Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A FÖLD NAPJA

 

Volt egyszer egy bolygó. Közel öt milliárd éve született.

Egy nagy család tagja. Hét testvérével együtt kering és

forog kozmikus terében. E kék színű csoda sokmindenben

egyedül álló jelenség. Jellegzetes légköre van,

folyékony víz folyik rajta, és kialakult rajta egy dolog,

melynek neve:  Élet.

E bolygót szinte mindenben leírhatatlan változatosság

jellemzi. Pazar felszíni formák, alakzatok, szigetek,

hegyek, folyók, gleccserek,vulkánok, erdők,

sivatagok tarkítják, mind emellett több millió

növény és állatfaj lakja, lebilincselő szín,alak,

és alkalmazkodási típus formájában.

Ezt a bolygót Földnek, Earthanak, Erde-nek, Terrának

és még sok sok féle módon hívják.

Fantasztikus élő szisztéma.

Légköri, vízrajzi, biológiai, geológiai rendszerei

csodálatosan működnek, illetve működnének,

de él itt egy faj, amely megzavarja, veszélyezteti

ezeket az automatizmusokat.

A megzavart rendszerek sebzetté teszik ezt a bolygót.

A sebezhető, vagy sebzett dolgokat viszont védeni kell.

Ennek a védelemnek a nemzetközi napja

április 22.

Csodáljuk és védjük tehát

kozmikus otthonunkat!

Amíg tehetjük!

 

A Föld napját méltató sorok és vers

olvasható még a Tükör és a Mai nap 2. című oldalakon is.

  

      GONDOLATOK  I.             

                                             Bejegyzések száma:      17     Új bejegyzés!

                                                    A  VILÁG  ÉS  ÉN                                  

     Sokszor rácsodálkoztam a világra.Egy parányi része a Mindenségnek amit ismerek.Mennyire kicsi és mégis .... mekkora hatalmas. Szerencsés vagyok,hogy ember lehettem? Ilyenkor mérleget készítek.Pro és kontra,érvek és ellenérvek.Ember lettem....  Atomok,molekulák,vegyületek halmaza.Sejtek,szövetek,DNS-láncok járó,beszélő,gondolkodó szövevénye.Leírhatom magam a kémia,a fizika, a biológia nyelvén, de ember attól vagyok,amit most itt nyomon követhetsz Te is : a gondolataimtól. Lehettem volna növény.Dacolnék a széllel,várnám az esőt,majd táplálék lennék.Része egy körforgásnak.Ha nem lennék,hiányoznék, de kikelne egy másik mag amelyből az a fa nőne hatalmassá,ami én nem lettem. Lehettem volna növényeket legelésző patás,melynek élete a horizont,iránytűje a táplálék,ostora az éhség,halála a szárazság,vagy a  másik állat,amely csak szintén éhes és ugyanúgy ... csak élni akar.Ebből a csodálatos diverzitásből csak egy lehettem.. értelmes ember. Vannak kérdőjeleim.Nem is kevés.Sokszor vitatott, igazából soha meg nem válaszolt kérdések ezek.Annyi szép és jó dolog van,ami miatt kihúzom magam.Hisz ember vagyok.....    Büszke vagyok kérges tenyerekre,izzadt homlokokra,féltő szemekre,bölcs szavakra,édes dallamokra,okos ötletekre,megoldott problémákra.Máskor elkeseredek,hisz ember vagyok ..... Elkeserítenek a gyalázkodó szavak,a letaglózó öklök,a lelketlen haszonlesők, a kokainból meggazdagodottak,a fegyvereket megáldó papok,az örök életet hirdető hamis próféták,az öngyilkos merénylők. Nincs kész a leltár.Ezek csak parányi részei az igazságkeresésnek. Emberi történelmünk csodás tár.Mindenki maga dönti el,hogy mit és mennyit tanul belőle.Közösségi döntésinknek azonban gyakran súlyos ára lehet.A világ és Én ..... szeretnék többet ismerni belőle.Korlátaim nekem is léteznek,és ott futnak életem mellett.. Néha kapaszkodók,néha gátak. Lehettem volna növény,patás,vagy ragadozó,de akkor most nem várna rám a tenger,nem vonzana Új-Zéland,vagy a piramisok.Nem szeretném a verseket és nem fárasztanálak Téged  kedves látogató a gondolataimmal.

