Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Egy újabb oldal.

Megnyugvás keresésről, vándorlásról,

nomád lelkekről.

Rólunk, emberekről.

 

  

NOMÁD

Kezünkből lepergő

időhomok.

Létsivatag,s benne

elhagyott nyomok.

Kiszáradt oázis,

eltűnt utak.

Szomjazó vándor,

délibáb kutak.

Sosem volt felhők,

színtelen az ég.

Bolyongó lelkek,

átkozott vidék

Dűnék és buckák

labirintusa.

Utolsó álom

a haláltusa,

benne a vágy:

egy korty remény.

Életvíz

a létünk szegletén.

N.szénás, 2010.október

 

 

MŰFAJ KORLÁT    4113.

Mint a mesében.

Megvalósított csodák.

Néha hinni kell.

 

SÍKOK    4114.

Ha nincs szeretet

és már nincs gyűlölet sem,

a közöny nem kell.

 

IGAZ ÉJ   4115.

Nyakadba hulló

este - fekete gyöngysor.

És mind ez igaz.

 

 

HAIKU PILLANATOK

4116.

Álom adomány.

Árnyak és fények között

bujkál életünk.

 

4117.

Hajnal ébredés.

Köröttünk zsongó nádas

madárhanggal él.

 

4118.

Búcsúzni még nem.

Majd a hosszú út előtt.

addig gyakorlás.

 

VISZONTAGSÁGOK   4119.

Lepergő freskók.

Szentek a földre hullva

jutnak a mennybe.

 

 

ÉLETÜNK    4120.

Olyanok vagyunk,

mint a kelő nap, egyszer

le is kell mennünk.

 

 

VALLOMÁS    4121.

Ha fal lehetne,

nem tűrne ajtót magán,

a gyengeségét.

 

FÁJDALOM    4122.

Hideg az ágyad.

Választott csillagunkról

nem jöhet több fény.

 

CSEND    4123.

A gitár felejt

Húrján a rég játszott dal

a hang halála.

  

Kép

 

OLAJ ÉS SZÖG

(Pilinszkyt olvasva)

Visszafelé olvaslak.

Előttem fiatalodsz bölccsé.

Letisztult gondolatok

csiszolják egyre

fényesebbé

emlékművedet.

Nem torzó, nem mellszobor.

Életnagyságú kolosszus.

Didergő limlomjaid között

csak a vak nem talál

gyémántot,igazgyöngyöt.

Még az elhagyott

csigaházakban is

hatalmasságod lakik.

2010.októbere

  

Kép

PILLANAT

Néma dajkánk a várakozás.

Életre, tanácsra,

ápoló kézre,

társra, Messiásra.

Az önuralom sátra alatt

gyermeki szemmel

figyeljük

a környezet változásait,

s hisszük azt:

miénk lesz

a következő pillanat,

vagy néhány ezer év.

2010. október

 

CSÚCSTÁMADÁS

Keresem életem hegyét,

melyre fel csak én juthatok.

Melyre majd ki merek állni,

vagy szakadékszélre leülve

tériszony helyett

lábat lógatva

terheim galacsinjait

a mélybe dobhatom.

S ha majd lesz visszaút,

leghűségesebb

teherhordozó magammal

félelem nélkül nézek

a ködös völgyek felé.

A múltam az.

Indulok,nem zuhanok.

Tartásomból font

biztosítókötél segít.

A bizalom.

Várnak valahol.

2010.október

 

FELFEDEZÉS

A megtalált kavics

senkié,

csak az enyém.

Már az idők kezdetétől

ott hevert

Isten lába előtt,

de csak én vettem észre.

Már lehet, hogy sokan nézik,

de az enyém marad.

Az idők végezetéig.

2010, október

 

Kép

A JOGOKRÓL

A választás joga megillet.

A tévedés joga elkísér.

A személyiségem joga,az

hogy önállóbb legyek attól,

aki el akarja venni

tőlem a jogaim.

