Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


   

          Nevem Petrik István. Ez a 52. tavaszom. Életem fő állomásai: Eger,

     Besenyőtelek,  Baja, ismét Eger és azóta 26 éve Nagyszénás.

     Foglalkozásom tanár, ha éppen engedik a lehetőségek. Az özvegyek

     keserű sorsát éltem. Nem irigylésre méltó  státusz, ha lehet senki se

     kövessen ebben. Alaptermészetem az optimizmus, a humor, a vidám-

    ság szavakkal jellemezhető, de nyilván ezeket a mindenkorikörülmények

    befolyásolhatják. Szeretem a kreativitást.  A magam módján gyakorlom is.

    Hobbijaim ezzel függenek össze, melyek közül a legfontosabbak: versírás,

    rejtvényszerkesztés.Ezeken kívül kedvelem a sportot, a természetet, az ultit.

    Szeretek olvasni, bár mostanában keveset sikerül - sajnos. Megkedveltem

    a számítógépezést. Sosem tanultam az informatikai ismereteket. Szinte

    mindenre  (ami tuti nem túl sok!) saját magam tapasztalatai, bénázásai

   alapján jöttem rá.  A lényeg: amennyire nekem szükségeltetik, elboldogulok.

        Ha többet szeretnél  rólam tudni keress meg!

 

                                                    Köszönöm, hogy meglátogattál!         

                                          Ismerve,ismeretlenül, a tisztelet hangján:                         

Kép

 

                               ALÁÍRÁS HELYETT

                                                 ( -akrosztichon- )

                                          Pillanat-láncokból sorsom

                                          Emberré válni csendben

                                          Tiszta gondolatokból

                                          Renddé alakul lelkem

                                          Igenek nemek talánok

                                          Kristályosodik elmém

 

                                          Igy élek korlátaim közt

                                          S nem ahogyan szeretném

                                          Terveim porrá lesznek

                                          Világom befogad csendben

                                          Álmok áldás és jóság

                                          Nemesség lakik szívemben

 

 

                                                                                Petrik István

 ************************************************************************************

                    EGY LEHETŐSÉG

 

         Egy email címet kapsz. Ha szeretnél itt megtalálsz., a többit megbeszéljük! 

                                                  VÁRLAK!:-)

                    Köszönettel veszem építőjellegű hozzászólásaid,

                                 véleményed, javaslatod, tanácsod.

 

A cím:

 

afeherf.jpg

 

                       

 Kedves látogató! Véleményed, gondolataid, elvárásaid,

kritikáid is  örömmel fogadom. Ha van kedved,

az egyes lapok alján  megteheted.

Előre is köszönöm!

************************************************************************************

 

CSAK  EMBERÜL

 

Nem érdekel

ki az istened.

Az enyém se érdekeljen.

Ha kérdezlek

magyarul,

válaszod

emberül feleljen.

Így nem kell tolmács,

szavadat

megértem.

Mosolyodra mosolyt

istentől idéztem.

Nagyszénás,2010-07-07

 

 

 Néhány gondolat arról, hogy miért ír az ember.

Az írásbeliség nagy találmány, hisz nélküle elszállnának a gondolatok. Távoli elődeink szerenecsére annak idején kitalálták a módját , hogy  mondanivalójukat, véleményüket lejegyezzék, ezzel lehetőséget adva azok megőrzésére. Ezek köztudott dolgok napjainkban.

.... de miért ír az ember (verset) ?

Azért hogy  megnyugodjon, mert bántja valami, mert fél valamitől, mert nyugtalan, mert szomorú,mert szerelmes, mert elkeseredett, mert tetszik neki valami, mert nem tetszik neki semmi, mert nem talál megoldást, mert tarka a szivárvány, mert vándorol a felhő, mert csobog a patak, mert omlik a szikla, mert  rezegnek a nyírfa levelei, mert illatos az akácvirág, mert világít a szentjánosbogár,mert  sok csillag ragyog az égen, mert.............. Csak egy pár indokot soroltam fel a motiváló tényezők körül. A legfontosabbat a végére hagytam:  - mert él.                 / a lap alján 5 verset olvashatsz /

  ***************************************************************************************

 

 
 Jársz a világban. Gyakran sietsz.
 
Célirányos vagy, nincs időd másra,
 
csak a napi rutinokra.
 
Kényszerpálya ez.
 
Nem biztos, hogy a Te szándékod,
 
de a rohanó világ maga alá gyűr.
 
Néha lassítani kell!
 
Sőt …., megállni.
 
Most állj meg Te is!
 
Kapcsolj ki rövid időre mindent
 
a hétköznapokból. Gyere!
 
Utazz velem az Én Világomba.
 
Nyisd ki a szemed, a füled.
 
Engedd, hogy rád leljen az,
 
ami szeretne megtalálni.
 
