Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


É.S

 

ÉS

betűk ÉS pontok

üzennek

félénk jövőnek

és bájos jelennek

kódjaink

ÉS

létezés módjaink

várakozás

ÉS

vágyakozás

N.sz., 2013. jan.

 

ÉS  MÉG ...

és még a csend

és még a fény

és még az álom

kérdezgettél

de a választ

még nem találom

és még a szín

és még a felhők

és még az árnyék

ha elrepülnél

szerintem biztos hogy

veled szállnék

és még az éj

és még a nap

és még az ünnep

érzéseink

bízz bennük

amíg meg nem szünnek

N.sz., 2013. jan.

 

VÉGTELENEDÉS

megszülettél

éldegéltél

tervezgettél

felnőtt lettél

délibábot

keresgettél

eltemetnek

csendesednek

elfelednek

semmitmondó

része vagy

a végtelennek

N.sz., 2013. jan.

 

 

vegtelenedes.jpg

 

HÓESÉS
Hó esik halkan.
Fehér az álmom.
Gyönyörű paplan.
Némán csodálom.
Elrejti múltunk
összedőlt rendjét.
Hókristály fedi
lelkeink csendjét ....

Léptünk nyomokat
rajzol a hóba.
Tervünk egyszer még
váljon valóra....
Téli táj varázs.
Gyönyörködj benne!
Jóságot hozzon
gyarló szívekbe ...
2013. jan.14.

 

hoeses.jpg

 

 HIÁBA

kezeink

közül

kihulló

kövek

kozmosz

óráján

lepergő

homok

mindig

építünk

de

a

végeredmény

pusztulás

és

összedőlt

romok

N.sz., 2013. jan.

 

romos.jpg

 

KÜLÖNBÖZÜNK

Én azt mondom só ....

A te válaszod: Fábry ....

Én vallom, hogy Ő,

Te állítod: - bárki.

Én úgy látom kék,

de szerinted szürke ...

Mást lát a szemem,

és mást a lelked tükre.

Én úgy vélem jó.

Szerinted meg rosszabb.

Biztos, hogy rövid.

Te lemérted: - hosszabb.

Ez az én világom.

A Tied meg egy másik.

Mindig különbözünk.

Téltől lombhullásig.

2013. január

 

SZENZÁCIÓHAJHÁSZ

MONDÓKA

Egy.

Leomlott a hegy.

Kettő.

Karambolos mentő.

Három.

Nyakunkban a járom.

Négy.

Gyilkos lett a légy.

Öt.

Fojtogat a köd.

Hat.

Rémült pillanat.

Hét.

Kiszáradt a rét.

Nyolc.

Kinek vagy kolonc?

Kilenc.

Körözött fegyenc.

Tíz.

Senkibe se bízz!

2013. január

 

PRIVÁT

ez a saját utad

nem járja senki más

oly sokszor társad lett

a csend és a hallgatás

 

ez a saját zenéd

nem hallja senki sem

csak belső ritmusod

vér és rejtelem

 

ez a saját titkod

kincs pecsét alatt

ne legyél gyilkos

és ne maradj áldozat

 

ez a saját időd

ki tudja mennyi még

lehet hogy száz év

de lehet hogy semmiség

 

ez a saját versed

a nyomod mely megmarad

úgy írd le a szót

hogy ne tagadd meg magad

 

ez a saját hibád

ne fogd rá senkire

nem élhetsz úgy

hogy nem bízol senkiben

 

ez a saját tered

a saját dimenziód

ahogy majd öregszel

úgy fogy a pártfogód

 

ez a saját erőd

a saját akaratod

váljon majd áldássá

minden pillanatod

 

ez a saját tested

örökre légy ura

barátod egy maradjon

bár sok a cimbora

 

ez a saját igéd

hirdesd az igazat

de sose felejtsd el

nincs új a nap alatt

2013. jan.

 

ZÁRT ÉS NYITOTT

zárt lelkek és nyitott ablakok

madárcsicsergést hallgatok

kíváncsian tágra nyílt szemek

jól érzem magam köztetek

platánok nyírfák sárgult lombjai

egy élet-tenger szigetálmai

lábunknál felgyűlő bús avar

egy lélekvihar mindent felkavar

túl vagyunk csatákon harcokon

mosolyvirág a fáradt arcokon

jólét és béke kinyílnak álmaink

fészket keresnek madár-vágyaink

2012. január

 

ÁLLAMOSÍTS, NE SIRÁNKOZZ

(Hoffmann meséje: Vegyen a tanár krétát! )

Én veszek krétát

és petróleumot ...

A hajópadlóra

fáradtolajat.

Parancsra mosolygok

és bólogatok is.