              Köszönöm,hogy meghallgattál minket ...      a Világot és Engem    

 

KépKép

 AGYALÁS

Anyag vagyok. Úgy érzem fáradt anyag.

Víz, por, agyag, és kohézió.

Sok milliárd sejt szimbiózisa az életért.

Próbálkozom a létformákkal, küzdök

a magam és a mások által szabott korlátokkal.

Gyártom és megélem  a szabályokat.

Néha kikerülöm, megsértem őket,

ugyanúgy, mint mások.

Ember vagyok.....

     GONDOLATOK II.    

                          

   ÚGY NÉZZ ......

     Úgy nézz a világra, mintha utóljára látnád. Nem szomorúan,hanem befogadóan. Fogadd el annak végső ajándékait. A szomorúnak tűnő naplementét,a falevél színváltozását, a vadludak V-betűjét, az árnyékok sziluettjét, a feléd küldött mosolyokat, a síró gyermek könny - gyöngyeit.

    Tanuld meg szeretni a pillanatot, mert ahogy kimondtuk, leírtuk, éreztük, láttuk, már el is tűnik szinte örökre. Halvány nyoma  megmarad bennünk ideig-óráig, de aztán a frissebb, intenzívebb új jövevények legyőzik a múltbelieket.

    Csupa szimbólum vesz bennünket körül. Mindnek megannyi sajátos üzenete van. Mit is üzennek felénk, Oly sok mindentől függ a tartalmuk,az üzenetük. Függ a bennünket körül vevő tájtól,emberektől,időjárástól.Függ tőlünk, befogadóktól. Sokszor észrevétlenek maradnak,máskor félre értjük őket,ezért rosszak a reakcióink. Megannyiszor szimbólummá válunk magunk is tartásunkkal, arcjátékunkkal, beszédünkkel, tetteinkkel.Ez a külcsönös jelképrendszer határozza meg életünk jelentős részét.

    Úgy nézz a világra, mintha elvennék tőled.Ha holnap új reggelre ébredsz, vegyél egy nagy levegőt, mosolyodj el és nyugtázd magadban: élsz, jól érzed magad, tehát....

                                                     szerencsés kiválasztott vagy.

 

Kép 

 

                                                       GONDOLATOK III.     

                         

                                         HAJNALI  LELTÁR     

  Van pár sorom.

    Lejegyezzem?

Vagy azt kéred

befejezzem?

    Van egy Földem.   

Sokan lakják.

Attól félek

felrobbantják...

van egy Holdja.

Néha sarló.

Aki lakja

többször gyarló.

Van egy bolygóm.

Nincs is messze.

Itt találod

a fejemben.

Van egy létem.

Az én csodám.

Nádtetősen

a palotám.

Van egy álmom.

Végig élem

minden este.

Úgy remélem

megvalósul

Tiszán innen

és Dunán túl.

Boldog lennék,

hogyha hagynák,

ha a kincset

nekem adnák.....

Van egy szívem.

Van egy testem.

Van egy lelkem.....

Van egy létem..

.... befejeztem....

megígértem!

Nagyszénás, 2009.10.07.

Kép

 

                                                     GONDOLATOK IV

 

 SZABADSÁGVÁGY

Mióta ember lett az ember,

lehet június,vagy december,

szabadba vágyik télen és nyáron.

Hegyeket mászni mindenáron,

madarat lesni fészkére szállva,

hódot figyelni: épül a gátja.