2010. október

 

HALMAZOK

EMBER -

TÖRVÉNY -

REMÉNY -

JEL -

HÍR -

SZÜKSÉG -

telen

- világ - gyermek  -helyzet - sírok - harag - folytatás -

halmazelméletünk

két dimenziója

véletlen példaként kiemelve

kényszer közhelyekből

2010. október

 

HAJNALODIK (Öt haiku)

4124.

Ne félj, ne vádolj.

A fikciók gyilkosok

lehetnek, némán.

 

4125.

Labirintusod

magán kiútkeresés.

Gombolyag nélkül.

 

4126.

Mindenek közül

a szótlanság a legfőbb

meg nem értett nyelv.

 

4127.

Nincs másik utad.

Menj a mocsarakon át,

ha kijelölték.

 

4128.

Tölgyfa nyugalom.

A lét békéjét hinni

kiszáradásig.

 

Kép

 

RENDEK ÉS RANGOK HELYETT

Nincs címerem.

Az oroszlánok,

kétfejű sasok

és társaik

szabadságra mentek.

A nemesség nem kérdéses,

beojtva jó alanyba.

Néhány sorommal

csendben üzenem:

a kutyabőr csak

a kutyán mutat jól.

2010. október

  

Kép

NEM CSAK ARANY

(avagy kik és miért rejtegetik

Toldalagi Pált)

Aranytelérek már pedig vannak.

Ha csak a felszínen jársz,

mit sem tudsz a mélyről.

Még sejtéseid sincsenek

arról a gazdagságról,

melyet az értéktelen,

de módfelett vastag

meddő rétegek

előled eltakarnak.

Szeretnél gazdagabb lenni?

A szerszám a kezedben van,

Csak ne legyél rest kutatni

az eddig elrejtett mély

csodás értékeit.

Aranyrögöt

véletlen is találhatsz.

2010.október

 

Kép 

VERSBESZÉD

Elaprózódtam,

mint a szikla.

Kavicsokká lettek verseim.

A fagy,eső és szél

összebeszéltek.

Porrá őrülték terveim.

Vándor.....

ki egyszer lehajolsz majd,

s ha rájössz

mit rejt a törmelék halom....

gondolj arra,

hogy a kavics a kezedben

talán az utolsó alkalom.

2010.október

 

VITÁN FELÜL    4129.

Nem lellek sehol,

pedig tán minden te vagy.

A tagadás is?

 

GONDOLATOK AZ ÉG SZÍNÉRŐL

Miért e gőg, ez a felületesség.

Mért mondom mindig, hogy az ég kék....

Mások azt mondják piros, vagy sárga.

Nekik ez a színváltás se drága.

Nekik a töretlen feljebbjutás

könnyebb, mint nekem a helybenfutás.

Miért maradtam hű a tegnapokhoz,

mért térek vissza egyes mondatokhoz.

Másoknál a váltás rendszeresség,

s nem számít nekik a nyelvhelyesség.

Egyes-egyedül a cél a lényeg.

(Ezért van az, hogy ők nem szegények?)

Én, akinek laposabb a tárca,

én akinek egy köpeny se álca,

én, kivel a szekér oly lassan halad,

azt vallom az ég csakis kék marad.

2010.október

 

Kép

ALIBI    4130.

Hol voltam éjjel?

Megkezdett álmaimról

nem találsz tanút.

 

BÚCSÚ

Vadszőlő vörösben

piheg az ősz..

Még fényben fürdik az ablak.

Holnap, ha leszáll

az első köd,

Ne várj.

Magamra hagylak.

 

Kép

 

KELJ FEL

Módszeresen,mint a fűnövés.

Titokban,mint a füstölés

Melegen,mint a kemencetűz,

hajlongva,mint a szomorú fűz.

Szabadon,mint a szálló madár,

tarkábban,mint az őszi határ.

Szelídebben,mint a gesztenyék,

sudárabban,mint a jegenyék.

Megtörve,mint a friss kenyér.

