Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


G-II.

 

GONDOLATOK -II.

Születnek új gondolatok, vélemények.

Néhányat itt most újra megosztok.

 

Az erőszakról....

       Érdekes felkérést kaptam. Írjam le gondolataimat egy velünk élő dologról, az

erőszakról. Több órás gondolkodás után ültem le kósza gondolataimat papírra

vetni. Először nyilván egy fogalommagyarázattal illene kezdeni, de rájöttem, maga

az erőszak annyira sokirányú, sokfajtájú dolog, hogy pár mondattal körül írni szinte

lehetetlen. Erőszak ott van, ahol élőlény van, ahol akarat van, ahol szükségszerű-

ség van. Nem egyértelműen csak emberi dolog, hisz az élővilág is tele van erő-

szakkal, ráutaló magatartásformákkal. Ez a természetben fellelhető erőszak azon-

ban alapjában más, mint az emberi társadalmakban, közösségekben tetten

érhető erőszak. Erőszakos lehet egy állat, meglepő módon akár egy növény is.

Náluk a kiindulási alap azonban jóval egyszerűbb. Harc az életben maradásért,

a táplálékért, az életérért, a dominanciáért, a szaporodás lehetőségégért, a lét-

feltételekért. Nem nehéz belátnunk, hogy ezek kőkemény szükségszerűségből

fakadnak.

      Mennyire más természetű az emberi erőszak. Néhány esetben itt is fellelhető

az őstermészetből ránk ragadt determináltság, hisz az állatvilágból származunk.

Nekünk is vannak alapigényeink, létfeltételeink amelyek gondolkodás nélkül ráve-

zetnek bennünket ezekmegszerzésére, biztosítására. Itt azonban előjön egy telje-

sen új körülmény. Ez pedig nem más, mint az, hogy társadalomban élünk, szocia-

lizáltak vagyunk, jogok, szokásjogok, törvények szabják meg mindennapjainkat.

Leírt, és le nem írt, szigorú, néha kőbevésett dörgedelmekmondják  és határozzák

meg, hogy mit szabad, mit nem szabad, mit lehet, mit kell és főleg mit kötelező

megtennünk mindennapjaink során a családban, a munkahelyen, a közéletben,

a kisebb-nagyobb emberi közösségekben.

     A legfőbb kérdés az, hogy mi okból és milyen módon vagyunk erőszakosak mi

emberek. Az erőszak két legfőbb mozgatórúgója a hatalomra, uralkodásra vágyás,

illetve a másik oldalról pont az ellenkezője, a félelem. Az ember lehet erőszakos

szóban, gondolatban, cselekedetben. Megnyilvánulása is sokszínű. Lehet akár egy

tekintet, egy arckifejezés, egy testtartás. Lehet egy szó, egy mondat, egy fenyege-

tés,zsarolás, függővé tevés, melyeket gyakran nyomósabbá próbálunk tenni erő-

fitogtatással, tárgyakkal, sajnos néha fegyverekkel. Az erőszak, agresszió, torz

gondolatok,negatív jellemvonások kivetítése. Érdekes, hogy néha a félelem szüli

és nyilván való, hogy legtöbb esetben félelmet szül. A nyílt erőszak könnyen felis-

merhető. A fenyegetés,az erődemonstráció, a durva, sokszor trágár beszéd egy-

értelmű jelként mételyezi meg az emberek közötti légkört, viszonyrendszert.

A társadalmi erőszak ennél jóval bonyolultabb. Néha nehezen észrevehető.

Pedig ott van körülöttünk. Egy döntésben, egy leszűkített választási lehetőségben,

egy leíratban, egy intézkedésben, egy újságcikkben, ígérgetésekben, mások nyil-

vános gyalázásában, a kirekesztésekben, az előitéletekben. Ott van a játszótéren,

az iskolapadban, a közlekedésben, az ellenőrzésekben, a korrupcióban, a sport-

pályákon, a tisztelt házban, a szavazófülkékben,az intőkben, a névtelenlevelekben.

     Erőszak addig van, ameddig emberek lesznek, ameddig társadalmi, műveltségi,

gazdasági különbségek vannak, ameddig magán tulajdon lesz, amely szakadék

szerű vagyoni különbségeket eredményez emberek, rétegek, települések, országok,

világrészek között. Az egyik fél mindig megóvni, gyarapítani akar, a másik fél pedig

gazdagodni, szerezni óhajt.

     Örök ellentét. Megoldani, tenni ellene viszont értelemszerű feladatunk.

 

 

ÉLETJÁTÉK

minden sorom

egy összerakósdi

apró darabja

egy élet játék

és keresem azt

aki összerakja

azt aki látja

hogy hova illik

a rím meg a ritmus

azt aki érzi

a szavakban rejlő

ős szimbolizmust

azt aki érti

a hangot a csöndet

a néma jajszót

a győzelmi fanfárt

az élet-himnuszt

és a harangszót

minden sorom

játék és dráma

színház az élet

komédia és

sírunkig tartó

örök ígéret.....