Megőrzöm a rendet

és a titkokat.

Mivel lámpás vagyok

világítok is ...

Közszolga módra

mindent elhiszek.,

de most egy a lényeg ....

minimálbéremért

talpnyaló kutyaként

hűséges leszek!

*

MELLÉKDAL

Ha én Rózsa volnék

mindig mosolyognék.

A vidéki lámpásnak

petróleum lennék.

Nem kérdezném tőled,

hogy vagy pedagógus.

Államtitkár vagyok,

nem a pszichológus ...

2013. jan.

 

JANUÁR 22.

Benne van minden titkod,

tudásod, ösztönöd.

Áldott magyarságod

a legszebb börtönöd.

Nincs még egy ilyen szép nyelv,

ilyen fájóan lágy zene ....

Rímesen csengő versünk ....

Bár lenne, ki értene!

Torokszorító himnusz.

Szózatot éneklő nép.

Tájat és embert látva

vászonra feszül a kép.

Gyöngyszavú írók s költők

művekkel áldanak.

Haza, nemzet, magyarság ....

A legszentebb szavak.

Benne van minden titkunk,

amely szavakkal átadott...

Most állj meg egy szóra, ember

..és mutass alázatot ....

 

N.sz. 2013. jan.

 

mkn.jpg

 

 INKARNÁCIÓ

ragyog egy

új csillag

életem egén

megszületett

egy régi ÉN

valahol

már voltam

valaki

hiszek bennem

nem vagyok maradi

.................

2013. jan.

 

inkar....jpg

 

A LEGSZEBB ERDŐ

itt van az erdő

elrejt a mélye

viharként susog

létünk veszélye

 

levelek hullnak

régmúlt avarra

párperces létünk

félve takarja

 

moha a fákon

csöndünket sejti

a tegnapok kövét

a mélybe ejti

 

csodaszép erdő

meseszép titka

árnyékot borít

járt útjainkra

N.sz. 2013. jan.

 

oserdo-bnp.jpg

 

HIÁNY  ÉS  EMLÉK

Ember. Vágyak nélkül.

Égbolt. Madarak nélkül.

Levelek nélküli ágak.

Hegyekké korbácsolt vágyak.

Madarak. Égbolt nélkül.

Szabadság. Levegő nélkül ....

 

Tenger, a mélye nélkül.

Égbolt. Vihara kékül.

Esőcsepp nélküli felhők.

Emberarc nélküli szeplők.

Mélység. Szakadék nélkül.

Csókolj örök emlékül!

N.sz. 2013. jan.

 

VISSZAFELÉ

Sem tél, sem tavasz.

Időtlen idők.

Sivár a puszta.

Se férfiak, se nők.

A gyermek alszik.

Vagy tán meg sem született.

Tetszhalott jövő.

Hamarabb vége lett.

Hosszú magas falak.

Se ajtók, se ablakok.

Az utolsó vándor

a halálba ballagott.

Elfogyott a víz.

Szomorú szél fütyül.

Mosolygó álarc.

Te ott remegsz legbelül.

2012. jan.

 

VISSZA  ÉLÉS

Meghaltam.

Nyugdíjat

nem hozott postás.

Felnőttem.

Néha ápoltan

borostás.

Tanítom magam.

Iskolába jártam.

Kisgyerek koromban

libákra vigyáztam.

Már beszélek..

Lassan

félve lépek.

Felsírok.

A bölcsőből

kinézek..

Régen vártak.

Örültek.

Fiú lettem.

Végre már

meg kellene

születnem.

2013. jan.

 

HEGYEK, TENGEREK, SZEMEK

nagy hideg hegyek

fázós emberek

jéggé dermedő

üres tengerek

nincsenek hajók

üvöltő szelek

régen elsüllyedt

emlék életek

sok apró sziget

házak pálmafák

túristák elől

elrejtett világ

lakatlan torony

furcsa fényjelek

trópusi vihar

fázós éjjelek

jéghegynyi remény

albatrosz szárnyakon

múltkristály ragyog

elhagyott tárgyakon

kis meleg kezek

gyönyörű szép szemek

rám nézel tudom

rabságba ejtenek

2013. jan.

 

LÉLEKÉRINTŐ

egy gyengéd erő

szívmelengető

olyan mint

senki más

egyetlen

nem vitás

olyan mint ő

lélekérintő

2013. jan.

 

HA  AKAROD

faleveled

jégkristályod

szemedbe zárt

szép világod

testmeleged

tapintásod

szalmaszálad

jó barátod

első szavad

borzongásod

holnap nyíló

kis virágod

fagyökered

hópaplanod

jövő időd

elmúlt napod

sóhajtásod

sziklaszirted

mélybe ásott

féltett kincsed

gazdagságod

szegénységed

szabadságod

reménységed

napod - holdad

sarkcsillagod

minden vagyok

ha akarod .....