Nézni, hogy nyílik hóvirág kelyhe,

látni, hogy megjött az első fecske.

Tudni, hogy itt vagy ezer alakban,

pillantásokban és szavakban.

Áldott szabadság! Te vagy a vágyunk!

Nélküled szürkébb utakon járunk.

Hiányod látszik kéken és zöldön.

Téged istenít ember a Földön.

Keresünk házban,földön és égen,

nagyvárosokban és a vidéken.

Pataksodrásban, lombrengetegben,

tengerek mélyén, kék fellegekben.

Szabadnak lenni emberi áldás.

Ajándék, béke, örömkiáltás.

Szabad maradni emberi jussunk.

Fekete szégyen rabszolga múltunk.

Ha földre hulltak egyszer a láncok,

járjuk örökre a szabadságtáncot!

 

Nagyszénás,2009.10.11.

      

Kép

 

                                                            GONDOLATOK V.                          

MEGKÖNNYEZTEM

 

          Megkönnyeztem egy csángó asszonyt. Egyszerűségét, egyben nagyszerűségét, mellyel kiállt sok-sok ember elé,képviselve szűkebb hazáját, egy kicsi moldvai csángó falut, az össz-csángóságot, a magyar összetartozást.  Csodáltam  kristálytiszta hangját,mely úgy csengett a szegedi dóm légterében mint a legősibb, legromlatlanabb, sokunk számára ismeretlen,vagy alig hallott igazi magyar népdal. Szájtátva hallgattam ízes beszédét,ismeretlen szavait,kifejezéseit és sokszor pirinkodva azon vettem észre magam, hogy röstellem azt, ahogy én, ahogy mi szólaltatjuk meg a csángók által oly csodálatosan beszélt egy tőről fakadt gyönyörű nyelvünket. Rájöttem,hogy nem félre hallok amikor Szent Istan királyról énekelt,mivel ők így mondják első királyunk nevét. Legszebb ruhájában néhány mondatával azonnal szívemhez ért és méltó folytatása lett produkciója közéleti és vallási vezetők hozzászólásainak. Tudtam, hogy vannak, léteznek.Nagyon régóta távol a magyarságot alkotó zömtől. Nélkülöznek, küzdenek a rájuk mért csapásokkal és a megmaradásért. Minden nehézségük és keservük ellenére megőrizve legnagyobb kincsiket: a magyarságukat és a tiszta, de nekünk, honi magyaroknak furcsának tűnő csodálatos beszédüket. Mindennapjaik nem mindennapos gondjai ellenére itt voltak a csángó asszony személyében,aki kifejezte az együvé tartozásunkat.  Felszólalt a kirekesztés ellen,a nacionalizmus ellen olyan időben,amikor sok helyen nemkívánt, netán tiltott  szó a magyar.   Megkönnyeztem egy csángó asszonyt, de közben rájöttem igazából min is könnyezek. Magunkon,esendőségünkön, sorsfordulóinkon,sikeres-gyászos történelmünkön,hibáinkon és ellenünk elkövetett hibákon,igazságon és igazságtalanságon és legfőbbképen a szellemi nyomoron, falakon, melyeket közénk emelnek, miközben éppen megszünniük kellene.Tudom, nem síránkozni kell. Csak közel ötvenévesen arra várok,hogy ne kísértsen a múlt, hogy  bevalljuk és zárjuk le a múltat,azt,és annak tanításait sosem feledve. Ábránd, hogy békében éljünk? Lehetetlen, hogy mindenki megszólalhasson saját anyanyelvén nem félve attól, hogy ez valakik szemében ez törvénysértés és bűn?