Lehet, hogy hétfő van, vagy péntek,
 
de legyen ünnep az az idő
 
-        pár perc, vagy fél óra –
 
amit az Én Birodalmamban töltesz.
 
 
Isten hozott!
 
Már vártalak.

Jó bolyongást!

*************************************************************************************

 

 Kép

           SODRÓDÁS

       Sodor a folyó ... 

ki tudja merre - meddig...

     Vigyél magaddal !

 

 

 

 

 

Versek száma:  8

 

 

 

 Az oldal versei: Felröppenő - földreszálló, Változatosság, Szeretnék,

Álomutazás,

Az emberhez, Önriport, Ergo sum, Fohász

 

FELRÖPPENŐ  -  FÖLDRE SZÁLLÓ

 

Szárnyatlan madár az élet.

Időgépén mégis messzire száll....

Suhanó évek a múltba vesznek:

születés, álmok és halál ..

Ábrándozunk még szép tavaszról,

hogy kertünkben nyílik majd virág,

de az se biztos, hogy holnapunk lesz....

mert lelkünkre omolhat a világ.

Terveid hajóját  űrbe küldöd,

célod a messzi végtelen,

ha mégis az út kudarcba fullad,

talán vissza juttat az értelem...

Fészked ha van, biztonságot

ne várj, a kóbor szél gonosz.

Váratlan villám sújthat az égből,

s te a gyanútlan földre rogysz.

Hazátlan madár az élet.

Véletlen csupán, hogy merre jár.

Jó lenne látni, hogy boldogságban

még fiókát nevel egy gerlepár...

Madárrajokkal égre szállni....

fentről nézni a földgolyót,

hangyának látni a küzdő embert

és ezüst szalagnak a nagy folyót.

Szabadnak lenni, vándorolni...

majd szép világ lesz, csak várni kell....

de örök igazság tollaséknál,

hogy csak a boldog madár énekel....

 

Nagyszénás, 2009.október 05.

 

 

Kép

 

 

 

VÁLTOZATOSSÁG

Ha volt egész,

majd lesz maradék,

csak semmi mohóság.

Hozzá szokhatunk,

de hazuggá válnánk

egy régi ÉN előtt.

Észre sem veszem,

hogy többesszámban szóltam

egyetlen magamról

e pár négyzetméteren,

de már napok óta

szoktat a magány.

Költőket olvasok.

Másoknak ismert nevek.

Nekem most ajándék

az ínséges idők

szebbétételén.

Csalóka szavak.

Leírták ezerszer,

de Ő egészen máshogy....

és én is másképpen fogom.

Remélem.

Akarom.

Nagyszénás, 2009.10.06.

 

 

Kép

 

 

 

SZERETNÉK

utcára lépni,

szemekbe nézni,

pohár sör mellett

Adyt idézni,

vagy József Attilát,

Kányádi Sándort.

Körbe kínálni

néhány pohár bort,

majd megbeszélni

kivel mi történt,

hogy rúg e majd gólt

csoportkörönként

az egy szem magyar

Dávid-Debrecen,

majd bosszankodni

rontott helyzeten...

Viccet mesélni

csak úgy,mint régen.

Kacaj harsogjon

békés vidéken.

Születésnapok

is elmaradtak.

Az ajándékok

polcon maradtak...

Szét hullott minden.

Szürkeség kora.

Barátok nélkül

lettél mostoha.

Útcára lépni,

messze nézni....

a szebb napokat

visszaidézni....

Nagyszénás, 2009.10.06.

 

 

Kép

 

     

 

 

 

 

 ÁLOMUTAZÁS

Hajómmal utazom délvidékre.

Trópusi tenger smaragdja vár.

Álom szigetek, atollok földjén

mindenütt más a szemhatár.

Vulkánok füstje földi iránytűm,

bennszülött zenéket hallgatok,

s ha elhagyom a vágy lagúnáját,

még sokáig kísérnek tamtamok.

Játékos delfinek mellém szegülnek.

A víz alatt veszélyes zátonyok,

ha merném közelről nézném,

de úszni sajnos még nem tudok...

Fejem felett albatrosz szárnyak.

A türkiz vízben halrajok.

Ha a térképem vízbe ejtem,

már nem is fontos, hogy hol vagyok.

Szigetek gyöngyét láncra fűzném,

szippantok szegfűszegillatot....

Pálmákról kókuszt szedetnék...

( ..mert fára mászni sem tudok)

Enyém a tenger, a végtelenség.

Tahiti titkát felfedem.

Emléket hozok majd Pitcairn-ről,

ha egyszer majd haza érkezem..

 

Reggel hat óra, ébredek végre...

Most véget ért az álom út!

Üres zsebekkel,lehunyt szemekkel

elkövet más is ily bravúrt ....

Kinyitott szemmel ébren látom

realitásom "tág" terét...

