Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

 Versek tartalmi és műfaji megkötés nélkül. 

Versek:  15                 Haikuk:  3                     Rövidkék:   12 

ooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo

Április 11.-e a költészet napja.

Szóljon ez a versem mindazoknak,

akik szeretik a verseket bármilyen módon,

íróként, előadóként , hallgatóként, olvasóként.

Kívánom, hogy a versek csodája minél több

ember gondolatát ragyogja be, és tegye szebbé

az emberi társadalmat.

Gondoljunk tisztelettel emlékezve a nap

legnagyobb szülöttjére: JÓZSEF ATTILÁRA is.

 

 Részlet a talán eltűnök hirtelen c. verséből.....

"Ifjúságom, e zöld vadont

szabadnak hittem és öröknek,

és most könnyezve hallgatom

a száraz ágak hogy zörögnek."

 

Kép

CSAK  VERS

(a költészet napjára)

….. csak megszületni…..

csak embernek maradni…..

csak felnevetni,

csak esőben szaladni…..

csak kérdezgetni,

csak néha válaszolni,

ha mindenki üvölt,

némának maradni…..

… csak csendben nézni,

csak figyelni a jóra,

csak nem gondolni

a kínnal vallatóra….

csak kézbe fogni,

csak szemekkel követni,

ha mindenki elhagy,

akkor is szeretni,

csak emlékezni,

csak a sorok közé nézni,

gyermekkorod

csendben felidézni….

csak sétálgatni,

fehér hóra lépni,

gonoszságot

szívekből kitépni….

csak megmaradni…..

néha verset írni….

tiszta szívből

nevetni és sírni….

csak szeretni

és szeretve lenni….

lagzit ülni, temetőbe menni….

csak megszületni…

csak embernek maradni……

verseiddel emberekre hatni….

ez a dolgunk…..

sorsbéli ajándék….

jószerencse,

akarat és szándék……

 

Nagyszénás, 2010-04-07

 

A versekről......

 

A vers nem létezik, amíg meg nem írják.

Aztán megszületik.

Vagy nagyon könnyedén, vagy hosszú vajúdás révén.

A lényeg, hogy világra jön.

Innentől kezdve már nem csak a költőé.

Léte az olvasótól függ.

Ha olvassák, értelmezik, elmondják,

akkor van létjogosultsága,

ha mellőzik, ha csak fiókban,

vagy könyvekben létezik,

akkor csak vegetál,mint egy tetszhalott.

A vers arra született, hogy éljen.

Gondolatokat közöljön, gondolatokat keltsen.

Az a vers, amelyik nem mozgat meg,

nem vetít képeket belső vetítővásznadra,

csak öncélú, elvetélt próbálkozás.

 

AJÁNLÁS

 
Átlag szavak.
Talán
nem
tetszőleges
sorban.
Gondolatok
egy sorstól
kapott
korban.
Ha olvasgatod,
s nem csak
a sorokat látod,
talán szembesülhet
bensőm és világod.
Rezdülések,
melyeket nem
szellő keltett.
Töprengések
és vívódások
mellett
keresem a szépet,
kutatom a jót is,
leírom az álmot,
a fájó valót is.
Kínálás e pár sor
lelkem asztaláról.
Aláírás:
István
a világból….
 
Nagyszénás, 2009.10.25.

 

 

Kép

EGY VERS ÉLETE
Egy szóbimbóból
képvirág nyílik,
majd abból
versgyümölcs terem.
Szüret az olvasás,
vásár a szavalat.
A gondolatízek
aromáját
elrakjuk kötetbe.
Télen majd
aszalt idézetet nassolunk.

Kép

 

JÓSZÁNDÉK

Én csak jót akarok.

Keletnek, nyugatnak,

kicsinek és nagynak.

Soványnak,kövérnek.

Embert próbáló

időben nyugalmat.

Ne fájjon a tegnap!

 

Én csak mást akarok.