    Megkönnyeztem egy csángó asszonyt. Néha jólesnek a könnyek. Felszabadítanak felgyűlt gátlásinktól, félelmeinktől,stresszeinktől. Folyjanak tehát, ha folyniuk kell. Vállaljuk fel. Legfőbbképpen magunk előtt. Lássuk be, hogy nem puhává,gyengévé tesz bennünket, hogy néhanapján létszükségletek. Ugyanolyan fontos,mint a víz,az étel, a levegő, a szeretet, a béke, a tisztaság, a nyugalom, a beszéd, a társ és néha a csend. Álmatlanságom ajándéka volt ez az élmény,és az élmény utóélete lett ez a pár sor egy csendes szerdai éjjelen - hajnalon. 

   Számomra ezen az éjszakán nem csak Szeged volt az összefogó magyarság alkalmi fővárosa, hanem az apró moldvai csángó falu Pusztina is. Bevallom, kicsit én is magyarabb lettem. Két dolgot sajnálok . Sajnos nem látták sokan a Duna TV késői  közvetítését, és főleg azt, hogy ez az élmény szerintem nem sok emberben hagyott volna ilyen nyomot túlvállalt, agyonreklámozott,elkényelmesedett,külsőségekben élő  magyarságuk mellett. Én márcsak ilyen vagyok, de ezt vállalom.

 

Kép

 

                                               GONDOLATOK  VI. 

 

 AZ ÉN ATLANTISZOM
 
Atlantiszom
nem volt, nem lesz.
Nem süllyedt el.
Atlantiszom
nem létezik.
Csak fejemben
építgetem
csodaföldjét
csodálatos
embereknek.
Atlantiszom
álomsziget.
Reményvilág,
hol a béke
embersége
természetes.
A fejekben
nincs gonoszság.
Nincsen bosszú,
hol a rosszra
nem gondolnak.
Nincsen fegyver.
Nem szúrnak le…
Nincsen pletyka...
Hol álnokság
nem tenyészik,
mint a gomba…
Hol ha adnak
szívből adják…
Önzetlenség
a segítség….
Hol a szónak
van varázsa.
Atlantiszom
csak egy eszme
képzelgésem
kék ködébe
burkolózva.
Lélekmélyi
Utópia.
 
Nagyszénás, 2001.10.22.

Kép

 

                                                       GONDOLATOK  VII.

      Tudom, hogy verseim és a haikuk egy része nem a klasszikus fogalomnak felel meg.

Tisztelem, de nem követem mindenben. Nekem így, ilyen formában esik jól a verselés.

Szerintem a költészet lényege az önkifejezés szabadsága, valamint a szórakoztatás és

a gondolatkeltés, nem pedig a szabályoknak való maximális megfelelés. Ha azt elérem,

hogy embereknek tetszenek a megfogalmazott gondolataim, leírt képeim, valamint ne-

kem örömet okoz, akkor már megérte gondolkoznom rajta és leírni. Elnézést azoktól

akik mást vártak, de az én világom, az én bensőm így érzi jól magát.

 

Kép

 

                                                GONDOLATOK  VIII. 

MAGYARHON
 
Egy kis körkép a magyar településnevek
csodálatos hangzásvilágából.
 
Fülesd Gulács
Kölesd  Bogács
Hunya  Garé
Bucsa  Palé
Csobaj  Kárász
Tilaj Hodász
Csönge Dejtár
Kölcse Csitár
Sitke Bokod
Söpte Pakod
Csernely Ócsa 
Gyermely Olcsva
Zsombó Gadna
Varbó Vadna
Surány Gelse
Horány Mende
Csanád Ikrény
Karád Izmény
Ádánd Furta
Románd Harta
Babarc Kétpó
Vanyarc Lippó
Csertő Markó
Foktő Baskó
Napkor Gátér
Bokor Litér
Bárna Sormány
Várda Solymár
Zsira Átány
Gara Vilmány
Kazár Vereb
Esztár Velem
 
Nagyszénás, 2009.10.31.

 

Kép

 

                                                        GONDOLATOK IX.