Ezen versemmel bemutattam

a földhözragadtság emberét!

Nagyszénás, 2009.10.06.

                    

 

Kép

 

 

 

AZ EMBERHEZ
 
Ember!
Hiszed –e még
amit mondanak?
Eléd állnak
újra, sokadszor,
s próbálják elhitetni,
mit maguk se hisznek…
Pedig de régi játék…
Reményt vetnek,
s hiszem
közönyt aratnak,
de busás a haszon.
Ám nem mindenkinek.
Ember!
Hiszed-e még
a régi álmokat?
Ledőlt tornyok helyén
ősi gaz terem.
Parlag és ugar
gazdátlan földünk….
oh, mivé vadul….
Hinnéd a lélek, ….
de nem, ….. az se jobb…
Csak győztes indulat
csahol, s vele ugatnak
gazdátlan kutyák.
Nincs már istenünk…
se pogány, se új…
de az igét még imádják.
Hihető Mózest közénk!
De jaj!! Szólni sem merek,
mert sajgó lelkemet
idegenszívűség vádja érné….
Pedig magyar!
Köztünk él a bűn.
Ezernyi arccal…
S gomba mód
terjed el,mint
újfajta népbetegség,
mely ellen
úgy sincs vakcina.
Ember!
Hiszed e még,
hogy szavadnak
van varázsa?
Vagy bárminek, mi jó….
Csalóka remény
hinni még a szépben,
hogy jövőt teremtő
kezek összefognak
és erős vár terem….
Ember vagy…
egy szál magad…..
 

Nagyszénás,2009.10.09.

 

Kép

ÖNRIPORT
 
1.
Kérdések
 
Ki vagy?
Mi vagy?
Mit tudsz?
Miért?
Kivel,mivel?
Hogyan?
Kiért?
Honnan hová?
Mettől meddig?
Hol és mikor?
Kinek?
Minek?
Miben?
Kiről?
Miből mire?
 
2.
Válaszok
 
Ember vagyok.
Szegény legény.
Ki nem tud semmit.
A múltamért.
Egy szál magam.
Tiszta szívvel.
Alaposan.
Senkiért sem.
Gyökerektől
csillagokig.
Hajnaloktól
hajnalokig.
Szűk teremben.
Éjjel – nappal.
Mindenkinek
szépet adni.
Díszruhában.
Emberekről,
életekről,
kis papírra  
verset írni
szeretetből.
 

Nagyszénás, 2009.10.22

 

ERGO SUM

 

Tehát vagyok....

mint levél az ágon.

Maradok még,

csak szélcsend legyen.

Lengedezek kicsit

az őszi tájban,

és azt ki talán még

kicsit romantikus,

elgyönyörködtetem

sajátos színeimmel...

Itt van az őszöm...

Titkos hajnalok

hideget hoznak,

s bár néha még

felragyog a Nap,

félve bevallom....

néha reszketek....

Lehullott már

megannyi társam.

Fájó szőnyeggé vált

a holt avar.

Fagyos mosollyal

közelít december,

s a hirtelen hó

csöndben betakar....

Léptek nyomát

rajzolják a hóba,

kuszálódik a sok

sorsvonal.....

Vagyok tehát,

s ha lehullok az ágról,

helyemre nem nő

tavaszi levél...

Gondolkozva fekszem

az avarban....

Sorsomról

a csendes szél mesél....

 

Nagyszénás, 2010.01 13.

 

FOHÁSZ

 

Adj áldást terveimre.

Tetteim felett hunyj szemet.

Előttem fáklyaként világíts,

s bocsájtsd meg minden vétkemet.

 

Széltől, vihartól óvj meg engem.

Fészkemben puha toll legyél.

Ha tűz a Nap árnyat adj nékem.

Őrizz jobban mindenkinél.

 

Ha hull a hó, melegíts engem.

Vizem legyél, ha szomjazom.

Te légy az álom, az ébredés is,

minden kiküzdött hajnalom.

 

Segíts, ha kezem lehanyatlik.

Kiálts, ha utam nem lelem.

Társam legyél akkor is, majd

ha úgy kívánja a küzdelem.

 

Eger, 1987 januárja

 

VÁDIRAT

 

3305. számú haikum

Az vagyok. Hibás.....

mért kell túlélni mindent....

a születést is.....

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Elvarázsolva!:))

(Bódi Zsuzsa, 2009.12.02 17:24)

Cseten beszélgetve "tévedtem" ide, de véletlenek, tudjuk, nincsenek!
Szürkén indult a nap, és azt veszem észre, itt bolyongok órák óta egy szabad, igaz és tiszta szellemi világban!
Köszönöm, hogy idevezettél!
A mai nap nyeresége számomra ez!:)) (Na meg a beszélgetésünk, ami ugyan első, de lesz folytatása, tudom!):D