Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Maraton

 

Életünk egy maratoni futóverseny.....

Van ki célba ér.

Van aki hamarabb feladja.....

  

amaraton.jpg

 

MARATON

Szerpentin.

Út a hegytetőre.

Néha hátra visz,

és sokszor előre.

Csúcs és szakadék....

Korlátok között élünk.

Bátrak vagyunk,

de a mélységtől félünk.

Pedig nem lehet

a vonzásában élni....

néha a bátraknak

is illik félni.

 

Szerpentin.

Az idő szalagja.

Néha ostoroz

a Teremtő haragja...

Szakadék és csúcs.

Villámok között élünk.

Lépegetünk.

A lábunk elé nézünk.

Ott vár a cél.

A verseny célszalagja.

Vajon ki lesz, ki majd

az érmeket adja?

N.sz., 2012. április

  

aszerp.jpg

 

EGYEDÜL

lelapult párnahegy

az árnyék hova megy (?)

itt hagyott egymagam

elhalkult szavam

most kemény a puha ágy

messze már a vágy

sosem volt testmeleg

magányunk ágybabújt beteg

N.sz.,2012.április

 

SZÁRAZ FA VERSE

leveleim elszáradtak

gyökereim szétszakadtak

törzsem mohás száraz vagyok

erdő szélén elkorhadok

ágaimra nem száll madár

sivatag lesz már a határ

tűzrevaló parázs-álmom

füstté váló jövőm látom

N.sz., 2012. április

 

aszaraz.jpg


BENNED

Benned kerestem

tengert, végtelent....

atomot, csillagot,

szabad sas szárnyat.

Sziklákra álltam,

s néztem a mélybe,

de nem láttam már

csak az árnyad.....

 

Benned kerestem

múltam, örömöm.

Karjaid között

jövőmre vártam.....

Tengernyi jéghegy,

s elsüllyedt hajók.

Tiszta vizedben

magamat láttam.

 

Benned kerestem,

de már nem lelem.

Széttépett könyvem

aranyos lapját.

Tintakék igazam

nagy lehetőség,

megírnom életem

utolsó napját.

 

Benned kerestem

igazi tükröm.

Hagytad, hogy a nap

szépen ragyogjon.

Vágyunkat gátak

közé terelték,

s azt akarták

a tengerbe folyjon.

 

Benned kerestem,

de már hiába.

A kincses láda

eltűnt örökre.

Járom az utam.

Már nem figyelek

csak csillagokra

és ösztönökre.

N.sz., 2012. április.

 

asarki.jpg

 

MAGAMHOZ

Ne nyüszíts!

Nem fáj semmid.

Törékeny lelked

rejtsd magadba!

Mit várnak Tőled?

Egy szép küldeményt.

Míves szavakba

csomagolva.

 

Az életed

csak a Tiéd.

Nem zászló,

nem címer.

Egyszeri ünnep.

Lemenő nap

sorsod egén,

s a fényeid majd

vele szünnek.

 

Ha úgy akarják

marad nyomod.

Nem márvány,

 nem acél....

Néhány szép szó....

Utadat belepi

a felejtés pora,

és a fehér hó.

N.sz., 2012. április

 

azelfelejt.jpg

 

MESEVERS

Seholsincs világom

törpék lakják,

vagy bizonytalan óriások.

Seholsincs világom

mesekastély,

égig érő tornyokat látok.

Seholsincs világom

kerekerdő.

Mélyében szépség, ködös álom.

Seholsincs világom

kincses sziget,

de a térképet nem találom.

Seholsincs világom

tündérmese.

Aranyhal és három kívánság.

Seholsincs virágom

varázstükör,

benne a csodás jövőt látják.

Seholsincs világom

határtalan.

Seholsincs világom

lélekmentő.

Seholsincs világom

itt van bennem.

Seholsincs világom

csak jót jelentő.

N.sz.,2012. április

 

akastely.jpg

 

LÉLEK  ÉS  ALKALOM

Még itt vagyok.

Még vannak könnyeim.

Még látom a szelet.

Csodálok tavaszi virágot,

és még várom a telet.

