Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

   

eger-rajz.jpg

 

      Kedves egri emlékem egy dal hallatán tollfogásra késztetett.Ez a vers született.

 Az oldal  8  verset tartalmaz jelenleg.

==============================================

EGRI CSOKOR

(.... emlék virágok ...)

 

Eger vár..

az egri vár..

kis patak,

kőhidak.

Minaret..

fagyizók,

az idő..

elszaladt!

Népkerti

kispadok...

Szantofer,

Nagy-Eged..

szép Eger

messze vagy!!

volt fiad

nem feled...

Líceum...

csillagok...

holdsarló,

hős falak....

negyvenhat

évemmel

könnyezve

áldalak.

Dobó-tér,

borozók,

barátok...

kimenők...

szívhangok,

emlékek,

szerelmek,

szeretők...

Kis város..

kék hegyek..

must szagú

reggelek..

Bikavér,

egri dóm...

örökös

szent jelek!

Eger vár...

....az egri vár...

járom a

tereket..

a világ

közepén

itt hagytam

szívemet!    

Nagyszénás,2008.július.21.

 

ESTI TŰZNÉL
 
Kandalló tüzénél
röpködnek az árnyak.
Hangtalan madárként
Ide-oda szállnak.
Izzó fahasábok
hamvadó parázsán
bábulom a lángok
egyszervolt varázsát.
Csak a testem látja
lángdémonok táncát.
Lelkem levetette
ma éjre a láncát
Gondolat világom
villám űrhajója
távoli galaxis
földi hírhozója.
Hatalmas világban
pillanat a létünk.
Születünk, harcolunk,
hamar levitézlünk.
Kihunynak a lángok,
árnyak megpihennek.
Az est, a láng, a tűz,
mind aludni mennek.
Visszatért a Földre
lelkem űrhajója,
megpihenni készül
fáradt utazója.
Sötétben keresve
álmot, nyugodalmat,
békét, boldogságot,
mennyei hatalmat.
 
Nagyszénás,2009.10.14.

 

Kép

 

VIRRADÓRA
 
Újra virrad.
Odakinn tombol
a szél. Csak versed írjad…
 
Őszi reggel.
Megint egy új nap,
harcolhatsz a gond sereggel.
 
Üres asztal.
Körmödet rágod
és csalóka csend vigasztal.
 
Hol egy mosoly?
Ahhoz arc is kell.
Gondtalan. Nem ily komoly.
 
Teleregény.
A sorozatfüggő
emberhadak. Szegény legény…
 
Már munka sincs.
A volt barátok….
Ajtódon rég kihűlt kilincs.
 
Nem keresnek.
Olyanná váltam,
mint egy átkozott eretnek,
 
és miért e
szó sebző éle…
Hallgass a magad eszére.
 
Látni fogod.
Egyetlen kincsed
a halálhoz való jogod.
 
Barlangi fény
lehet ily távol
tőlem a derengő remény.
 

Nagyszénás, 2009.10.15.

 

Kép

JÚNIUSI TÉL
 
Barátok, ha vagytok….
merre vagytok?
Mikor látni kéne
látatlan maradtok….
Hangotok, ha szólal,
csak egy foszlány a szélben…
Egy jégkristály lettem
a júniusi télben..
A hibám az én hibám.
Lándzsa a szívemben….
de tettem én már jót is
 negyvenhét évemben….
 
Ugye voltam jó is?
Ugye szerettétek
mikor szólni mertem.
Vígan nevettétek…
Hangomon ha szólok…
csak a bánat hangja,
törött mozaik lett
lelkem egy darabja…
Botlottam, miközben
rögös utat jártam…
mentem, mendegéltem,
ha kellett, nem vigyáztam..
 
Barátok, ha vagytok…
Merre vagytok?
Mikor szólni kéne
szó nélkül maradtok…
Hangotok ha szólal
kőként földre hullik?
Ami meg volt egyszer
darabokra foszlik?
A vétkem az én vétkem.
Pokol lett a lelkem…
Néz –e még rám bárki…
Mindenkit szerettem….
 
