Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Gondolkodtatok már az emberi léten, magán az életen?

Néha jó elgondolkodni róla.

Véleményem a következő versben olvasható....

 

 

A LÉTEZÉSRŐL

Minden és semmi.

A csend, a végtelen…

Filozofikus hakni

egy verses tételen.

Minden elmúlik,

semmi sem örök.

A csend hullámai

a végtelen körök.

Az éter és az űr,

az ismeretlenek.

Kozmikus-nomád

ember porszemek.

Kezdet és a vég.

Fény és tűzkohó.

Tiszavirág sorsú

mind, ki földlakó.

Egyszer megszületni,

egyszer menni kell.

Hullócsillag voltál….

érd be ennyivel!

N.szénás, 2010. október

 

 

 

JÁRTAM LEGBELÜL

Valahol Erdély

legmélyén jártam,

igen,valahol ott legbelül…..

székely kapuknál

meg-megálltam,

éreztem szívem felhevül.

Bár akkor még nem tudtam,

mi az a csángó,

mi az a székely,

nem tudtam,hogy

körmök között is

lehet kivétel.

Nem tudtam azt sem,

mi az, hogy legbelül….

Kányádit olvastam később,

tőle tanultam emberül.

Aztán olvastam Orbán Balázst,

meg Tamási Áront.

Elgondolkoztam

némely határon….

Hallgattam hangját

Dunának, Oltnak…

nekem egyformán szóltak…..

Rájöttem: szépek a hegyek.

A bérceken őrt álló fenyők

széltől meghajló őrszemek.

Sosem gondoltam

hogyan tud fájni

egy magára hagyott temető…

s ha felhangzik Csaba királyfi,

most már szívvel is érthető.

Valahol Erdély

legmélyén jártam.

Kányádisan, legbelül….

ha olvasod versem,

remélem érted:

a magyar szívem felhevül.

N.szénás, 2010. október

 

 

 

ZORD ÁLMOK

 

Magányom száraz akác.

Szélvihar tépi az ágam.

Elárvult madár vagyok,

tüske sebzi a lábam.

 

Lombomról elűzött zöld

sivár föld száraz avarja.

Telemben friss hó esik.

Zord szeled összekavarja.

 

Hatalmas óceán lelkem

kékjével rejti a mélyét.

Rád csukott szemem pihen.

Hallom a múlt zenéjét.

N.szénás, 2010.október

 

 

LA MER RECOMMENCÉE

 

Vangelis

óceánhangok

csöndemben

veled csavargok

albatrosz

szárnyain szállok

elsüllyedt

világot látok

szigetek

felhők az égen

árnyak

a tengerfenéken

Vangelis

gyönyör és zsongás

végtelen

ez a bolyongás

N.szénás, 2010.október

 

 

CSAK ENNYI

Csak ennyi:

falevél hullt a vízre.

Csak ennyi:

éjszaka szállt az égre.

Csak ennyi:

néhány szó ez a versem.

Csak ennyi:

bánatom kicseleztem.

Csak ennyi:

egy mosoly, kéz a kézben.

Csak ennyi:

két szemed nyár a télben.

Csak ennyi:

érintés, lelki mámor.

Csak ennyi:

Te vagy az örök Ámor.

N.szénás, 2010.október

 

 

 

AZ ÉN ÜNNEPEM

Sosem a címer a bűnös,

és nem a ledöntött szobor.

Az eszmék félrevert harangok,

az ember téved, nem a kor.

A puskák csak egyszerű díszek,

a szögesdrót jól látható,

a rendszer a lelkekben lakik,

a fegyelem elvárható.

Nem baj, ha lyukas a zászló,

Az a baj, ha vér folyik.

Teljesen mindegy a jelkép,

ha a terror a lelkekben lakik.

Lánctalpak és sárga rózsák,

túlélők (nagyon sokan).

Az emlékek rozsdává válnak,

az idő tovább rohan..

Csak lobogjanak a gyertyák.

Fényükben hősök leszünk.

Kitűzött lyukas zászlók….

örökre emlékezünk.

N.szénás, 2010.október

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.