

N.sz. 2013. aug.

 

nagylaszlo.jpg

 

OLYANOKRÓL, AKIK .....

vannak

akik

mindent

megtehetnek

de csodák nem

csak emberek

születnek

 

vannak

akik

bármit

megvehetnek

de emberséget

sohasem

szereznek

 

vannak

akik

bárhol

boldogulnak

de a végén

sírva

leborulnak

 

vannak

akik

semmitől

se félnek

azt hiszik

hogy igazat

mesélnek

 

vannak

akik

nyíltan

sose sírnak

magányukban

tengerkönnyet

sírnak

 

vannak

akik

mindig

mint a sziklák

a repedést

púderrel

javítják

 

vannak

akik

sose

könyörülnek

a szívüket

nevezzük el

űrnek ....

N.sz., 2013. aug.