Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Erdő

Van olyan barátom, ismerősöm, aki

a "költészetem"

egy erdőhöz hasonlítja......

 

daroczi-csaba-tisza-to-foto.jpg

 

AZ ÉN ERDŐM

az én erdőm

csodaszép

kiszáradt fákkal

van tele

olyan mint

a csontváz ujjak

s már rég

elszáradt

a gyökere....

ágaim közt

szép madár fészkelt

de elrepült

mint az ifjúság

fut az utunk

a szakadékig

kiáltanánk

de nincs tovább

aztán zuhanunk

törvényszerüen

ősöreg sziklákon

porladunk

fogatlan száj

a koponyánkon

s már hiába

bármit mondanunk

csenddé szelidül

az álmunk

lehet ez volt

az életünk

látszik még

egy rossz

labirintus

örök céltalanság

a kételyünk

2015.09.29.

 

erdom.jpg

 

.... mert igen is, néha a legszebb erdő is

ilyen.....

félelmekkel teli,

és néha a legcsúnyább erdő felett is

felragyog a nap....

az élet ilyen kávéház

ÍGY  KELL  ELFOGADNI

 

*********

EGY  MÁSIK  ERDŐ

a tölgyek árnya

a völgyek csöndje

a madarak szárnya

a lombok zöldje

a felhők kékje

a sziklák tömbje

öröklött béke

a szépség földje....

2015.09.29.    -útközben-

 

szepfold.jpg

 

NAPONTA

naponta küzdünk

mindenért

semmiért

magyarázunk múltat

aggódunk holnapért

versbe burkolt álmok

csenddé dermedt zenék

hol vannak a célok

amikért küzdenék

2015.09.30.  -Vv-

 

EGY KÉP MARGÓJÁRA

(-avagy,hogy vakult meg

szegény Radnóti Miklós-)

megvakítanak majd

engem is a kölykök

(furcsa szavaimon

ugyanúgy röhögtök?)

eltelik majd gyorsan

egy-két emberöltő

s az órán számon kérik

mit gondolt a költő...

tananyaggá válik

a születési évem

de ha elfelejtik

én azt is megértem...

mert ma még a szomszéd

sem gondolja rólam

hogy csendes perceimben

verset ír a tollam ....

2015.09.30.   -Vv-

-remélem érződik a versen a humor-

radnoti-miklos-b.jpg

 

FEGYVERSZÜNET

Marokra fogom

a hajam.

Kiszabadítom

önmagam,

Lehet,

nem lesz jobb

a helyzetem....

A csend lesz

a legfőbb fegyverem.

Ha mégis

hangos maradok:

- szívekhez szóló

vers vagyok.

2015.10.02.   -Vv-

 

FÖLDHÖZ RAGADTAN

Az emberben csalódtam.

Az istent keresem.....

Kölcsön vett hitemre

ki lesz a kezesem?

 

Már megkaptam. Tartozok,

de majd visszafizetem.

Csak balsors és jajszó

a kapott szerepem.

 

Én bíztam tebenned.

Most félek, azt hiszem.

A megácsolt keresztem

a vállamra veszem....

 

Nem kell a jézus-arc.

Már meghalt az ima.

Tüzes szekérrel száguld

az égi paripa.

 

De itt a földi ember.

Végleg röghöz ragadt.

Ne rettegj! Semmi kétség.

Csak egy életed maradt.

2015.10.05.  -vonaton-

 

jezusarc.jpg

 

IDE
Ide csöppentett a sors.
Én itt lettem magyar.
Ha a himnuszt hallgatom
mindenkor felkavar .....
Itt voltam boldog kisgyerek.
Magyar volt apám, anyám.
Jöhet bármilyen szélvihar,
én szeretlek szép hazám.
Ismerem völgyeid, hegyeid,
A róna az otthonom.
Veled örülök, hogyha kell,
s a bánatod bánatom.
Láttam már külhont. Nem sokat.
Vissza húzott a szív.
Könnyes szemekkel rohanok,
ha a honvágy haza hív.
Ide csöppentett a sors.
Itt élnem és halnom kell.
Dobog a szív, s hangjára
a harangszó felel.
Itt áradnak a nagy folyók.
Ős nyugszik hant alatt.
Kérlek jóságos Istenem,
hogy áldd meg a magyart!
2015.10.07. -vonaton-