    Csodára várók!  A csodát tenni kell. Megírni, kimondani, lerajzolni, megfesteni, kifaragni, zongorázni, beojtani, megmetszeni... A csodának olyan  talaj kell, amit szemmel soha sem láthatunk. Olyan ősi televény, amely lelkekben, szellemiségben, szürkeállományokban létezik, amelynek értékét nem aranykoronával mérik.

                                    Csodára váró....

                              alkoss és ne várakozz....

                                  várni buszra kell !

 

Kép

 

                                                      Gondolatok X.

       Hát elmentél Árpi bácsi.... Tudtam, hogy beteg vagy.Láttam, hogy méltósággal viseled.

Nem barát voltál, de nagyon jó ismerősként sokszor beszélgettünk. Veled jót lehetett

beszélgetni. Művelt voltál, érdeklődő, befogadó. Tudásoddal nem kérkedtél.

     Hiányozni fogsz. Kezembe került kiállításomkor írt pár mondatod. Ezekkel emlékezem

Rád. Nyugodj békében! A kisfröccsös pohár örökre üres marad.

Kép

  GONDOLATOK XI   

Száz éve született Radnóti Miklós,a  lángoktól ölelt kis ország

 

   csodálatos hangú és lelkű költője. Borzasztó belegondolni,

 

    hogy csak 35 évet adott neki a sors és fiatalon,halálra gyötör-

 

     ten valahol Abda határában sírba vitte a bori noteszét, és azt

 

      a számtalan csodát, amit már nem volt alkalma megírni.

 

        Szánalmas a tudat, hogy neki is, mint olyan sok másnak, csak

 

        a származása miatt kellett meghalnia. Értelmetlenül, idő előtt.

 

         Oly korban élt e földön, mikor halálos eszmék játszadoztak

 

             országokkal, népekkel, eszmékkel. A sok tíz millió névtelen

 

              halott temetője lett a világ. Sírok és tömegsírok nőttek folyama-

 

               tosan, emlékművei lettek az embertelenségnek, az ok nélküli

 

                      gyilkosságoknak, a bestialitásnak.

 

                  Nekem Radnóti az egyik kedvenc költőm, csodálom emberi

 

                  és költői nagyságát. Verseit olvasva mindig magával ragad

 

                     a mesterien használt nyelvezete, az utánozhatatlan költői képek

 

                    varázsa. Emlékül egy csodálatos verse hirdesse A KÖLTŐT.

 

                                                      Erőltetett menet

Bolond, ki földre rogyván     fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként     mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul,     mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok,     maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem?     még visszaszól talán,
hogy várja őt az asszony     s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor,     mert ott az otthonok
fölött régóta már csak     a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal,     eltört a szilvafa,
és félelemtől bolyhos     a honni éjszaka.
Ó, hogyha hinni tudnám:     nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még,     s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor     a régi hűs verandán
a béke méhe zöngne,     míg hűl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna     az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök     ringnának meztelen,
és Fanni várna szőkén     a rőt sövény előtt,
s árnyékot írna lassan     a lassu délelőtt, -
de hisz lehet talán még!     a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom,     kiálts rám! s fölkelek!

 

 

                                                        Gondolatok XII. 

Nappali álom. Félig alvó, félig éber állapotban. Kikapcsolva a külvilág. Belsőd

vezérel, mint egy robotpilóta. Tudatalatti központjaid képeket, eseményeket

szintetizálnak.Vetít az álom-mozi. Néha tetszik a film, de gyakoribb, hogy

kellemetlen forgatókönyvet készít a névtelen író. Régről ismert szereplők

jönnek elő. Megmagyarázhatatlan szavakkal, tettekkel. Biztos van álomfejtés.

Különös dolgok  egyszerű  magyarázatokkal kiválthatóak. Mégis....

Néha jó belőlük felébredni. Azátn kicsit rágódunk még rajta, próbáljuk

megváltoztatni azt ami már megváltozhatatlan. Az álmok már csak ilyenek.

