Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

JÖN MÁR

 

A

kis

fenyő

zöld ágain

megtapadt a hó

szép

ünnep

közeleg

majd jön egy öreg apó

sok

gyerek

kezében

gyertyát  tart

 szép téli dalt énekel

hát

siess most

 öreg   mikulás

talán időben megérkezel

 

SZÁMOLÓ

Már negyvenkilenc,

maholnap ötven….

s csak vergődök,

mint légy a sörben.

Nézem a felhőt.

Úszik az égen.

Én is úszok a

múlt tengerében.

 

Már negyvenkilenc,

azután ötven……

nem vagyok otthon

magas körökben.

Nincs fénylő házam,

se bankban kötvény,

és nem irigy rám

bankár, se fösvény.

 

Már negyvenkilenc,

és közel az ötven…

és mennyi bánat

van már mögöttem.

A merész álmok

eltűntek régen.

Fogyó hold vagyok

éjsötét égen.

 

Már negyvenkilenc.

Jöhet az ötven.

Sosem felejtem,

hogy honnan jöttem.

Gyökerem áldott,

múltam az enyém.

Előttem a csúcs

életem hegyén.

N.szénás, 2010. december

 

 

4211.  ŐSZ HAJ DICSÉRETE

Hajszálaid közt

hó telér. Parókához

egy kinccsel felér.

 

 

TÉLI GONDOLATOK

Süppedő téli léptek.

Körül ölel a táj.

A kopasz fák magánya

a sejtjeimben fáj.

Reszkető teli csöndem

vacog az ágakon.

Időtlen végtelenség

paplan  a házakon.

Sejtelmes téli távol.....

valahol vonat fütyül.

Egyikkel megjön a hajnal.

Ismerem ezer közül...

Fehérlő téli abrosz.

Rajta véletlen lábnyomok.

Nyomodat követem élet....

a jövőmről álmodok....

N.szénás, 2010. december

 

 

4212.    HÓMEZŐN

(M-project)

Márvány fehérség.

Vésett lépteink nyoma

nevedet írja.

 

POR  ÉS  KÖNNY

mint konok szekérnyomok

mélyembe vésted magad

volt utunk porából

emléked rám ragad

 

már nincs eső, se zápor

és felhőket hiába várunk

könnyekben fürösztenek

életünk, halálunk…..

N.szénás, 2010. december

 

 

NÜANSZOK

élünk  -  ha élni hagynak

hiszünk  -  a szép szavaknak

nézünk  -  a messzeségbe

sóhajunk  -  száll az égbe

falak  -  csak körbe vesznek

álmok  -  ha felkeresnek

szavak  -  már cserbe hagytak

barátok  -  szétszaladtak

népek  -  kihaltak régen

fények  -  a messzeségben

kapuk  -  a végtelenbe

öröm  -  az életemben

folyók  -  messzire visznek

csoda  -  amiben hisznek

jövő  -  csillag az égen

úszunk  -  az élet vizében

N.szénás, 2010. december

 

 

TÖRTÉNET

.... a kézben már nem volt erő...

a szem már rég nem látott

némán a fellegek fölül

rám hagyta a világot...

az óra hangja elveszett

elpárolgott az árnyék

madárdal-lelke elrepült

hangjára úgy  vigyáznék....

de már nincs több visszatérés

a sziklák porszemek lettek

nyom nélküli már az ember

akit örökké szeretnek....

N.szénás, 2010. december

 

Kép

TÉL, TÓ, TÁJ .....

Alszik a tó.

Elvermelt halak álma

nyári fény,

vagy a jég helyén

derengő csillagtükör,

ez az égi-földi

szép szimmetria...

vadliba hangok,

vízbe hulló

kavics-csobbanás,

száraz nádzizegés,

lomha csónak,

fáradt evező....

elszürkült felhők

lelassult tánca.

Nyújtózik  a táj.

Tél, fagy és hideg

reszkető románca.....

Bp. 2010. december

 

Kép

 VERS EGY KORRÓL.....

A tékozló fiú

tékozló marad.

Nincs bűn,

és nincs bűnhődés...

majd szeret az,

ki szeretni akar,

s ha vége lenne,

nem lesz  feltűnés.

Elválnak utak,

ágyak, asztalok,

s a vázában nem lesz

több muszáj-virág.

Lépünk,néha álarcot cserélünk.

Ez már csak egy ilyen világ.