 

pipacsos.jpg

 

TÖRT AVAR
Élesztgetem
az életem....
Azt hiszik sokan
tetszhalott.
Mint olajfoltok
a képeken....
Határozatlan
és elnagyolt.
Impressziók.
Távolról látni:
-vörös a pipacs
és kék az ég.....
Csak firkálgatok.
papírlapokra,
ahová írnom
illenék....
Sárgul a levél.
Őszül a táj.
Hűs eső sirat
és köd takar.
Lábam alatt
unottá barnul
a sokszínű élet,
a tört avar.
2015.10.12. buszon-

 

UNALOM

jönnék

nem lehet

mennék

maradok

nyomom

a pedált

még sem

haladok

volt út

elveszett

nincs cél

unalom

sár van

nyakig ér

végig

utamon

2015.10.14.  -buszon-

 

A SORS SZEME

felejtünk

és emlékezünk

ökölbe szorul

a kezünk

nevetünk

és sírdogálunk

új világba

visz a lábunk

hallgatunk

és hangoskodunk

szépségesen

torzak vagyunk

kifakultan

színészkedünk

utunk végén

holtak leszünk

földre nézünk

az égbe vágyunk

valami mást

hoz az álmunk

feketéből

feketébe

nézz bele

a sors szemébe

2015.10.14.  -buszon-

 

kvantumtukor.jpg

 

KOPORSÓ, BÖLCSŐ

nem érdem

és nincs kitüntetés

a továbbélés

méltó büntetés

a kimondott szavak

a néma válaszok

a barrikádok

véres torlaszok

ha kér a nép

mit adtok majd nekik

lesz mikor nem

a híradót lesik

mikor az utcakő

nem történelem

nem az asztaloknál

folyik a küzdelem

mikor a tömeg

nem csak birkanyáj

akkor a süket is

hangosan kiabál

a kapát fogó kéz

ökölbe szorul

ítéletet kaptok

válaszul

ne hirdessétek

a hazug igét

ne szakítsátok ki

a rettegők szívét

börtönök helyett

nyissatok kaput

építsetek

várost és falut

ha koporsó helyett

a kéz bölcsőt farag

semmivé válik

a düh és a harag

2015. 10, 16.  -Vv-

 

PALOTA  ÉS  KALODA

üres hegyoldal a lét

levágtunk minden venyigét

egyetlen tőke sem maradt

a pincelakat leszakadt

ecetet ittunk bor helyett

a hordódonga is szétesett

 

kiszáradt régi kút a múlt

nagyon sok tétel elavult

a festmények színe megkopott

felismersz minden alakot (?)

a széttörött hegedű helyett

az esőcsepp adja az ütemet

 

elhamvadt már az ősi tűz

a múltunk árnyéka merre űz (?)

találnunk kell majd új hazát (?)

ki teremti meg önmagát (?)

kinek épül majd palota (?)

és kire csukódik kaloda (?)

2015. 10.16.  -Vv-

 

kaloda.jpg

 

MESÉK HELYETT

nem vagyok senkié

senki sem enyém

harmatcsepp vagyok

a fűszálak hegyén

elhagyott szalmaszál

tarlószéli gaz

semmi sem valódi

de az életem igaz

távolról szólnak

az ősi dallamok

mint a céltalan szél

lassan ballagok

hó hullik nyomomra

mindent eltakar

porból lettem por

a vihar felkavar

titokzatos csendjét

rejti el az ég

felnőttél barátom

nincsenek mesék

2015.10.18.  N.sz.

 

VÉGE,VÉGE

vége

vége

mindjárt vége

fontosabb

a lelki béke

tűr a tested

bíz a lelked

ne felejtsd

hogy mit kell tenned

 

vége

vége

hónap vége

miből

telik

a kenyérre

tapétázok

sárga csekkel

cincogok

az egerekkel

 

vége

vége

világ vége

régi világ

szép emléke

esik eső

beken sárral

nem harcolok

a világgal

 

vége

vége

versem vége

a múlt század

nemzedéke....

nem volt szobánk

csak büszkeségünk

a reménykedés

küldetésünk

2015.10.19.   -vonaton-