Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


I.m. B.A.

Pár hete, a véletlen folytán került a kezeim közé néhai

Bodó Antal

36 verse. Az unokaöccse bízta rám és belátásomra a verseket.

Én rövid gondolkodás után úgy döntöttem, hogy itt, a honlapomon

egy emlékoldal megnyitásával adózok egy halálaig  igaz magyar ember

emlékének pár versének közzétételével.

A költőről sajnos nagyon keveset tudok.

Közel száz éve született Mezőgyánban.

Az élet viharai az USA-ba vitték.

Itt élt haláláig egy Churchville nevű városban.

Mintegy húsz éve hagyta itt végleg szeretteit,

és honávgyát  a szeretett óhaza

Magyarország iránt.

Emlékezzünk rá méltósággal a következő

néhány verssel.

 

EMLÉKEZZ!

Ha sorsod mostoha, ha bánatod nagy,

Ha senki sem kérdi, ki voltál s ki vagy?

Ha fáradt tested száz sebből vérzik,

Ha örlő kínok szívedet tépik ... Emlékezz!

 

Ha nyugalmat sehol sem találsz,

Ha fájó sebedből serken a vér,

Ha kenyered fogytán, ha üszkös a kalász,

Ha vádol fiad s elad a testvér .... Emlékezz!

 

Ha magyar voltodat tagadni kérik,

Ha Krisztus-hitedet gyalázzák, tépik,

Ha latrok között feszülsz keresztre,

Ha bilincs zárul mind a két kezedre ... Emlékezz!

 

Ha nemzet gyilkosok osztják a prédát,

Ha házad szentjét bűnös kezek dulják,

ha szádat érinti az ecetes szivacs,

Ha már csak TE tudod ki voltál s ki vagy .... Emlékezz!