Barátok maradtok?
Szavakra még adtok?
Hogyha szólni merek
megértők maradtok?
Hangom hogyha szólal
csak foszlány a szélben?
A jégkristály eltűnik
a júniusi télben…
Vétkem az én vétkem…
de ember maradtam.
negyvenhét évemben
tán valamit adtam…
 
Egyszer mindenkinél
elhallgat a nóta…..
Kinek mennyi jutott,
a sors a tudója….
Egyszer minden ének
suttogássá halkul…
bármily szépen is szólt
egy emlékké mattul…
A nótám az én nótám…
talán szép a hangja.
Földre hullva szólal
lelkem bús harangja…
 
Barátok! Tán vagytok ….
Igazak maradtok?
Hogyha mások szólnak
némák nem maradtok?
Hangom hogyha szól még
foszlány lesz a zajban,
A jégkristály sem csillog
a júniusi fagyban….
Létem az én létem….
Egyedül maradtam?
Talán szép a lelkem…
Tán valamit adtam…
 

Nagyszénás, 2009.06.07.

 

Kép

SZÜLETÉSNAP
ANNO
 
A ki nem sütött tortán
már nem égnek a gyertyák…
Kihűlt simítások
gyermekfejemen.
Örömkönnyeink
igazgyöngyei
örökre szétgurultak
és
hiába dúlom fel
lelkem fiókjait….
-         néha már
a kulcsát sem találom
………………..
Az ezüstpapír alatt
nem lapul ajándék….
…. csak arra gondolok,
majd hogyan viselem…
…… a soha meg nem kapott,
…. olyannyira vágyott,
…. csak másoknál látott
elrejtett világot
……………
Az el nem hozott rózsák
vázába kerültek.
Hideg simítások
felnőtt fejemen.
Örömkönnyeink
tán végleg kiapadtak??
A születésnapokból
az álmok…
megmaradtak
…………
 
Nagyszénás, 1995.07.13.

 

Kép

2 0 0 8
(Kérdések kérdőjelek nélkül..)
 
Látod-e még
a túlsó partot…
Fut-e még víz
a híd alatt…
Ki se léptél
a gyerekkorból,
de negyvenöt év
már elszaladt…
Voltál-e valaha
boldog ember..
Adtál és kaptál
csókokat.
Szívedbe rejted
az el sem mondott,
félig kigondolt
bókokat.
Hol a sok ember…
Hol a sok álom…
Hol van a jövő….
Létezik….
Hol van a béke,
hol a megnyugvás,
hol van a múlt,
ha szétszedik…
Repültünk…
….. együtt ……
…. lezuhantál ….
…………….
Üres a fészek…..
…… és hideg.
Ha nyugszik a testem,
de sajog a lelkem…
… nem panaszkodom már
senkinek…..
 

Nagyszénás, 2008 májusa

 

Élni, halni ….

 

Élni. Csak úgy, megszokásból.

Szeretni, csak megnyugvásból.

Unott képpel járni-kelni.

Ifjúságot eltemetni.

 

Élni. Csak úgy, megszokásból.

Szabadulni minden mástól.

Közhelyekbe kapaszkodni,

örökségért acsarkodni.

 

Élni. Csak úgy, megszokásból.

Időt mérni hajhullásból,

őszbe csavart hajtincsekből,

unokákból, gyerekekből.

 

Élni. Csak úgy, megszokásból.

Gazdagodni testből, házból.

Tovább jutni minden áron.

Kuporgatni télen, nyáron.

 

Halni. Csak úgy, általában.

Öregséged tudatában.

Gyász a nappal, gyász az éjjel,

cicomáznak ál erénnyel.

 

Halni. Csak úgy, általában.

Éjfekete gyászruhában.

Búcsúztatnak. Ima, gyertyák.....

Igaz arcod eltakarják.

 

Halni. Csak úgy, általában.

Aranybetűs glóriában.

Virágdíszes sírgödörben.

Földöntúli holt örömben.

 

Halni. Csak úgy, általában.

Márvány lapok árnyékában.

Megnyugodni, lenn, örökre....

Áldást adni a rögökre.

 

Besenyőtelek, 1985. 01.06.

 

 

PETŐFI SÁNDOR

 

                                         Párokba rakta az emberi szót.

                                         Embere volt a hangnak, a rímnek.

                                         Tartotta apja a nemzeti zászlót,

                                         Ő verset írt az öreg vitéznek.

                                         Fia volt a szeretett hazának,

                                         Imádták, s hittek szavának.

 

                                         Soha sem félt a haláltól.

                                         Ágyban meghalni nem akart.

                                         Nagy urak rettegtek szavától,

                                         Dobogó szíveket felkavart.

                                         Osztott hitet, erőt, bátorságot,

                                         Reményt, szerelmet, szabadságot.

 

                                                 Baja, 1983. január

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.