 

Még itt vagyok.

Még zúgnak a folyók.

Még sárgul a levél.

Csodálok hegyet és bércet.

A horizont körbe ér.

 

Még itt vagyok.

Az eső még áztat.

Még úsznak a felhők.

Csodálok Istent és embert.

Engem várnak az erdők.

 

Még itt vagyok.

Úgy szeretlek élet.

Még ragyog a napom.

Csodálom mindegyik percem.

Csak lélek és alkalom.

N.sz.,2012.április

 

alilas.jpg

 

HAT  IGEN

igen  igen  igen

dobog a szivem

áramlik a vér

kökényt csíp a dér

esik az eső

elfogy az erő

sziklát bont a szél

behavaz a tél

virágzik a som

befog a korom

csobog a patak

állnak a falak

csillag vándorol

friss vetés sorol

gyönyörű jelen

igen  igen  igen

N.sz., 2012. április

 

abuza.jpg

 

VÉLETLENÜL

Folyik a könnyem.

Lemos, vagy összeken.....

Ez az átkozott világ

remeg a cseppeken.

Ez a csodaszép élet...

A gyilkos és áldozat.

Kezdetleges formák

és millió változat.

A jövendő-várás,

fikciók és tervek....

Keresztek és hantok.

A pólyás gyermek....

Az arcokon ráncok,

görcs a kezekben.

Rácsodálkozás

gyönyörű szemekben....

Folyik a könnyem.

Nem baj. Engedem...

Holnaptól jövő.

Ma van a kezdetem.

N.sz. 2012.április

 

acsepp.jpg

 

K Ö D Ö K

Beleuntam már.

Nem erőlködök.

Magukba rejtenek

az értelem ködök.

Kicsinyke csónak

a közöny tengerén.

Kerestük a partot

félve. Te meg én.

 

Elfelejtem már.

Csak jövök és jövök.

Célom rejtik el

a félelem ködök.

Keskeny az ösvény.

A mélyben kanyarog,

de néha azt hiszem

a csúcsokon vagyok.

 

Nem haragszom már.

Majd megerősödök.

Felszállnak egyszer

a sérelem ködök.

Hajdan volt falak

kövekre esnek szét.

Lelkünk legmélyén

kivirágzik a rét.

N.sz., 2012. április

 

afoggy.jpg

 

OÁZIS

csak pár csepp remény

mint a szomjazónak

maradj oázis

maradj tiszta víz

ha támad a félelem

maradj a pajzsom

bőröm legyél és a kezem

az eszem mely jól dönt

kulcs legyél

amely kinyit egy börtönt

legyél a tiszta égbolt

vagy régen várt felhő

élet-filmemben

az a szereplő

aki sosem kap díjat

de meg sem halhat

kinek ha menni kell

akkor is maradhat

csak pár csepp remény

hogy megmaradjak

mindig kérdezz úgy

hogy választ adjak

maradj oázis

maradj sziget

élni akarok

adj egy szívet

N.sz., 2012. április

 

azoazis.jpg

 

MEMENTO

mélybe süllyedni

nem-létbe temetni

történelmünket

csendben elfeledni

nem a tó a bűnös

nem a víz a gyilkos

döntéshozó korban

oly sok lélek piszkos

iszap lepte múltunk

feketére festve

égboltunk beszürkült

itt az örök este

az életadó víz

ott feszül felettünk

érzéketlen ember

nézd csak mivé lettünk ...

N.sz., 2012.április

 

elarasztva.jpg

 

LÉGGÖMB

Léggömb.

Vajon meddig emel.

A Napot

soha nem érem el...

Ha visszanézek,

a Földemet látom...

de felém se néz

a sok barátom.

 

Léggömb.

Vajon meddig visz el.

Célokat látsz,

de már nem hiszel...

Lenn emberek,

és aprócska házak,

zajló folyók

és széttépett gátak.

 

Léggömb.

vajon merre repül.

A vágyott világ

alant elterül.

Mennék messzire,

de itt tart a sorsom.

A térképeimet

magamban hordom.

 

Léggömb.