Nem kérésre jönnek, és nem kérésre tűnnek el...  sőt néha

visszajárnak. Zuhanás, menekülés, repülés, élők és holtak,

sosem látott tájak, régi színhelyek. Néha vágyakozást keltenek,

náha félelmet szítanak. A legemlékezetesebbek örökre megmaradnak.

Elrakva  valami lélekmélyi raktárba, iktatás nélkül.

A leghatalmasabb filmgyárosok mi vagyunk. saját magunk.

És mindez egy fillérünkbe se kerül.....

 

Kép

 

                                                       Gondolatok XIII.

   Álmodtam egy világot. Magamnak? Remélem

másoknak is. Ez a világ meseszép,andalító  és

varázslatos.  A fejemben születik, növekszik,

válik egyre terebélyesebbé. Próbálom a pillanatokat

megfogni, a magam módján megörökíteni, mások

számára fogyaszthatóvá tenni. Igyekszem rajzol-

ni, festeni,fotózni a szavakkal. Az így született

vers-képeket akasztom fel lélek-galériám vakító

falára.

   lehet, hogy labirintusnak látszik, de nem az.

Szabad az út minden felé. Nézd a képeket. Sokáig.

Többféle  módon.  Keress  utat az alkotásokhoz, de

remélem azok is keresnek téged. ha egymásra talál-

tatok, akkor álmodjuk tovább a világot. Most már

ketten. Remélem Krúdy álmoskönyve sem kell……

 

                                                Gondolatok XIV.

    Én nem Gáspár Győzőre,Beja asszonyra,Fekete Pákóra,Benkő

  Dánielre stb-stb. haragszok. Azt a közigénytelenséget és sajtót

  ítélem el, akik  lehetővé teszik, hogy ilyen kaliberű emberekből 

  sztárok legyenek a magyar valóság lepusztult és beszürkült egén.

  Ők csak haszonélvezők, akik jól teszik  hogy kihasználják ennek az

  ízléstelen-nívótlan világnak a gyengéit. Csak  közben eszembe jut,

  hogy milyen értékek tűnnek el ismeretlenül, hogy mennyi zseniális

  közismert és kevésbé ismert művész, alkotó küzd a mindennapi

  megélhetés gondjaival. Siralmas látni az értékvesztést, tapasztalni a

  művészetek elértéktelenedését. Én úgy veszem észre, hogy ebben

  sem Európa felé haladunk. Egye jobban úgy néz ki: mindenben lema-

 radunk.

      Idén Pécs kontinensük kultúrális fővárosa. Biztos vagyok benne, hogy

  fantasztikus programokkal, helyszínekkel, előadásokkal, koncertekkel

  kápráztatjuk el Európát. Egytől félek. Hamar rájönnek, hogy ez az ország

   nem csak Pécsből, Budapestből, Balatonból áll. Kultúrföldrajzilag ren-

   geteg a sivatag, de a kétes oázisokban ott hüsölnek a túlélés bajnokai.

                Neveket nem sorolok.Már csak 38 MB tárhelyem maradt.

           (U.i.: utólagosan sajnos Péccsel kapcsolatban is tévedtem! )

 

                                   GONDOLATOK  XV.

 

A Bölcsek Tanácsa felfedezte a spanyol viaszt. Jelesül megállapították,

hogy "rohad" a magyar oktatás......

Nem akarom a mundér becsületét védeni. Tisztában vagyok vele,

hogy maga a mundér is nagyon viseltes, sok helyen szakadt,

netán foltos. Tudom, hogy sok a baj, berkeken belül is.

Néhány észrevételem azért akad. Pár mondatban megpróbálom

összefoglalni.

1. Ebben az országban nem az oktatással van a legnagyobb gond.

2. Amit felnőtt fejjel tapasztaltam az oktatásban, nem csak mint

benne résztvevő, az elkeserítő. és folyamatosan csak lefelé

halad a "nívó" grafikonja.