Békében született,

emberből faragott

túlélni tudókat.

Mosolygó szemeket.

Dolgozó kezeket.

Ne fájjon a holnap!

Nagyszénás,2009.10.12.

Kép

 

KÖSZÖNET
( haiku lánc )
 

Mit köszönhetek

ennek a szép világnak

- a lélegzetet.  

Madarak röptét,

majd napfogyatkozáskor

néma csöndjüket.

Gleccserek jegét,

dörgő vízeséseket.

Felhőt az égen...

Felhőszakadást

és szomjazó földeket.

Tarka szivárványt.

Hegyek sörényét,

erdők rejtelmes mélyét,

néma völgyeket.

Cseppkövek csendjét,

görgő sziklák zenéjét ..

.... azt,hogy ÉLHETEK !

 

Kép

                                            NEKEM IS FÁJ

                    Talán élet,

                    kimondott vég ítélet,

                    legjobban az, ahogyan tette.

 

                                  Kevés lettél.

                                  Félre azzal, amit tettél.

                                  Huszonkét év nem érdekelte.

 

                   Egyedüllét.

                   Legalább olvasok Merlét

                   meg Passuthot. Kezembe való.

 

                                   Hiányom nincs

                                   semmi. Láda fia kincsen

                                   már nem ülök. Hiába való.

 

                  Beszélgetünk,

                  vagy csak úgy teszünk. Reménykedünk

                  egy jobb világról. Múló fóbia...

 

                                   Életképes

                                   palánták nélkül van ki képes

                                   termést nevelni? Csak utópia...

 

                    Állományjavító

                     lennék szürkeségben. Tanító,

                     amolyan kézben tartott lámpás.

 

                                   Kis világom

                                   kicsi kertjében félő virág

                                   nyílik. Sokszínű szirma csámpás,

 

                      de szemnek szép.

                      Elgondolkodtató a nép,

                      a választó tömeg keserve.

 

                                   A hatalmon

                                   osztozók a társadalom

                                   asztalán. Kirakva:  - reserve -

 

                       Marasztaló

                       magyar hon, de vigasztaló

                       nem sok terem. Miénk  még a táj.

 

                                   Kivándorló

                                   fiataljaink, tántorgó

                                   mindennapjaink:  - nekem is fáj.

                                                                            Nagyszénás,2009.10.12.

         

Kép

PRÜD  - ÉRIA

Szépen megfestett

aktodat szégyenlősen

rejtő alkonyat.

 

MÉRETES

Hat láb. Leírva

oly rövid, de végig nézve

mennyivel nagyobb.

 

OLDALAZÓ

Sötét fellegek

felett mindig ragyog fény.

Rossz oldalon élsz.

 

RÖVIDKÉIMBŐL

*TÁV*

maraton

hasznos futás

csak kissé ultra

*TAPOSÓ*

emberi

mókuskerék

néha állati...

*REJTEM*

mimikri

szeret a táj

már belém olvadt

*FOGSÁG*

pókháló

csigavonal

kutyaszorító

*HA MÁR ... *

a csendet

összetörni

zenével szabad

*BORISSZA*

bikavér

színű álom

ember áldozat

*ÁSZ*

kártyázunk

alsó a nép,

felső tízezer

*MÓDI*

szétmosott

divat farmer

hasadó anyag

*FIGARO*

borotva

élen táncol

véresen komoly

*SZENVEDÉLY*

szivarfüst

pipaszár láb

nikotinéhség

*MINDKETTŐ*

a költő

fej vagy írást

sose játszik

*DRÁGAKŐ*

szemedben

lángot láttam

fekete gyémánt

Kép

 

 PÓLUSOK

Számomra

érthetetlenné

válnak a dolgok.

Oly kevés maradt,

ki két kezével

teszi a hasznot,

és úgy megnőtt

egy másik áradat,

ki munkát nem,

csak bankkártyát mutat.

Elemzők, szakértők

és tanácsadók..

megannyi ügybuzgó

alattvalók....

