Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


L.I.V (e)

 

MEGINT A SZIGET

tavaszt hazudtál

én hittem neked

a tengerparton

sétálnék veled

sirály sikoly

és ködös végtelen

elsüllyedt sziget

az életem....

2016.03.31.     -buszon-

 

HÚSZ EZER

húsz ezer nap

ennyi az élet

kétezer vers

várom a szépet

erőlködök

küzdök a mélyben

vasalatlanul

egy kockás ingben

húsz ezer nap

ennyi a sorsom

reám hagyott

génjeim hordom

a gyökerektől

örökölt nevet

álmaimban néha

szelíden nevet

békés mint mindig

mindenkit szeret

nekem adta

az érző lelkemet

húsz ezer nap

ennyi a való

világsikernek

nem mondható

megőszült hajszál

születésnapom

ajándék lettem

egy hajnalon.....

2016.04.04.    -vonaton-

 

emberfak.jpg

 

TAVASZI  ŐSZ

Megéltem már annyi mindent.

Voltam magasban és ott lent....

Voltam tudatlan és tudni vágyó,

de betemetett a meddőhányó.

Utaztam messzire, jártam gyalog.

Néha csak néztem: az idő andalog.

Máskor elbújtam magam elől.

Vártam, hogy a nagy fal egyszer összedől.

Voltam csendes és voltam néma.....

de nem voltam farkas sem hiéna.

Voltam kavics és belém rúgtak.

Voltam gyémánt, de összezúztak.

Voltam por és voltam hamu

Voltam kerítés és voltam kapu.

Néha ablak vagyok.....

Átnéznek rajtam....

Akartam más lenni. Magam maradtam.

Kiabáltam. Beszéltem szépen.

Voltam távoli csillag az égen.

Zuhanó üstökös. Beszélő csend.

Lakott szobában a munkarend....

Vártam munkára, fizetésre.

Voltam méltatlan..... említésre....

Olykor szerettek. Vagy nem szerettek.

Olvasott könyvként szépen félre tettek.

Voltam kockás papír, aki költőt keres.

Voltam enervált és voltam sikeres.

Voltam újszülött, boldog gyermek.

Voltam virágzó, mint a kertek.

Most ősz van. Vitathatatlan.

Ötvennégy év, emberalakban.

Kalendárium és kalandregény....

Érzelem gazdag szegény legény....

2016.04.04.    -vonaton-

 

tavasziosz.jpg

 

MONDÓKA

hepehupán

kapufán

az öreg tanya

udvarán

hegyen völgyön

vizeken

álmot hozó

szeleken

ákom-bákom

tubákom

mennyit ér

a tudásom (?)

2016.04.04.   -Vv-

 

ANGYALKERESŐ

még százezerszer

álmodok veled

és nem akarom

hogy ébresszen a hajnal

szerelmes békét

kötöttem veled

de harcban vagyok még

önmagammal

más a csatahely

hol egy asztal

hol ágy és párna

keresem az angyalt

- ha már nem leszek -

gondoskodóan

rád vigyázna

2016.04.04.   -buszon-

 

KÖRÖSTÁRKÁNYI

MEMENTO

Él még a téboly.

A holtak hantjain

elmúlásszagú

pitypang virágzik....

De béküljünk meg.

Emberségesen.

A hegyek fölött

új hajnal látszik....

Kokárda szíved

utólsót dobbant....

Halálod lett

 a magyarságod.

Szülőfölded

magába fogad.

Szeresd úgy,

mint a nagyvilágot.

2016.04.04     N.sz.

korostarkany.jpg

 

KERESZTRE FESZÜLÉS

falak csupa csendből

álmok szerelemről

kitagadott fények

túlélő remények

lakatlan a holnap

sosem válaszolnak

a kérdést elfeledték

sivatagba tették

szavak csak a jóról

képek a valóról

elferdített tények

eltúlzott igények

szokatlan az álmunk

társakra vadászunk

a jelent kivégezték

keresztre szegezték

2016.04.05.     -Vv-

 

KÉSEI TANÁCS

Élek.

Néha már

ez is érték.

Éltem....

és olykor

számon kérték.

A döntéseket.

A szavazatot.

Néhány döntnök

és szakavatott.

Hibátlanság

nem létezik.

A hibajegyzéket

közzé teszik.

Útban

a tökéletesség felé.....

Ne feküdjetek

vonat elé!

2016.04.04.    -vonaton

( a közelgő költészet napja előhírnökeként)

 

jozsef-attila.jpg

 

ÜNNEPTELEN

a hétköznap

kopott kalapját

félre raktuk

ünnepet ülnénk

de a méltóságot

félbe szabtuk

szegényedünk

a lélek sivár

letarolt erdő

sovány talaj

már hiába ültetsz

semmi sem nő

2016.04.05.    -buszon-

 

SZÍVHANG

nem hallom az óceánt

nem látom a tengert

nem hiszem a hitmesét

és nem értem az embert

 

nem tudom a költészet

színez-e még könyvet

nem tudom a szeretet

miért hal bennünk szörnyet

 

nem érzem az illatod

nincs már nevetésed

éjszakámban visszhangzik

az örök szívverésed

 

nem látom a végtelent

nem tudom a választ

összetör a létezés

holtsápadtra fáraszt

2016.04.06.   -Vv-

 

a-vegtelen-tenger-es-a-fia-41167.jpg

 

A 111. SZÜLETÉSNAPRA

isten éltessen

Attila-Pista!

