Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


ETC

 

Et cetera.....

 

A HOMOK ....

a homok

felejti a sziklát

az esőcsepp

a tengerét

a szem nem

hiszi mit lát

a test tagadja

szellemét

 

a madár zuhan

magasából

a szél megáll

gondolkodik

a hegedű sír

önmagától

a halott is

vádaskodik

 

a villám

szégyenli a fényét

ám a dörgés

útra kel

a folyó

nem tudja a végét

az embernek

új munka kell

 

az idő

lassan visszafordul

a harangok

nem konganak

a hangok

lábunk elé hullnak

s rossz híreket

mondanak

 

a hegyek

kék ködökbe vesznek

tébolyult csend

a takarónk

legyél társunk

a félelemben

lelkek fölötti

mindenhatónk

2013. október  -Vv-

 

MINT MOHOS RÉGI  KŐ....

mint mohos régi kő

mint egy öreg temető

mint szürke fellegekbe

rejtett hegytető ....

 

mint elbúvó patak

mint az elhagyott utak

mint régi szép időkben

kiszáradt kutak

 

mint titkolt verssorok

mint a felejtett borok

mint szakadékba zuhant

üvöltő korok ...

 

mint hullott levelek

mint a játszott szerepek

mint régi pince mélyi

képek s keretek ....

 

mint mohos régi kő

mint az elfogyó erő

mint a ránk rakódó mocskot

lemosó eső ...

 

mint halkuló szavunk

mint végső mondatunk

mint a csengő régi rímek

emlékek vagyunk ...

2013. október  -Vv-

 

mohos.jpg

 

SZABAD AKARTÁL ....

szabad akartál lenni

ez volt a halálos vétked

hátrakötött kezekkel

nincs már több lépted

megmondtak oly sok mindent

hogy hová engednek menni

csupán az volt a vétked

hogy szabad akartál lenni

 

szabad akartál lenni

ott ahol nincs szabadság

világgá üvöltött eszmék

szögesdrót lánc és rabság

tankok sulykolták beléd

mikor mit szabad tenni

ott ahol rég volt szabadság

te szabad akartál lenni

N.sz. 2013. okt.23.

 

1956.jpg

 

AZ ÉN MÉCSESEM
Néma ünnep.
Feltépett sebhelyek.
Lelapult hantok alatt
emlékek fekszenek.
Mosolyok.
Régi mozdulatok.
Száraz ágként eltört
fél indulatok.
Már nincs jó tanács,
már nem szól az ének....
Múltba tekintenek
a megmaradt vének.
Mint a régi festmény
megtört olajában,
hidak omlanak le
az őszi magányban.
Jéghártya hízik
a felejtés taván,
pislog még a gyertya
a fázós éjszakán.
Felejtenénk .....
de a gejzír
feltör újra.
Száraz szemmel nézünk
a sírgödrökön túlra.....
Elveszett érintés.
A mosoly kínná dermedt,
... de látni véljük még
a hajdan elment embert.

Halottak napja előtt, 2013-ban
Besenyőtelken

 

mecses.jpg

 

 

FEKETE SZIVÁRVÁNY
Ó mennyire rideg
a kézzel vésett márvány!
Ne ragyogj fölöttünk
fekete szivárvány!
Sír szélére rakott
elmúlás-virágok
ne idézzétek fel
a fájó másvilágot.
Rég lehullott könnyek
felszáradt nyomában
osztozzatok velünk
a lélek fájdalmában

2013.nov.1.

 

AMIKOR
van amikor
nincs türelmem
van amikor
nincs hitem
van amikor
szépen csendben
a holnapokat készítem

van amikor
nincsen erőm
van amikor
elveszek
van amikor
minden szóban
kapaszkodót keresek

van amikor
nincs reményem
van amikor
nincs jelen
van amikor
álomképem
elszürkült és színtelen

van amikor
nincsen váram
van mikor csak
létezem
van amikor
bámulom a
felhőrajzos kék egem

van amikor
nincsen fényem
van amikor
nincs színem
van amikor
nem áll mellém
nagy bajomban senki sem
N.sz. 2013. XI.10.

 

felhorajz.jpg

 

VICTIMOLOGIA

sírtam majd

mosolyogtam

bolyongtam

járatlan utakon

nyeretlen

kétéves voltam

egy életnek

nevezett futamon

szavak nyilával

lőtték

körkörös

céltábla lelkem

túlcsorgó jóindulat

de újra csak

áldozat

lettem

2013. nov.  -Vv-

 

ÖRÖK  ISKOLA

ott állok megint

én a gyermek

az ajtókon túl

a néma termek

várnak reám

a kisdiákra

ki bámulva nézek

a nagy világra....

játszanék még

de a betűk titka

szivárványt rajzol

az álmaimra

s ha felhangzik még

a régi kánon

fény dereng át

az iskolámon

bejön a tanár

a lépte koppan

a padtársam fél

és meg se moccan

s az órák között

a nagy szünetben

értelem csillog

a szép szemekben

tudásvágyunk

a legősibb vegyszer

vágyott célként

felnövünk egyszer

2013. november   -Vv-

 

EMBERI SORS

Léteztél,

de nyomtalan

eltűntet

a holnapok

radírja.

Nem forog a film.

Nincs aki

a forgatókönyvet

megírja.

Tükörkép bámul

fájdalmas

hiányjeledre.

Az utolsó pohár

mérgezett.

Vizét

könyörgöm

ne nyeld le!

2013. nov.20.  -Vv-

 

 

tukorkep.jpg

 

OLDÁS

Majd elengedlek.

Szabad madárként

elrepülsz.

Ha már nincs kalitka,

a végtelenséggel

szembesülsz.

Már nincs kézfogás.