Nem fanyalgok,

de látni fáj,

hogy a pénz

mennyire határ

ember és ember  között,

hogy a két oldalt

mennyire mély

szakadék

választja szét ....

Az egyik dőzsöl,

a másik meg ..... csak visel...

használt ruhát,

megaláztatást,

eszi ha van mit,

s örül, ha holnap

megint lesz ebéd.

Átkozott nyomor.

Ez a te zenéd....

Úgy látszik

sosem lesz vége.

Pólusokká váltunk.

Két távoli világ

polgárai lettünk.

Az egyik a pénzről,

a csillogásról szól,

a másik csak arról,

hogy mikor lakhat jól.

Nem panaszkodom,

de sírni lenne jó,

ha a partról látszik

egy hatalmas hajó,

melyről tudjuk:

soha se vesz fel....

Nagyszénás,2009.10.12. 

Kép

VAU - KÁCIÓ 

1.

Kivert kutyák.

Koloncként nyakukban

hordozzák hűségüket.

Kivénhedt, megunt

kedvencek közé

újakat verbuvál

az ember-közöny.

2.

Kutyám ha volna

csodaszép lenne.

Vacsorát mindig

az enyémből enne.

Kutyalánc nélkül

szabadon járna.

Udvarom mozgó

díszévé válna.

3.

Mért bántasz ember?

Farkasordító

téli hidegben

vonítom égre

fájdalmaim.

Nyakamra láncot raktál,

csak nem tudod még,

hogy éppen ezzel

taszítasz el magadtól.

Nem az éhség,

nem is a hideg fáj.

Szavad melegétől

lennék boldogabb!

4.

/CSAHOLÓ/

Jó gazda az élet.

Csontot vetett elénk.

Igaz, volt már olyan:

nagyot rúgott belénk!

Cifra vándorbotját

néha messze dobja.

Futva hozza vissza

falkánk legnagyobbja.

Micsoda nagy öröm,

mikor két kezével

megsimogat minket.

Gyönyörű szemével

végig tekint rajtunk

jó gazda módjára.

Farkunkat csóválva

visszanézünk rája....

 

Nagyszénás,2009.10.13.

 

                            KUTYATARTÁS
Kutyám a szelindek-szegénység.
Törzskönyvezte a jó apám.
Jussul kezembe adta a láncot,
mint neki tette a nagyapám.
 
Úgy láttam egyszer eltűnt végre.
Bezártam gyorsan a kaput….
Visszamentem a kis szobámba,
hát minden sarokban ott lapult.
 
Szidtam, átkoztam, hívogattam….
összekulcsoltam a kezem!
Több év után rájöttem végre,
hogy …. járásképtelen!
 
Olcsón eladnám, de nincs vevő.
Bár e fajta most nagy divat.
Az úri nép, ha nagy menő,
nem tart csak húsos dakszlikat.
*
Kezemben póráz, s diploma…
Eljött az esti futtatás.
Holnaptól együtt koplalunk,
eszünk, ha lesz rá juttatás….
N.sz. 1993.január

Kép

INDIÁNÉNEK
 
Széllel dacoló
totemoszlop.
Sólyom rikolt az égből.
Szóljon az ének
egy porig alázott,
legendabeli népről.
Kolumbusz óta
enyészet útján
lépked az egykori bátor….
Rezervátumba kényszerült
a lakó és a sátor.
A sastollas fejdísz
már múzeum éke,
a bölény csorda se vágtat,
s ha megéhezik a kisgyerek,
ma McDonalds-be járhat.
A régi világ
már összedőlt.
Fakó romok maradtak.
Fürge Szarvas és Fekete Ló
már autósztrádán járnak,
s a befogott musztángok helyett
ma Ford Mustangon  szállnak.
Egy letűnt világ
ódája ez
csodával és fájdalommal.
Irokéz, apacs és dakota,
préri lakó népek.
Sámánjaitok énekét
egy magyar hallja szépnek.
Van még pipa,
de már nem béke.
Már nem ásnak csatabárdot.
Az ének végi UFF-jaim
siratnak egy világot.
 