Bp. 2010. december

 

4213.   NYUGALOM

örökké való

minden pillanat benned

alvó remény-rügy

 

HÁRTYAVERS

magadon kívül

sejteden belül

a kettő határán

feltétlenül

összetalálkozik

két világ

 

egy hártya

mely félig átereszt

a bűntudat

mely majdnem

szétrepeszt

hogy élsz

és vannak tetteid

hogy vannak

szeretet-jelöltjeid

hogy kirakattá lett

néhány szavad

hogy halálokat küzd le

önmagad

csak egy élet

és semmi több

magad maradsz

a börtönöd

Bp. 2010.december

 

Kép

MINT A FÁK

Van egy szó.

Neked adom úgy,

hogy enyém marad.

A túlélés oltárain

ne áldozd fel magad.

Ne higyj a végtelenben.

Nincs!

És nincs örökkévaló.

Nagyszerű vagy és egyedi,

de nem mindenható.

A beígért szó

maga az Élet,

az élni akarás.

A fák élnek így.

Észrevétlen.

Áramlás-varázs.

Gyökereik

a mélybe marnak,

de ágaik hajtanak.

leveleik a földre hullnak,

a rügyek ott alszanak.

Örökzöld mesék,

indiánnyár,

bronzbarna avar....

A természet küzd

a holnapért,

mert élni akar.

Palánták nőnek

a semmiből,

álmunk, hogy

állva halunk.....

Fogadjuk el

a felfoghatatlant:

még jelen vagyunk....

Bp.-Szolnok között a vonaton, 2010.december 22.

4214.   VONATON

Ülök tétlenül.

Fák rohanását nézve

fogy el az időm.

 

4215.    KÖLCSÖNÖSSÉG

Távoli ködök,

ahonnan én se látszom

másnak, csak ködnek.

 

4216.     ÜNNEP ELŐTT

Megváltót várnak.

Tiszta szalmával bélelt

a kicsi jászol.

 

Kép

 

4217.  BETLEHEM

Három királyok

lehajtott fejjel jönnek

kincseket adni.

 

4218.   A BÖLCS

Nem tudok semmit.

E féltett kincsem lehet

neked adom majd.

 

4219.    SUHANÁS

Ablakom előtt

elhagyott percek vesznek

a múlt ködébe.

 

4220.  KERESŐ

(M-project)

Fehér hómező.

Szürke ég alatt rejtett

nyomodra  várok.

 

CSÖNDJEINK

csöndem és csönded

egymást vigyázza némán

nem szólalunk meg

és nem is mozdulunk

békés de komor

a két tér határán álló

csodaszép istenszobor

nincs áldozat

csak csendes ámulat

bazalt fekete gondok

néznek le ránk

örömünk ritka ajándék

mosoly a harmóniánk

B.telek, 2010. december

Kép

 

HÓ, ÁLMOK, SZÍNHÁZ

A mezőn félénk szarvasok.

Közönyös felhők az égen.

Valami csendes áhitat

uralkodik a vidéken.

Kettétört álmaim csendjét

dúdolgatom magamban.

Boldogság....., úgy kereslek, mint

tűt a szénakazalban.

Behavazott nyomainkat

tisztára sepri a szellő....

Életet játszok újra, mint

monodráma szereplő.

Rendező nincs, csak a végzet....

és halottak végszavaztak.....

Adhat tanácsot bárki,

de ne higyj csak önmagadnak.

B.telek , 2010. december

 

Kép

TÉLI IMPRESSZIÓK

befagyott folyók ezüstje

roskatag kémények füstje

havon kanyargó kocsinyomok

vonatzúgás és dallamok

szántáson ugráló varjak

didergő álmok akarnak

kandallók mellé ülni

ünnepben elmerülni

gyertyák fátyolos fénye

boldogabb holnap reménye

igazi tél  -  december

csodádra jár az ember

Nezőtúr felé a vonaton, 2010 december

 

 4221.

.....utolsót dobban,

majd csendben visszatér a

lét kezdetéhez....

 

4222.

A kapu csak vár.

Jöttöd és mented néma

kitárt tanúja.

 

GONDOLATOK

verstükör

lélekharc

szívzörej

életharc

szóbeszéd

kártyavár

ködbe fúlt

láthatár

harangszó

jégvirág

képzelet

a világ

N.sz.,2011.január

 

4223.

Fuldoklásotok

- ábránd tavában fürdők -

sosem volt igaz.

 

4224.   CÉLBA ÉRÉS

Kirakják egyszer

minden művemet eléd.

Megvalósulni.

 

 

4225.   DISSZONANCIA

Magányod csöndjét

hamisan játszó hárfa.

Elszakadt egy húr.

 

4226.

Restaurált lét.

Az idő ráncos arcán

mosolygó álarc.