Józsefváros....

Makó, Szeged...

Megtagadtak.

Bolondnak néztek.

A hamis utókor

most már szeret....

Van libasült

főzelékkel.

Szenet lopni

 most sem szabad.

Kékítő vagy

a lét vizében.

Türkiz gyémánt

minden szavad.

Nem tanítottál.

Egyest sem adtál.

Katedra nélkül

tanár maradtál.

A születésnapod

gyertyalángja

izzó fáklya

az éjszakába....

Torta most sincs.

Nem futja többre....

Meghajlok előtted

mindörökre.

2016.04.07.   -buszon-

 

jozsef-attila-idezet.jpg

 

SZÜRKE TÉGLÁK

egy szürke téglát

a mindennap falából

egyetlen mondatot

az ember igazából

a fal ködökbe veszve

az igazság meghalt régen

valahol ott vagyunk

a kopott zsánerképen

a csodagyár már bezárt

a selejt félre dobva

virágzik a tölgyes

mézzel telt az odva

a faragatlan gránit

a szobrát mélyre rejti

kétszínű a modell

az arcát elfelejti

a történelem könyvet

lehet nem szeretni

ahol nincs királyság

ott nem szabad keresni...

2016.04.07.    -buszon-

 

VÉGITÉLET
Kérlelhetetlen.

Kegyetlen.

Megmagyarázhatatlan.

Felismerhetetlen.

Véletlenszerű.

Akaratlan.

Ott lehet bármilyen

alakban.

Uniformizált,

de nem látta senki.

Maga az élet,

de a halált jelenti.

Csak röpke sóhaj,

vagy néhány tucat hónap.

Kín vagy boldogság

az alattvalónak.

Jövevény és hírnök.

Idecsöppent élet.

Egyszer elpusztulunk.

Ez a végítélet.

2016.04.08.   -Vv-

 

vegi5elet.jpg

 

 

ÜNNEPI SOROK

Becsüld meg csodás nyelvedet.

Minden szavából vers lehet.

Mint egy szimfonikus zenekar,

hangzása mindig felkavar.

Ó mennyi szépséget rejteget,

ha elolvasod a verseket.

Ezernyi fajta árnyalat

fejezi ki a vágyakat.

Szépen zengő hárfahúr

hangzik fel újra válaszul.

Mint a sosem hallott dallamot

rácsodálkozva hallgatod,

mert erdő zúg, szép hajnal hasad.

A vers szívében találod magad.

Vele dobbansz, ütemét átveszed.

A mesét, mint a gyermek elhiszed.

Rímekkel játszó emberke maradsz.

Elbújsz, aztán újra elszaladsz.

Felnősz, a vers örök társ marad.

Kinccsé válhat mindegyik szavad.

A bal kézzel  papírra vetett,

álmokból megszőtt verseket

a holnap asztalán hagyod.

Csodákat rejt a könyvlapod.

* * * * *

2016.04,11, a költészet napján

Nagyszénás

 

kolteszet_napja.jpg

 

ÚTTALANSÁG

velem sosem fut párhuzam

a csillagok fényét kérdezem.....

a véletlen lánca elszakadt,

hogy a földön emberként létezem......

 

lehettem volna mennyi más

vándor albatrosz, kis patak.....

hatalmas kéklő óceán,

benne ezüstös hátú kis halak

 

hozzám nem bocsájt fényeket

a végtelen másik pólusa

himnuszom csöndben énekli

a múlt elnémult kórusa

 

ember-sorsom a végzetem

kísérlet voltam ó jó uram

elfáradt anyag az életem

a dicsőség felé már nincs utam

2016.04.11    N.sz.

 

LÉLEKKÉP

Egyszer úgyis elfogysz,

mint a hajnalok.

Egyszer emlék maradsz

lélekképeken......

Álmot hoz a holnap,

hangokat a szél.

A legutolsó versed

csendes kérelem.

Búzavirág nyílik.

Elmúlik a nyár.

Levéltelen tél jön.

Az égbolt szürke lesz.

Bőkezűnek véled,

de kegyetlen a sors.

A végső szemhunyással

mindent visszavesz.

2016.04.11.    -vonaton-

 

lelekkep.jpeg

 

LÁNGOK,CSÓKOK, SÓHAJOK
a meg nem gyújtott lángok
az el nem mondott versek
a ki nem adott könyvek
valakit keresnek ......

a fel nem épült házak
a szét nem osztott kincsek
a be nem vallott bűnök
levegő bilincsek ......

az el nem csókolt csókok
a le nem hullott könnyek
a ki nem vágott fákból
sosem lesznek könyvek ......

a fel nem tört sóhajok
az át nem gondolt vádak
a szemet lesütőkből
sosem lesznek bátrak.....