Nagyszénás, 2009.10.20.

 

Kép 

EMBER, ISTEN, REMÉNY
 
Nem csak a szavak,
vagy tán az ember
emlegetése
jelent törődést.
Ha nincs benne szív,
tiszta segítség,
ez még
embertelenség…
 
Nem csak az oltár,
vagy tán a képek
imádatából
állhat a vallás.
Ha nem jön fentről
lelki segítség,
ez még
istentelenség…
 
Nem csak a jövő,
vagy tán a kellő
optimizmusod
vihet előre.
Ha nincs benned tűz,
belső segítség,
ez még
reménytelenség….
 
Nagyszénás,2009.10.21.

Kép

TÁVCSŐBEN
 
Holdfelszínemen
sebek és kráterek.
Oly sok becsapódás
és becsapás nyoma….
Rutin fázisaim
egymásutánisága
a Naptól kapott
fény-csomag ajándék,
a láthatóság nimbusza.
Földem ha voltál,
létem ha lennél:
fogyok – növök – leszek…..
Sokan ha néznek
felhőtlen égen,
sokszor
a legszebb vagyok.
Kozmikus sorsom,
hisz véges itt minden:
egyszer végleg elfogyok
 
Nagyszénás, 2009.10.21

                                   

KAVARGÓ.....

Összekavart,

mint szél az avart...

Hiába varázsszőnyeg.

Hiába ülsz,

már nem menekülsz.

Ragacsos indák szőnek

tested köré,

és lelked köré

megbilincselő láncot.

Hiába fest

tájképet a test,

járja az ősi táncot.

Akármit mond,

most súlyos a gond.

Mesés intrikák szállnak.

Sebző nyilak,

lerombolt hidak

romjai jelként állnak.

Nem tagadom

a bizodalom

hiánya tűzként éget.

Sárba tapos

és jó alapos.

Tudja a mesterséget.

Őszvégi dal,

de nem diadal.

Szomorú bánat hangja.

Éjszaka szól,

de nem válaszol.

Csendes a lét harangja...

Nagyszénás, 2009.októbere

 

Kép

FELNŐTTJÁTÉK
 
Játszunk.
Játszadozunk.
Kezünkben kártyák,
tollak és lapok.
Létünk a tét.
Napok és holnapok.
Szabályok kötnek,
de hatálytalan.
A játék hevében
szabálytalan
néhány szavunk,
elszórt mondatunk.
Játék az élet.
Hatvannégy mezőn.
Futunk és ugrálunk…
Ütünk és ütnek…
Fekete-fehér
helyzetünknek
tisztet áldozunk,
de közben
magunk is
áldozat vagyunk.
Négyzetek nélküli
rejtvény a sors.
A kitöltés lassú,
de néha gyors.
A betűket
rideg márványba vésve
a hibákat gyakran
már nem vesszük észre…
Játszunk.
Játszadozunk.
Pontokat gyűjtünk.
Malmozunk.
Néha szétnézünk.
A játszótér mivé lett….
Kínosan mosolygunk:
-         játék az élet…
 

Nagyszénás, 2009.10.31.

 

Kép

Kép 
ENYÉSZET
 
Vénséges haldokló tanyarom
kiszáradt akácfák alatt.
A tetőt a vihar leszedte,
emlékek tartják a falat.
 
Elvadult bodzák tövében
gazdátlan holt-kutya ugat.
Kerítés oszlopok kidőlve
hirdetik múló sorsukat.
 
A kapu örökre kitárva….
nem jön már nyikorgó szekér.
Gémeskút ostora elárvult,
vödrén vöröslő rozsda-vér.
 
Százéves szénakazalban
a nosztalgia még tűt keres.
Az ajtók kilincsét leszedték,

megszerezte az ószeres.