 

 

4227.   DIADALÍV

Lépj át alatta.

Dicső tetteid fénye

csodás boltozat.

 

4228.

Ránk talál a tél.

Sajgó réseinken át

fagyottá dermeszt.

 

4229.  BELETÖRŐDÉS

Száraz akácok

tartják a mennybolt súlyát

elszomorodva.

 

 

4230.   PILLANAT

Érintés vagyok.

Válladon játszó napfény

visszamosolyog.

 

4231. VETÉS

Mag vagy. Hó alatt

zöldül álmod jövője,

ha lesz még tavasz.

 

4232.  NÉZTÉL

Tekintetedben

végtelen fénye  izzott.

Földre hullt csillag.

 

 

4233.   ELMENŐBEN

Még visszanéztem....

a csendes félhomályban

nem láttam magam....

 

KEZEDBEN

térkép tenyered

sors és élet-folyó

zárd körém kezed....

markodban lenne jó...

puha testmeleg

gyermekké olvadok

lecsukom szemem

már nem tudom hol vagyok...

N.sz., 2011. január

 

 

 4234.

 Egy halott pipacs

pirosát nézte vérnek

a csorbult kasza.

 

4235.  Cristo Redentor

Széttartott kezem,

törzsem és fejem kereszt.

Nézz fel rám, ember!

 

 

 NYOLCSOROS

Csendek temetnek ködbe.

Múltamban rejtezem.

Sejtjeim titkos mélyén

lakik a félelem.

Ereim lüktetése

monoton szívdobbanás.

Nagyon szeretlek élet.

Nyolcsoros önvallomás....

N.sz. 2011. január

 

 

 ŰRVERS

Fényévekre vagy....,

de már nincs közöttünk fény..

Csillagporrá lett

az éltető remény.

Csend, sötétség, hideg,

az űr már csak ilyen.

Távoli világod

már magam sem hiszem.

Pedig volt egy föld.

Keringett, ahogy kell...

Felszínén csodás emberekkel.

Voltak álmok, célok, tervek....

Volt ki sírdogált,

volt akit szerettek.

Voltak házak, voltak ünnepek.

Ez a világ hová tűnhetett?

N.sz., 2011. január

 

 

 AMI NINCS

nincs kenyerem

nincs kegyelem

megemészt a kor

öregedek

korosodok

hordóban a bor

 

nincs irgalom

nincs vigaszom

vegetálgatok

ördögi kör

létem tükör

beleláthatok

 

nincs hitelem

nincs szerelem

szélfútta papír

kicsi a bors

kerget a sors

a költő verset ír

 

nincs bizalom

nincs hatalom

elgondolkodom

ebgondolat

visz a vonat

messze utazom

Mezőtúr felé utamban a vonaton

  2011. január

 

4236.   VERSNÉMASÁG

Nem lettem hűtlen.

Csak a szavak maradtak

csendben helyettem.

 

4237.   AESOPUSZ   TANÁCS

Nincs a számban sajt.

Tehát kiénekelni csak

ablakon lehet.

 

4238.

Egem és földem.

Egy kis létezés próbám.

Alfám, omegám.

 

2011

Kezeden-lelkeden kéreg.

Páncélba zár a világ.

Apránként adagolt méreg

és elszáradó virág...

Lassanként elmúló szépség,

távolba néző szemek.

Bensődben harcol a kétség:

magyarul sem értenek...

Sorok, gondolatokkal,

szimbólum szavak között.

Harcolsz az indulatokkal.

Nyomor a falak mögött....

Elment a huszadik század.

Azt hitted mindent lehet.

A romba dőlt kártyavárad

akár sírhalmod is lehet.

Bp. 2011. január

 

4239.   KÜLDEMÉNY HELYETT

Egy levél-ember,

rajta tehetségbélyeg...

Feladhatatlan.

 

4240.  A LÉT KÖNNYŰSÉGE

Ahonnan jöttem

tiszavirágként élni.

Ahová megyek....

 

 

Kép

 

 4241.   ANATÓMIA

Orrunknál fogva

vezetnek kezünk helyett.

Becsukott szemmel.

 

4242.    FANTOM

A csend is üzen.

A lecsukott szem is lát

jövőbe nézve.

 

4243.   MEMENTO

Örökké való.....

pillanat-gyöngyök lánca

lehullt nyakadból.

 

 

Kép

4244.

Már nincs zuhanás.

Valahol ott lebegnek

egy álomképben.

 

4245.    ÉGIEKRŐL

Nap- és holdmadár,

egemre felváltva jár

tollát levetni.