N.sz., 2011. március

 

 

TÓPARTI EST

A tó tükrére festett

felhős égbe bújt

varjak szárnyán röppen

távolba a múlt.

A szürkén szomorú

távoli hegyek

csábítgatnak,

hogy én is az legyek....

A kikötőhöz láncolt

öreg csónakok....

Már ránk borult az este,

velük hallgatok.....

A tó tükrére másolt

csillagtalan ég,

széllel játszó nádas,

dalok és mesék......

Távolból hunyorgó

csendes őrtüzek.....

Társaimmá váltak

a szomorú fűzek.

N.sz., 2011. március

 

 

SZÜRRE-ÁLOM

1.

Éjszakám és hajnalom...

félbetört álmok hoznak el.

Testtelen hangok éneke

a világ vége oly közel....

Akár a sziklák, akár a jég,

hideg vagyok és kőkemény.

Vízcseppek csobbannak tavadba.

Olvadásunk a költemény....

gyűrűzök feléd, hullámaim

becézgetik a partokat...

Elporladunk, de egyszer még

újra éljük az álmokat....

 

2.

Hajnalom hiányod nézi....

négy szürke fal a tanú.

Küzdök egy kútba zuhanva.

Megjelensz váratlanul.

Szemedben nemlátott csillag,

hajad éjsötét szép zuhatag.

Éneked visszavarázsol.

Kivirágzik az éj-sivatag.

N.szénás, 2011. március

 

EGY  LEVÉL

lehulltam ágadról régen

s lassan már elszáradok

színeim észrevettétek

de most barnuló avar vagyok

múltamon bakancs tapos

szelek játszanak velem

rügyekről álmodom újra

sodródás az életem.....

N.szénás, 2011. március

  

falevelek.jpg

 

VAN AHOL....

Van ahol csendben kell maradnunk,

valahogy igaz szerelmet adnunk....

van ahol álmodunk fehéren

és boldgságot játszunk a téren.

Van ahol sosem látsz felhőt

és van aki sosem lesz felnőtt......

valahol gyermek szívünkben

a jó marad meg életünkben....

Van ahol kegyelmet adhatsz,

s ha kedved van,  ember  maradhatsz....

N.szénás, 2011. március

 

EZ  IS  2011

Néha a szavak fájnak.

Máskor a csend.

Gyakran közönnyé szilárdul

a furcsa rend.

Törvények fojtogatnak.

Burjánzik a gaz.

Amit vigasznak hittünk,

már régen nem igaz.....

Az arc még ugyanaz,

de álarcot cserélt.....

ki delejes szemmel nézett,

és oly szépen beszélt.....

Az álom lassan múlik.

Felnyílnak majd a szemek.

A sorok közé kell nézni

kábított emberek.

N.sz. 2011. március

 

ÁPRILIS

Esőt álmodtak a fák.

A lombjuk zizegni kezdett.

Madarak köröztek az égen,

nézték a templom keresztet.

Csöndünk közönye fájt.

Vártunk az égi jelre......

Hittük a feltámadót,

hogy ott van a hű szívekben.

Bp. 2011. 04.18.

 

darvak.jpg

 

HÚSVÉT ELŐTT

bűndominók

összedőlt világ

nem játék ez már

testvér

orgonaszó

mennybemenetel

légy hálás

ember lettél

áhitat béke

gyertyafény lebben

Jézushoz szól

az ének

emberi lelkek

megtisztulása

húsvér angyali

lények....

Bp. 2011 április

 

menybe.jpg

 

 INICIÁLÉ

Árnyékom hosszúra eresztem.

Majd este visszalépked lábaimhoz.

Hűséges vagyok

lejárt szavatosságú vágyaimhoz.

Járok, mint órainga.

Monoton eső mosta tegnapok....

Várok az égi jelre,

s nem tudom hol vagyok.

Ajándék lennék egyszer.

Rejtelmes titok.

Egy nagyon őrzött kulcs,

mellyel ajtókat nyitok.

Egy térkép, mely vágyott

célodhoz vezet.....

Egy cirkalmas betű,

s rajta ékezet....

Kódex.

Mely magába rejt....

Ha becsukják,

akkor sem felejt.....

  

iniciale.jpg

 

ÉJSZAKA

Későn van már.

Elfogynak a fények.

Megjönnek az álmok,

s velük a remények.

 

A sötét ég palástján

csillagmáglyák gyúlnak,

A homályos sarkokban

emlékek lapulnak.

 

Elfogynak a szavak.

Ránk öntik a csendet.

Megunkra terítjük

az éjszakai rendet.

 

Valahol a távol,

a fényes ismeretlen,

ott éldegél célként

az alvó emberekben....

 

Elfogynak az álmok.

A hajnal csendje lépked.

Hűvös kéz cirógat:

- itt egy új nap, ébredj!!