Neked talán szabad.

Viharos széllel

sodortasd magad.

Menj el majd oda

hova én szeretnék.....

Ha újjá születnék

talán léggömb lennék.

N.sz.,2012. április

 

aleggomb.jpg

 

TÖRT (ÉN - ELEM)

őrült század

adó tized

megtör a sors

mire viszed...

két harmad és

nyomor negyed

meglát-hatod

érez-heted

N.sz., 2012.május


CSENDRÓL SZÓLÓ

"szoktatom szívemet a csendhez"

 

én nem szeretnék csendet

fegyelmet és rendet

csak úgy ha azok akik mondják

és mértékét megszabják

etalonná válnak

de jobb ha félre állnak

mert sokszor  h a m i s  a csendjük

és érthetetlen szlengjük

a démosz nem érti meg

a bizalom remeg ...

 

az igaz csend beszédes

dallama igényes

a hamis szó csak hallgat

és rettegve igazgat ...

N.sz. 2012. május

 

acsendhez.jpg

 

KANYON

ahol kő kövön marad

és rég nem terem semmi

l é l e k s i v a t a g

az életünk csak ennyi

terveink ingó kövét

a holnap dönti földre

csodákat váró szép szemünk

lecsukjuk majd örökre

kő hátán kő

a barlangok mélyén

az életvíz elszivárog

az egyetlen fa

csontváz ágán

egy öreg varjú károg

N.sz., 2012. május

 

avarjuu.jpg

 

NEM CSODA

nem csoda

csak maga az élet

nyitott szemekkel

nézni a szépet

nyíló virágot

mamutfenyőket

követni esőt

hozó felhőket

hallani rigót

lomb susogását

tó tükrén nézni

a világ mását

völgyekbe bújni

hajnalra várni

homokrajzokért

vízpartra járni

hópelyhek táncát

nevetve nézni

az elmúlt tavaszt

visszaidézni

nem csoda

de mégis csodaszép

kozmikus kertben

virágzik a lét

N.sz., 2012. május

 

akert.jpg

 

ÚTRAVALÓ

Még érintetlen az út pora,

de már várja  a lépted.

Maradj erős,boldog, vidám...

úgy, ahogy megígérted.

Arcodon maradjon mosoly,

néha  hulljanak a könnyek.

Terhek nélkül nem tudod meg

mi nehéz, s mi a könnyebb.

Beszélj ha kell. Mondj igazat.

Máskor a csend vigasztal.

Izmod acélja emelje lábad,

ha a kényelem  marasztal.

Bármerre jársz, nézz körül.

Tanulj, tapasztalj, tervezz!

Ember maradj! Sose feledd:

a jövő nem kegyelmez.

Most érintetlen az út pora,

de nyomot kell benne hagyni.

Valahol feszül egy célszalag.

Afelé kell haladni.

B.telek ,2012. május

 

avandor.jpg

 

TÁJOLÓ

Az iránytű merre mutat?

Megtalálod azt az utat,

mely megment a kiszáradástól,

a szörnyűséges szomjhaláltól?

De mi van, ha nincs iránytű,

ha a horizont leégett fű,

ha a kiszáradt fák árnya

az eltévedt vándor utolsó álma.....

Az iránytű ott van benned.

Tudod, hogy el kell menned

 a pólusokhoz, a kőkereszthez,

de egy ballépes mindent keresztez....

Vándorlunk. Nomád a létünk.

Nincs távolság, amitől félünk....

de a csillagtalan éjszakákon

egyedül vagyunk, mint levél az ágon.

Az iránytű célod és vágyad,

míg akaratod el nem bágyad,

de az ösztönöd hajt előre.

Figyelsz a térre és időre.

Iránytű és a világtájak...

az út mellé lerakott ágak,

a patak és a folyó sodra

habot vet féltett holnapodra.

Irányok, célok, távolságok,

lakott és lakatlan világok...

hidak, korlátok, várfalak...

egy szélkakast bámuló alak.

Néha hallgasd a teremtett csendet.

Néha iránytűvé kell lenned!

2012. május

 

azirany.jpg