Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Léptek.

Lépések......

Új versek.

 

FILMSZERŰEN

Süketen és vakon,

temetetlen holtakon

kúszik az árnyunk.

Kibontott szárnyunk

már nem emel magasba.

Sehol sem lelünk járt utakra.

Nincsenek oszlopok, se táblák,

sem emberek, akik láttak,

hogy merre kell menni….

Már nincs mit feledni.

Az elhagyott házak

csak múltra vigyáznak.

Kitört üvegű ablakok…

nem vagy, s már én sem vagyok,

és már fel sem tűnik

kihűlt helyünk.

Nincs már erőnk,

hogy együtt legyünk.

Ez van, ennyi volt…..

A hajdan volt  idolt

már elfeledték.

Utálták, vagy szerették,

ma már nem hős

 és nem is jelkép.

Csak hatalmas seb van,

melyet ha feltép

a szívtelen jelen,

egy túl éber éjjelen.....

gonoszul vissza hoz az álom.

Talán megment a halálom….

de az álmos könyv üres.

Lapjai tiszták maradtak.

A látomásaink elszaladtak.

Mint egy film. Befejezetlen,

de forog tovább a képzeletben……

N.szénás, 2010.október

 

SZEMBESÍTÉS

Ez már

nem az a város.

Nem az a hajnal,

nem az az est…….

Az árnyak hosszabbak,

a madarak más fákra ültek,

és máshogyan kopott

az utcák köve.

Nincs meg a cégér.

Bezárt a kis bolt,

s lépteim koppanását

máshogyan nyeli el az éj.

Ez már nem az a vár,

nem az a bástya,

nem az a hold….

A lámpák más fénnyel égnek,

a patak vize máshogyan csobog.

Máshogyan szól

a nagy harang.

Mások az álmaim.

Másféle szél bolyong

a háztetők között,

és az a gyermek sincs már,

nincs az a naiv ember,

ki a régi szépre

oly sokszor rácsodálkozott.

Más ez a vers…

szeret, nem vádol,

keres, felkutat….

régi képeket vetít

az új falakra,

de a visszatért ember

a régmúlt napokkal

már nem találkozik.

N.szénás, 2010. október

 

NAGYOKRÓL

Kort megelőzni

micsoda vívmány.

Micsoda ritka ajándék.

nem baj, ha késik

az elismerés,

hisz nem Leonardo,

nem Mozart,

nem Van Gogh

minden ember.

Gyakran századok

telnek el, mire

kérdéseikre

meg jön a válasz,

s múltba merült korokon

lassan épül

az értelem vára,

mely magába fogad.

N.szénás, 2010. október

 

VÁZLAT

Sóvárgón nézem a távolt.

Ezer kezével integet.

Csodákat rejtő ködében

várja  messiás jöttemet.

 

Kék hegyek szikláin fészkel

a végtelenség madara.

Örök visszhangján zeng  Isten

szívünkhöz szóló  himnusza.

 

Lépni, indulni kellene,

keresni létem céljait,

tenger ködéből kisejlő

vágyott szigetem partjait.

 

Felettem csillag-óceán.

Sötétlő mélye visszahúz.

Vándor! Úgy válassz úti célt,

mindig maradjon visszaút.

N.szénás, 2010. október

 

 

FEJELÁGY  GONDOLATOK

Benőtt e már, még nem tudom.

Azt se sejtem hogy létezik.

Bölccsé válásom remélhetem

rövidesen elérkezik.

Addig gyakorlom szorgalmasan.

Nézek bölcsekről festményeket.

Ha egyszer végre  beteljesül,

nagyon bölcs arcot ígérhetek.

Csak ritkán szólok de akkor nagyot.

Szavam lejegyzik.  Örök marad.

S ha csöndben nézek egy pont felé,

gondolkodom.

Nekem szabad.

N.szénás, 2010.október

 

ÉJSZAKAI  HANGULATOK

Baglyok őrizte éjszaka.

Reccsenés, csend és huhogás.

Riadt denevér suhan el.

Megretten aki babonás.

 

Éber túlélés ösztönök.

Száraz ág roppan láb alatt.

Szomjukat oltó állatok

Keresték fel a kis tavat.

 

Felhők mögé bújt el a Hold.

Fekete bársony az éjszaka.

Esett. Orromba gőzölög

az ázott föld barnás illata.

N.szénás, 2010. október