2013. jan.

 

kisvirag.jpg

 

IDŐSZERPENTIN

Vándorlok megint.

Emlékeim közt

lélekút kanyarog.

Te az út végén állsz.

Eljutok hozzád

valahogy ...

Aztán felébredek.

Valóságtájak

néznek vissza rám.

Megálmodtalak.

Titokként rejt

a kis szobám.

Újra láttalak.

Mosolyod szebb volt,

mint bármikor.

Nevetésed méz,

a csókod meg porcukor ...

Aztán hó hullt az égből.

Jótékony paplan.

Mindent

betakart.

Utat, emléket,

tört avart ...

2013. jan.

 

telikep.jpg

 

VÍG  JÁTÉK

szerepem

szereped

szerepünk

nem színház

de színésznek

születünk

szigorú

szemekkel

nézeget

ezer szem

látja

a képedet

bohócarc

beteges képzelet

egy naiva

bájosan lépeget

komikus

kozmikus

végszavak

támadnak

nevetve

védd magad

2013. jan.

 

szinhaz.jpg

 

 

KÍVÜL - BELÜL

szelek szárnyán a madár

keresi a fészkét

fölrepül a nap felé

s a felhők fölül néz szét

 

kertek alján a patak

vízimalmot forgat

olvad a hó jön az ár

kiszáradt fát hozhat

 

fejünk felett csillagok

sok-sok égi fáklya

dideregve néznek le

a szendergő világra

 

lábunk alatt kis kavics

csikorog a jégen

januári est lebeg

az álmodó vidéken

 

szívünk mélyén szeretet

szemünkben a vágyunk

éljünk együtt boldogan

s egymásra vigyázzunk

 

lelkünk mélyén bizalom

jövőnk alszik csendben

szép rózsafa gyökere

a múltban és jelenben

 

kívül belül a világ

fények ragyogása

legszebb benne mindenkor

a létezés csodája

2013. jan.

 

aletezes.jpg

 

ÉJMADÁR

üres ág

furcsaság

elrepült

(nem is ült)

hűlt helyén

csak a hold

sárga folt

éjmadár

csupa csend

a határ

2013. jan.

 

ejmadar.jpg

 

ELBÚJNI

elbújni benned

a világ elől

titkos barlangok

elrejtenek

szíved dobban

együtt velem

világraszóló

életjelem

nincs könny

és nincs bánat

csak lebegünk

szerelemkút

édes vizét isszuk

nem látunk mást

csak  a vágyat

ha a szemünket

egymásra nyitjuk

2013. feb.

 

BOTANIKA

törpére gyomlált önérzetünk

pár év és pompás

bonzaiok leszünk

semmi felesleg

semmi luxus

parlagföld szélén

pompázó bukszus

gyalogakác

és lapulevél

az igénytelenség

akárhol megél

lehet hogy lentről

nagynak látnak

de már nem növünk

soha óriásnak

szétszakadt ernyő

a lombkoronánk

motorfűrésszel

vigyáznak ránk

s ha egyszer majd

végleg elzuhanunk

rádöbbenünk

már nem is vagyunk ....

2013. feb.

 

EVOLÚCIÓ

sem hó

sem pára

esőre várva

kiszáradt földünk

hörgés

majd csöndünk

néma félelem

nincs lét

csak az érte való

küzdelem

2013. feb.

 

JŐVŐKÉP

egyre többen

mégis elfogyunk

hét milliárd

majd nyolc milliárd

lehullt fejek

viasz mosoly

a sokkhatás öl

és pihen a bárd

nincs már vizünk

csak sós eső

lehet hogy későn

könnyezünk

marad-e majd

egyetlen ember

akiben fájó

emlék leszünk ....

2013. feb.

 

PUZZLE  II.

még hiányzik

belőlem

néhány darab

hogy teljes legyek

keresd meg gyorsan

mielőtt elveszek

s ha kész a teljes kép

őrizd meg végleg

..............

jönnek valakik

és széjjel tépnek .....

2013. feb.

 

VISSZAVONULÁS

Nincs szakállam.

Nagy hajam se lesz.

Majd észrevesz

aki észre vesz.

Nincs festett bőr,

és nincs ékszerem.

Teszem a dolgom,

úgy ahogy teszem.

Nincs akcentus,

sem idegen szavak.

Reliktum vagyok.

Bennszülött alak.

Nincs senki sem.

Egyedül vagyok.

Ha menni kell,

majd útnak indulok....

Nincs birtokom.

