Léptek.
Lépések......
Új versek.
FILMSZERŰEN
Süketen és vakon,
temetetlen holtakon
kúszik az árnyunk.
Kibontott szárnyunk
már nem emel magasba.
Sehol sem lelünk járt utakra.
Nincsenek oszlopok, se táblák,
sem emberek, akik láttak,
hogy merre kell menni….
Már nincs mit feledni.
Az elhagyott házak
csak múltra vigyáznak.
Kitört üvegű ablakok…
nem vagy, s már én sem vagyok,
és már fel sem tűnik
kihűlt helyünk.
Nincs már erőnk,
hogy együtt legyünk.
Ez van, ennyi volt…..
A hajdan volt idolt
már elfeledték.
Utálták, vagy szerették,
ma már nem hős
és nem is jelkép.
Csak hatalmas seb van,
melyet ha feltép
a szívtelen jelen,
egy túl éber éjjelen.....
gonoszul vissza hoz az álom.
Talán megment a halálom….
de az álmos könyv üres.
Lapjai tiszták maradtak.
A látomásaink elszaladtak.
Mint egy film. Befejezetlen,
de forog tovább a képzeletben……
N.szénás, 2010.október
SZEMBESÍTÉS
Ez már
nem az a város.
Nem az a hajnal,
nem az az est…….
Az árnyak hosszabbak,
a madarak más fákra ültek,
és máshogyan kopott
az utcák köve.
Nincs meg a cégér.
Bezárt a kis bolt,
s lépteim koppanását
máshogyan nyeli el az éj.
Ez már nem az a vár,
nem az a bástya,
nem az a hold….
A lámpák más fénnyel égnek,
a patak vize máshogyan csobog.
Máshogyan szól
a nagy harang.
Mások az álmaim.
Másféle szél bolyong
a háztetők között,
és az a gyermek sincs már,
nincs az a naiv ember,
ki a régi szépre
oly sokszor rácsodálkozott.
Más ez a vers…
szeret, nem vádol,
keres, felkutat….
régi képeket vetít
az új falakra,
de a visszatért ember
a régmúlt napokkal
már nem találkozik.
N.szénás, 2010. október
NAGYOKRÓL
Kort megelőzni
micsoda vívmány.
Micsoda ritka ajándék.
nem baj, ha késik
az elismerés,
hisz nem Leonardo,
nem Mozart,
nem Van Gogh
minden ember.
Gyakran századok
telnek el, mire
kérdéseikre
meg jön a válasz,
s múltba merült korokon
lassan épül
az értelem vára,
mely magába fogad.
N.szénás, 2010. október
VÁZLAT
Sóvárgón nézem a távolt.
Ezer kezével integet.
Csodákat rejtő ködében
várja messiás jöttemet.
Kék hegyek szikláin fészkel
a végtelenség madara.
Örök visszhangján zeng Isten
szívünkhöz szóló himnusza.
Lépni, indulni kellene,
keresni létem céljait,
tenger ködéből kisejlő
vágyott szigetem partjait.
Felettem csillag-óceán.
Sötétlő mélye visszahúz.
Vándor! Úgy válassz úti célt,
mindig maradjon visszaút.
N.szénás, 2010. október
FEJELÁGY GONDOLATOK
Benőtt e már, még nem tudom.
Azt se sejtem hogy létezik.
Bölccsé válásom remélhetem
rövidesen elérkezik.
Addig gyakorlom szorgalmasan.
Nézek bölcsekről festményeket.
Ha egyszer végre beteljesül,
nagyon bölcs arcot ígérhetek.
Csak ritkán szólok de akkor nagyot.
Szavam lejegyzik. Örök marad.
S ha csöndben nézek egy pont felé,
gondolkodom.
Nekem szabad.
N.szénás, 2010.október
ÉJSZAKAI HANGULATOK Baglyok őrizte éjszaka. Reccsenés, csend és huhogás. Riadt denevér suhan el. Megretten aki babonás. Éber túlélés ösztönök. Száraz ág roppan láb alatt. Szomjukat oltó állatok Keresték fel a kis tavat. Felhők mögé bújt el a Hold. Fekete bársony az éjszaka. Esett. Orromba gőzölög az ázott föld barnás illata. N.szénás, 2010. október