Kérgesen,mint munkástenyér

Élni,tenni,menni kell.....

Soha se érd be ennyivel.

Ha néha mégis

horgony a múlt,

legyen nálad

egy katapult,

amely nem okoz sérülést.

Élvezd tovább a repülést,

mert igaz,hogy egyszer

a földre hulltál,

de felkeltél,

s újra elindultál,

hisz tervek,célok,csodák várnak.

Szüksége van rád a világnak.

2010.október

 

Kép

 

LÉTEZNEK     4131.

Gyönyörű M-ek.

Papírra írva szebbek,

és várva vártak....

 

Kép

TIPPMIX    4132.

Megáldott fegyver

megáldott fegyver ellen.

Ez nem döntetlen.

 

NYITNIKÉK     4133.

Ne építs kaput,

ha mindig zárva tartod.

Nem jön át a lét.

 

Kép 

KRITIKA    4134.

Megostorozni

önmagam mások által.

csak szükség szerint.

 

KAPOCS

Hidakra lépni...

a túlsó part fényét

felidézni.

Örvénylő víz

és pillérek felett

csillag nélküli este lett,

de léptünk alatt

ott kong a híd-acél.

Nem lehet más,

csak az átkelés a cél.

S ha végre-végre

össze vagyunk kötve.

maradjon is így

mindörökre.

2010.októbere

 

INDIÁNOSAN

Musztáng sörénybe font,

bölények bőrébe varrt,

hollók szárnyán repült

a pillanat......

Szürke farkasok,

medvék a hegyen.

Könyörülj ősi szikla

minden emberen.....

Hatalmas szálfenyők,

rohanó friss patak.

Napfényben fürödjenek

a járható utak.......

Sebes hal pikkelyéről

sólymok tollára szállt,

erősödj,boldogulj népem.

Ezer Ős így kiállt.

2010.október

 

Kép 

ÉLETVONAL

Felkelt egy átkozott nap.

A világra jöttem én.

Üstökös suhant az égen,

tündökölt a remény.

Tanultam ülni, járni,

gombaként nőttem én.

Iskolás emberke lettem

a faluhely szegletén.

Szivacsként magamba szívtam

mindent, mi szép és jó.

Csodáltam Gárdonyit, Vernét,

térképet és léghajót.

Minaret csúcsára nézve

tizennyolc lettem én.

Azt mondják éretté váltam

a felnőttkor kezdetén.

Volt négy nagyon szép évem.

Diplomát kaptam én,

de nem lettem másfajta ember,

mint életem kezdetén.

Azóta eltelt harminc....

Maholnap ötven év.

Szomorú leltáram így fest:

se bölcsességem, se név...

Szeretek néhány költőt.

Versük a szép vigaszom.

Rímekkel kérdezem tőlük,

zöldül-e még tavaszom.

Hozhat-e jót a holnap,

dicsfényes lesz a jövő?

Marad-e bennem jóság,

akarat,hit, erő.....

Ma is felkelt egy új nap.

Lassan majd esteledik.

Várom az estét, az éjfélt,

a lelkem is csendesedik.

Rám köszönnek az álmok,

gördül az arany fonal.

Kezemből pereg az idő,

de tart még az életvonal.

 

Kép

AZ IDŐ MÚLÁSÁRÓL

Lábamból gyökerek nőnek.

Várakozok.

Türelmed tenger fenék,

rárakodok.

Évek. Üledékréteg

vastagodik.

Nap kél. Szerelmünk lassan

hajnalodik.

2010.október

 

CONCERTO   4135.-4136.

Hárfa szólamok.

Szonátát dúdol a szél

átszellemülten.

 

Hegedű hangod

megsimogat. Elmegyek.

Itt a szünet jel.

 

KÖVETKEZMÉNY    4137.

Ki hegyre vágyik,

közelebb akar jutni

a zuhanáshoz.

 

Kép

 

ÜNNEPÜNK    4138.

Öltözz fehérbe.

Cseresznyevirág lelked

nyíljon ősszel is.