2016.04.11. -buszon-

 

HÉTKÖZNAPOK IRODALMA

Eltűnni, mint a balladákban,

aztán nevetni a komédián....

Verseket olvasni a parkban

egy csodás áprilisi délután.

Regénybe illő hősnek lenni.

Haiku-tömören mondani jót.

Elbeszélni a történelmet.

Lefesteni a fájó valót....

A tragédiát túlélni épen.

Epigramma a sírkőre kell.

Az élet szájából hangzik a kérdés.

Őszintén a szonett felel.

 

Eltűnni, mint a balladában.

A mesék világa álmot takar.

Hitvallás lett a legszebb imánk,

benne minden, mit az ember akar....

Novella szerű a minden napunk.

Eposzi jelző a melléknevünk.

Csöndben készül a forgatókönyv.

Dokumentum és emlék leszünk.

Ha baj van nem rímel semmi....

sántít az ütem, a dallam is....

Legyen hited, és legyen egy versed

a reménytelennek vélt időkben is!

2016.04.13.    -Mbh--

 

balladai.jpg

 

FÖLDEMEN

Földemen a szépség lakik.

Lakatlan szigeten,szép hegyen.

Kietlen sivatag oázisában,

vihartól tajtékos tengeren.

Szépséget rejt a gólyafészek,

a tengerszem tükrében ott ragyog.

Gyönyörré festett indián-nyár.

A harmat cseppekben ott vagyok.

 

Földemen a szépség lakik.

A pókháló selymében ott feszül.

Együtt ébred a napszámossal,

az álmos babákkal szenderül.

A cseppkő cseppje bele csöppen.

A bálnahang vele énekel.

Megfürdik a levendulásban,

szivárvány hídjára felemel....

 

Földemen a szépség lakik.

Albatrosz szárnyán messze száll.

Ott sorol a búzavetésben,

a holtágak vizében benne áll.

Ott piheg a gomba kalapján.

Neki nyílik a tiszavirág.

Álmosan nyugszik, dallal ébred

a létet teremtő napvilág.

 

Földemen a szépség lakik.

A havas csúcsokon, völgyeken.

Életet dajkál a vérvörösben,

a millió színű zöldeken.

Pompázik orgona-lilában,

a repce sárga oly jól áll neki.

Azúrkék tavak és vízesések

a létezés csodáját hirdetik.

 

Földemen a szépség lakik.

gesztenyén, árvalányhajon.

Jéghegyen sivatag szegényen

és halrajoktól gazdagon.

Milliárd ember gondjaiban.

A kiszáradt föld vele reped.

Valahogy nagyon vigyázva

simogassa a két kezed....

2016.04.14.   -Vv-

 

MEGKERÜLT IDŐ
megkerestem
az eltűnt időt
elbújt az öreg tölgy mögé
megláttam ahogy elvegyült
a vízmosta
kavicsok közé
megfigyeltem
az eltűnt időt
tollpiheként súlytalan
mikrovilágnyi lepkeszárny
egy kagylóhéj
mely zárva van
megcsodáltam
az eltűnt időt
a szívdobogásban ott lakik
észrevétlen lépteivel
a sírig követ valakit
megkérdeztem
az eltűnt időt
némán nézett
és nem felelt.....
hajókat hajtó
szelek között
a végtelenségről
énekelt.......
2016.04.17. N.sz.

 

eltunt-ido.jpg

 

A REMÉNY ZÖLDJE

Feladtam levelet, tervet.

Feledtem álmot, szerelmet.

Maradtam apró akárki.

Bánatom lehet akármi...

 

Megírtam kérvényt és verset.

Rontottam dolgot és kedvet.

Maradtam egyszerű lélek.

Örömöm annyi, hogy élek ....

 

Lelkemből szépség virágzik.

Oly sokszor szükség irányít.

Maradtam az aki voltam.

Versemmel neked is szóltam.

 

Múltamból kivágott képek.

Feketék, fehérek, szépek....

A színek varázsát festem....

A remény zöldjét kerestem.

2016.04.18.   -vonaton-

 

remeny.jpg

 

ÁPRILIS

sirály szárnyak

földi árnyak

valahol még

célok várnak

víztükrében

égi képek

csábítanak

a szirének

csupa zöldben

tavasz-álom

virágillat

a határon

éled a föld

csupa élet

madárfüttyös

új ígéret

2016.04.18.    -vonaton-

 

FEJVESZTVE

(Gyufavers)

visszazuhanni az éjszakába

ellobbant gyufának lenni

beleolvadni a mindenségbe

az elizzott múltat szeretni

a kezet, mely életre keltett

a szemet, mely fényemet nézte

a szájat, mely megszólított

s a félperces lángomat kérte

2016.04.18.     N.sz.