3. Nem magyarázhatunk mindent a pénzhiánnyal. Máshol,

más nonprofit ágazatban sincs elegendő pénz.

( Igaz ettől még lehetne valamivel magasabb a színvonal)

4. Rossz a kiválasztási és felvételi rendszer.

5. Nem azok kerülnek a pályára, akiknek itt lenne a helyük!

Igencsak felhígultunk.

6.Nincs semmiféle igazi vonzerő, motiváció a pályán-

maradáshoz. Nincs megbecsülés, társadalmi rang.

( Igaz, lassan sehol se........ )

7. Nincs megfelelő törvényi háttér, védettség.

8. Évtizedek óta nincs kiforrott koncepció. Folyamatosan

cserélődnek a tantervek. Minden divatos nyugati dolog

beszűrődik. Erőltetik ha kell, ha nem.

9. Kapkod az oktatási kormányzat is. Nemhogy négy éves

ciklusokra lebontva működne az oktatás, van amikor egy-két évente

változtatnak, szerintem átgondolatlanul.

10. A társadalom egysége a család sem működik.

Nem tölti be az igazi nevelő szerepkörét.

11. A média negatív szerepét is kiemelném.

12. Káosz van a tankönyvpiacon. Rengeteg féle

"modern" tankönyv és módszer között elvész

maga a lényeg.....

13. Normális elképzelésekre, türelemre lenne szükség.

(Van egyáltalán valahol????)

+1.  Ennek az országnak nem Bölcsek tanácsára

van leginkább szüksége.........

 

GONDOLATOK  XVI.

 

Menthetetlenül magyar vagyok. Ide születtem, itt élek.

Nem érdekel, hogy mennyit és kivel keveredett az uráli ősmagyar

ezeregyszáz év alatt, nem érdekel milyen a vezetéknevem eredete.

Magyar vagyok. szeretem ezt a  nagyon szép, jobb sorsra érdemes,

szerencsétlen kis országot. Biztos hogy van gazdagabb, lehet

hogy van valakinek szebb, tuti, hogy  néhány országnak

sokszorosan több a GDP-je, vagy a GNP.je.....

Őszintén mondom, ez engem nem érdekel.

Nekem a Kékes a legszebb hegycsúcs, nekem a Duna

nagyobb, mint az Amazonas és bár nincs Cukorsüveg-hegyünk,

Pest és Buda lehet bármilyen zsúfolt és koszos,

de szebb mint Rio de Janeiro.

Mégis. Nagy az én bánatom. Sokan, és módszeresen

igyekeznek tönkre tenni a magyarságtudatom.

Keresem a bűnöm, de nem jövök rá mi az.

Hamar és rosszkor születtem?

Nem vagyok se szélsőbal, se szélsőjobb?

Nem vagyok sem liberális, sem kereszténydemokrata?

Nem vagyok sem zsidógyűlölő, sem soviniszta?

Szörnyű vétkeim vannak. Nem üvöltöm ezer decibellel,

hogy igazságot nekünk, meg vesszen  mindenki,

aki nem magyar. Nincs se mentém, se atillám,

s a zászlóm bűnösen csak három vízszintes sávra osztható,

nem pedig hétre....   És mégis, magyar vagyok.

Megkérdőjelezhetetlenül és nagyon.

Születetten balkezes vagyok nekem az a jobb (ik).

Nekem a közügy nem  politika, nem ígérgetés,

és nem szín , meg jelképhez kötött. Huszonnyolc év után

vártam a mást, a jobbat.

Huszonegy év után rájöttem, hiába várom.

Nincsenek dakota közmondásaim. A mások által kitaláltak

sem hoznak tűzbe. Nem hiszek már beszédeknek.

Sem öszödieknek, sem Erzsébet-térieknek, sem

EU-s jelentéseknek, sem országgyűlésieknek.

Felnőtt vagyok. Saját elképzelésekkel. Nincsenek már illúzióim.