Fekete búra

az éjszaka.

Mélybe vonz

a szabadulásunk

kék tava.

Nincsenek hajók.

Elsüllyedtek

a csónakok.

Ködökbe vesznek

a társ nélküli

holnapok.

Nincs harangszó.

Ember nélkül

a nagy kereszt.

Kiszáradt akác.

A fekete agyag

nem ereszt.

2013. nov.  -Vv-

 

 

kereszt.jpg


KARIKATÚRA

Az arcod nagyobb,

mint az agyad.

Hibátlannak

látod magad .....

ha a görbetükör

igazat mond,

a szembesítés

lehet nagy gond!

2013.nov  O.h.

 

TESTTÉ VÁLÓ CSEND

a nem szeretem szó

a testté váló csend

a társtalan hideg

az élre dobált rend

korlát és keret

árnyék a falon

mosdatlan jövő

a koszos ablakon

a régi ölelés

mint iszap-üledék

felébred-e még

a tetszhalott vidék

2013. dec.  -Vv-

 

HOZZÁD FUTNÉK

Hozzád futnék,

ha lenne még erőm.

Ölelnélek,

ha bírná két karom.

Rettegek, mert

bánt a félelem.....

találkozánk,

de nincs több alkalom.

 

Beszélgetnénk,

ha lenne még szavunk.

Simogatna még

tekintetem.

Szobámba lépek.

Csend van és homály.

Rádöbbenek:

- nem vár senkisem.

 

Becéznélek,

ha itt ülnél velem.

Minden kincsem

átadnám neked.

Kéz a kézben

sétálnék veled,

és féltene

a gyönyörű szemed.

2013. dec.   -Vv-

 

TÉLI MORZSÁK

1. IDŐROBOT

önpusztító

időrobot

ma nincs jó napod

repedezett

kérged alatt

rágod magad

s a gondok férge

mélyedbe mar

megbetegszel

igen hamar

 

2. LÉLEKMADÁR

testkalitka

foglya lettél

járt utakon

lépegettél

lélekmadár

hol a fészked

boldogságban

van-e részed (?)

 

3. MESSZE

valahol messze

hó esik

valahol az ég

alját lesik

valahol fűtetlen

szobákban

emberek ülnek

társas magányban

vagy csak egyedül

nézik a falat

a kétszemélyes

takarók alatt

 

4. GYÓGYSZER

tegnap-kenyér

morzsa holnap

folyton csendben

nem is szólnak

tompult szemek

sosincs mosoly

betegségünk

nagyon komoly

van rá gyógyszer

be kell szedni

a nagy világot

kell szeretni

 

5. HÓEMBER

ködökbe rejtőzködő

vacogó téli nap

hóembert építenénk

a fejre nincs kalap

széngombok a köntösön

kertvégi hideg szelek

sárgálló répa az orr

madarak veszekszenek

 

6. IDŐVIHAR

falak omlanak le

csontok fehérednek

híre sem marad

egyszer volt nevednek

rozsdássá váló kard

ketté tört a kopja

elszáll az időmadár

az éveinket lopja

ledőlnek a szobrok

aggá érnek a bátrak

homok alatt vannak

a betemetett sátrak

2013. dec.  -Vv-

 

ERDŐ

létem egy erdő

avar az emlék

kék égen szálló

szép madár lennék

kanyargós úton

lábak nyomában

fürödnék a lét

mézillatában

esőtől ázott

vadrózsa csokron

tavaszt hirdetek

az útszéli bokron

fészek az ágon

remény ül benne

ki hangomat hallja

élni szeretne

hajnalom estém

célom és álmom

mosolygós alma

az életfa ágon

kinyíló szirmom

rád ragyog végre

napként szüless meg

a holnap egére

2013. dec.  -Vv-

  

erdom.jpg

 

TÉLI MORZSÁK

7.

A KÁOSZ RENDJE

arany középút

és vasszorgalom

márványkeresztek

és homokhalom

sápadt arcokon

kreol-mosoly

búskomorságunk

vakbél-komoly

égig érő fák

kernderkötél

nagyon vágyunk rá

de sosincs tökély

megrepedt falak

és vakablakok

legboldogabbak

a tudatlanok

2013. dec. N.sz.


TÉLI  TÖRTÉNET

Ketté tört a csend.

A harang elrepedt.

Földre hullt a könny,

a sóhaj égbe ment.

Fájdalmak között,

ég és föld felett.....

meghalt a közöny,

ember született.

 

Égi csillagunk,

és földi bánatunk.

Üstökös jön el.

Nagy fényt láthatunk.

Szemünk felragyog,

a szívben új remény.

Vigyázzunk reád,

nőlj fel kislegény!

2013. dec. N.sz.

 

kisded.jpeg

 

NÉZLEK

nézlek...

vagy ezer éve

emlékkönyvembe

téve

az első pillanat

a mozdulat

az ölelés

nem vád

és nem

tévedés

a tekintet

mely összekapcsol

a tudat

hogy nem haragszol

a közös jövő

áldott reménye

téli napjaim

titkolt fénye

2013.dec.  -Vv-

 

NAPFORDULÓ UTÁN

..............

még fenn van a hold

fekete szárnyak

intenek búcsút

a kopár tájnak

lefagyott ködök

a száraz ágon

elgondolkodnak

a bús világon

nádszál vigyázban

megállt az élet

karácsony van

vége az évnek.....

útszéli bogáncs

szakadt ruhánkon....

levél sincs már

az életfánkon

kisgyerek szemmel

és felnőtt fejjel

barátkozunk

a helyzetekkel

mennyből az angyal

földről az ember

elmúlik majd

a magány-december

2013. dec. 24.  -vonaton-

  

szarazag.jpg