 

Kép

ÉVSZAKOK    4139.-4142.

Zöldellő ágak.

Rügy és madárfütty verseny.

Búcsút int a hó.

 

Bókoló kalász.

A nap tüzével pipacs

folt feleselget.

 

Levéldobáló

színpompás arany ecset.

Ködökbe záró.

 

Szigorú szelek.

Arcot pirító csendben

megroppan a jég.

 

Kép

 

JELLEMEK    4143.

Sziklakomolyság.

Bölcsek a szálkás fenyők.

Ők megtehetik.

 

Kép

 

MEREVLEMEZ     4144.

Lassan betelik

memóriám, de téged

már nem feledlek.

 

PONTOSÍTÁS    4145.

Az élet rövid,

de nem haiku, és nem

tizenhét szótag.

 

SZÉLSŐSÉGEK     4146.

Az én hitemről

szólni regény is kevés,

egy vers is hosszú.

 

Kép

 

NEM A RUHA     4147.

Egyenruhától

még senki sem lett bátor,

se hős, vakmerő.

 

ÉSSZERŰSÉG     4148.

Értelmetlenül,

mint szálló madár nyomát

földről követni.

 

SORS    4149.

Fáradhatatlan

őrlő kövek. Közöttük

csak egy irány van.

 

FATALITÁS    4150.

Végzetes ködök.

Ember sors ez is, tehát

elfelejtenek.

 

ALBUM    4151.

Néha feldereng

a kitörölhetetlen

ősi negatív.

 

 

ÁRNYÉK SPORT

Árnyékom elhagyott.

A folyóba ugrott,

pedig úszni ő se tud.,

de úszómellény nélkül

is jól boldogul.

Fekszik a vízen.

Élvezi, azt hiszem.....

2010.október

 

 

JÁTÉKSZÍN

Már születéskor

halálra ítéltek.

Úgy, mint mindenki mást.

Létezésünket

még eljátszuk egyszer,

mint egy tragikomikus látomást.

N.szénás, 2010.október

 

 

ÖTVENHAT  SOR

Ki ad kegyelmet

és főleg kinek.

Ki ítél el,

és főleg kiket…..

Nyakra ki köt hurkot,

puskát ki vesz kézbe,

ki néz hideg szemmel

az elítélt szemébe….

Jeltelen sírokra

ki visz majd virágot.

Remegő kezekkel

ki gyújt gyertyalángot….

Ki tép ki címert,

ki lengeti a zászlót….

A Szabad Rádióban

ki mondja ki a zárszót….

Ki tölt majd benzint

az üres palackba,

ki tapos bele

a vérszínű patakba.

Ki a vörös hajú lány,

kik a pesti srácok,

ki kezén zörögnek

a rozsdásodott láncok…

Földre ki hanyatlik,

kik a hős halottak,

felhevült szívükkel

Himnuszt kik dalolnak.

Hősök és túlélők

szerte a világban.

Megtört szívű szülők

mindörökre gyászban.

Semmit mondó könyvek,

elnémított hangok…

Harmincöt év után

félre vert harangok…

Felkutatott sírok,

meggyalázott holtak…

Könyörtelen bírák

kikhez igazodtak….

Ki ad kegyelmet,

és ki hajt fejet…

Ki siratja el

a megmaradt könnyeket…

Ki vés majd neveket

az emlékoszlopokra,

ki emlékszik vissza

a dicső napokra….

Ki bontja le végleg

a szögesdrót kerítést,

ki szervezi meg

a végső szembesítést….

Ötvenhat október.

Harc, vér és magyarság.

Ott ragyog az égen

a kiküzdött szabadság.

N.szénás, 2010-10-23

 

 

ÉGI MESÉK

Viharkabátban

a nagy csend közepén.

Ezer éves mesék

a titkok idején.

Kuvik ének hallik,

megmozdul egy folt.

Aranygömb az égen.

Figyel a telihold.

N.szénás, 2010. október