Sem a Parlamentben, sem a Kossuth téren.....

azokat szétverték a TV székház előtt. A lángok is elégtek

mocskos, aljas, rendszer és magyar ellenes, rossz helyen

parkoló autók lángjaival.

Nincs fekete mellényem, fehér ingem és  fekete sapkám.

Hozzám szólhatsz szlovákul, románul, németül, cigányul,

hottentottául. Biztos hogy nem értem, de akarom érteni!

Nem érdekel a bőröd színe.Csak az a fontos ember legyél.

Nevezd bárhogyan az istened. Az se baj, ha nincs...

Szólj, hozzá, bármikor, bárhogyan...

Csak téged se érdekeljen kihez, mikor, és hogyan szólok....

Nekem a politika nem úton és téren, nem hídfoglaláskor történik.

Biztos, hogy lehet máshogy.........

De félek..., úgy, ahogy én szeretném, azt senki sem

képviseli....., vagy ha képviselné, azt se neki, sem másnak nem engedik...

Nálam ne kopogtassanak. Van csengőm.......

Tavaszi szél vitet áraszt. Ez a dolga, sok százezer éve.

Hát én immár kit válasszak????

Vesszek meg, ha tudom.

Ámen,Uff, vagy bármi......

 

 

Ui.: Nem fizetett politikai hirdetést olvastak......

 

Ez meg csak úgy....., mert lehet, hogy

besenyő(eredetű) vagyok!

Na és??????

 

GONDOLATOK  XVII.

 

Képzeljünk el egy testet. Lehet növény, lehet állat, lehet

maga az emberi test. Létezhet egészséges szimmetria

nélkül? Ugye egyetérthetünk abban, hogy nem.

Nincs olyan, hogy csak bal, vagy csak jobb oldal létezzen.

Az egyensúlyhoz  -könnyű belátni- mind a két oldalra

szükség van. Hogy miért? Másképp nincs biztonságérzet,

felborul a stabilitását elvesztett élőlény, alak, vagy test.

Nagy kérés egy országot élő egésznek elképzelni?

Szerintem nem.

Az észrevételem roppant egyszerű.

Nálunk nyoma sincs az egészséges egyensúly

közeli helyzetnek, a normális, elvárható és követhető

rivalizálásnak. A társadalom teljesen sarkosodott.

rengetegen csak jobb, mások csak bal szemszögből

közelítik meg a mindennapok problémáit, a vitákat

a konfliktusokat. A legnagyobb baj,hogy esélyt se

látok ezirányban lépni, fejlődni.

A választások előtt jó lenne ezen elgondolkozni.

összeszedni

a jó, célhoz vezető ötleteket, mindegy, hogy

kinek a fejéből származnak.

Legyen végre egy olyan országunk,

amely egészségesen stabil, amelynek meg van

mindkét oldala.

Mert már leírtuk:

az egészséghez két oldal kell.

Másképp csak torzó minden.......

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

ellabanya@gamil.com

(Banyicli, 2009.11.06 21:31)

én annak örülök ám igazán,hogy te is csak a buszra vársz !!!

"hevesi-hegység"

(fbveronika, 2009.10.13 09:56)

... már többször jártam ezen az oldalon... mindig visszacsalogatnak a versek és a haikuk.....tetszenek a sorok érdekes fűzése....szinte magával-sodró képi világ mely lelket melengetve sodor- és ekkor szinte ellensúlyozva keményen odamondva ellentéttel záródó zord valóság........ köszönöm.. köszönöm....köszönöm.... eme érdekes élményt... remélve, hogy sok új alkotást olvashatok itt, no és azt, hogy a többi idelátogatónak is hasznos időtöltést és kikapcsolódást jelentenek a honlapon töltött "percek" ........... minden jót kívánok!!!!! - és köztük mosolygós "holnapot"!!!!!!! :-)........

Köszönet

(Cosima, 2009.08.01 14:42)

Köszönöm, kedves Barátom!:)))