 

Részegen kanyargó földúton
egykori ló pata dobban.
Körbe tárcsázott múlt-sziget
egy múltját eldobó korban.
 
Vénséges haldokló tanyarom
udvarán tort ül az emlék.
A terített asztal fő helyén
örökös vendég a nemlét….
 
Nagyszénás, 2009. december 15.

 

Kép

 

VISSZANÉZŐ

Gyermekkorom

visszakacsint rám…

mintha a régmúlt

dolgos nyarát látnám.

Száradó fű

friss illatát érzem.

(mily könnyű még

mindig felidéznem…)

Régi nyarak,

árokparti boglyák,

gyermekkorom

egét beragyogják,

s utak menti

fasorok tövébe

vízhólyag nő

egy gyermek kezére…,

mert kemény a nyél,

kicsi a fizetség.

Muszáj munka,

nem is kell tehetség….

N.sz. 2009.12.15.

 

 

VÁLTOZOM

 

Nem akarok már

aranyat ásni.

Másféle kincsek

érdekelnek.

Legyek ember, kit

visszavárnak.

Nem kérdezgetnek,

úgy szeretnek.

 

Nem akarok már

világot járni,

de rabja maradok

szép helyeknek.

Nyugodtan, szépen

tengerre szállni,

s választ adni a

kételyeknek.

 

Nem akarok már

a múltba nézni,

de néhány darabját

viszem magammal.

Bárhol kötök ki

lelkem titkait

megéneklem majd

minden szavammal.

 

Nem akarok már,

csak nyugalmat.

Örökös vendég

legyen a béke.

Kipihent, nyugodt,

szép álmaimban

szavakkal fessek

mosolyt az égre.

 

Nagyszénás, 2009.12.21

 

 

ÜNNEP ELŐTT

 

Nem az új fáj...

nem a régit sírom.

Ami furcsa,

magamból kiírom...

Az, hogy néha

szkeptikus vagyok?

Ilyenné neveltek

a hétköznapok.

Jelesül: hinném,

hogy vannak még csodák,

de oly sokszor

mondja a világ:

tétova ember

ne bízz a holnapokban!

Nincs már jövő

a mákony mondatokban.......

 

N.sz. 2009.XII.23.

 

HIÁNYVERS
 
Nem vagy itt, hiányzol…..
mint szemnek a fény
az éjsötétben.
Tágra nyílt szembogár
se képes befogadni
azt, ami nincs…..
s már nem is lehet……
Hull még a hó, de máshogy.
Az eső sem úgy esik,
ahogy rég szerettük,
s esernyőnk alatt
jártuk az útjaink.
A száz színű avarból
hiányzik egy szín….
pont az az árnyalat,
mely csak a tied volt.
Nézem a felhőt.
Régen mosolyt
rajzolt az égre.
Mostanság talán
már alakja sincs.
Olvastam verseidből,
amiket úgy szerettél.
A sorvégi rímcsengők helyén
már csak tompa kolomp szól….
Szerettünk nevetni
és nevetve szerettünk…
Virágot vittem csak úgy…..
még ünnep se volt…..
Börzsönyi túránk nyomát
örökre elfújta a szél.
Az új csúcsok felé
már csak egyedül megyek….
 

Nagyszénás, 2009.10.09.

 


SZAVAK


Szavak.

Jégen koppanó

kövek.

Egykor

nekem is fontos

szöveg.

Fülek

nem értenek meg

semmit.

Régen

hallgattam én már

ennyit.


Szavak.

Hitehagyottan

szóltak.

Régen

mennyire mások

voltak.

Versem,

ha még olvassák:

ünnep.

Hidak.

Köztem és közted

szűnnek.


Szavak.

Értelmet vesztett

álmok.

Ember...

igen sok köztük

álnok.

Kezek.

Segítenének?

Kétlem....

Éltem.

Ez a halálos

vétkem.


Nagyszénás, 2010.02.22.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.