Mindennap öröm.

Csigaházamba

visszaköltözöm.

2013. feb.

 

TÜKORSORS

Leszek tükör

te torz világ.

Néha élesen.

Néha piszkosan.

Olykor beszélek,

máskor csönd leszek.

Elrejtem valód

kín-homályosan.

 

Tükör vagyok

hazug világ.

Csendem kiáltom.

Rejtem gondosan....

Kavicsot dobnak

féltékeny kezek.

Tört üveg vagyok

poros-foltosan.

 

Voltam tükör.

Emlék a világ.

Reám se néznek

sötét sarokban.

Féltem a titkom,

a régi fényem.

Csillogtam egykor

a szebb napokban.

2013. feb.

 

MALOM

Megőröl mindent

a Végtelen Malom.

Nem marad más,

csak egy nagy homokhalom.

Se márvány, se kereszt...

sem gyertya, sem virág ...

A múlt már elereszt.

Csak ennyi  a világ ...

2013. feb.

 

sivatag.jpg

 

TANULSÁGOK

a módszer elavult

a gyógyszer elgurult

a bili kiborult

ránk maradt a múlt

2013. feb.

 

EGY ZÁSZLÓ ALATT
Hótisztaság.
Szélszabadság.
Szétszórt a sors
szép magyarság...
Székely hegyek,
csángó folyók,
tépett zászlók
és lobogók....
Isten arcán
néhány könnycsepp.
Zokog értünk.
Nem lett könnyebb.
Isten kezén
sorsvonalunk.
Legyünk büszkék!
Magunk vagyunk!
N.sz. 2013. feb.10.

 

szekelyzaszlo.jpg

 

ELWEÖRESEDÉS

(az én egysorosaim)

Az idén százéves W.S emlékére

I.

sortalanság

II.

madárzuhanás

III.

csonthomokóra

IV.

lokális elhidegülés

V.

szeméremköntös

VI.

hatalomátvitel

VII.

mostohanép

VIII.

méregpohárköszöntő

IX.

pillantásmasszázs

X.

kérdéssivatag

XI.

válaszoázis

XII.

sötétfehér

XIII.

világosfekete

XIV.

szivárványszürke

XV.

asztalfiókversláb

XVI.

gondolatabortusz

XVII.

közhelytemető

XVIII.

siralomházmester

XIX.

grafitporárnyék

XX.

párhuzamvadászat

XXI.

vakablakcsere

XXII.

mosolyvaku

XXIII.

emléknegatív

XXIV.

boldogságkommandó

XXV.

hiányteremtéselmélet

XXVI.

sikolyszobor

XXVII.

szerelemszerpentin

XXVIII.

jövővetés

XXIX.

zónamagány

XXX.

tükörhazugság

XXXI.

köderdész

XXXII.

titoktengerész

XXXIII.

zárójeltolmács

2013. feb.

 

MOSOLYOKRÓL

mosolygok

hülyének hiszel

mosolyogsz

pokolra viszel

könnyeim

fájó patakok

könnyezel

melletted vagyok

símogatsz

boldoggá teszel

csókollak

levegőt veszel

hozzám szólsz

csendben hallgatok

elalszol

álmod maradok

ébredek

üres most a szék

hallgatlak

ének a beszéd

jajszavak

csönd a bánatom

megölelsz

nincs több ártalom

2013. feb.

 

MEGFOGADTAM

Megfogadtam valamikor.

Most  a szakadékba ejtem.

Öregedik kívül belül

a sok milliárd sejtem.

 

Bőrömön ránc. Hajam őszül.

Csontomban jajong az élet.

Leltárt készít az égi nagy Úr.

Harsog a végítélet ....

 

Emberi sors. Közhely szerű.

Győztem, míg bírtam erővel.

Belátom már, eldőlt a harc

a kegyetlen idővel .....

 

Régi idők. Szép terveim.

Szélfútta álomsorsok.

Utam szélén lásd mi maradt.....

csak kidőlt fák és bokrok.

N.sz., 2013. feb.

 

NA  ÉS???

( -érdekel valakit?-)

már élni sem lehet

már írni sem merek

hidegen fújnak már

a böjti vad szelek

 

nem látok napot

vezérlő csillagot

kívül nem látszik még

de valami megfagyott

 

nem tolakodom

nem bátorkodom

nem tör fel többé

zokszó a torkomon

 

nincs még kötetem

de van még türelem

életrajz papírjaim

lassan eltüzelem

 

mit ér a születés

mit ér a létezés

próbálok megmaradni

de ez lehet hogy kevés

 

már élni sem merek

már írni sem lehet

próbálom szeretni azt

aki engem is szeret...

N.sz., 2013. feb.