Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Az  ÁLLATSÁGOK  c. versciklus folytatása.

 

nyul.jpg

6.

A GYŰRŰK (FURA) URA

Ott, ahol minden tiszta zöld,

ahol humuszban gazdag a föld,

ahol porhanyós az altalaj,

hová nem hallatszik le a zaj,

ahol minden feketén tiszta,

ott éldegél a földi giliszta.

 

Tegnap azt írta egy föld alatti lap,

(melynek olvasása itt létalap)

hogy megkérdezték a nép véleményét,

honnan szerezte a gyűrű gyűjteményét

a visszafogott föld alatti féreg,

kire nézve nem egy nagy dicséret,

miszerint nagyon kerüli a csillogást,

ezért vett a föld alatt lakást.

 

Az egyik megkérdezett volt a lótetű.

Azt mondta, valóság minden betű!

A giliszta kérdéses gyűjteménye

egy régi rablás következménye!

Egy pajor volt a másik riportalany.

Ő egy cseppet sem volt bizonytalan.

Határozott véleménye az volt:

gyanúsan dörgött tegnap egy colt!!

 

Ekkor nyilatkozott a giliszta is.

A vád és a szóbeszéd hamis!

Végül is nincs itt semmilyen bibi.

Tegnapra megdönthetetlen az alibi.

Azt mondom teljesen indokoltan:

egész nap horgászni voltam!


 

Végül megszólalt egy egészen frenetikus

tengeren túl végzett genetikus.

Csituljanak el a buta viszályok!

Azt bizonyítják a Mendel-szabályok,

hogy a kérdéses földi giliszta

a rágalmak alól teljesen tiszta,

mert apja, nagyapja, dédnagyapja

az összes gyűrűjét az ősöktől kapta.

Nincs tehát bűn, és ne legyen vita.

Perdöntő lett a genetika.

 

 

7.

A REMETE CSEMETE LEVELE

Én a rákok híres remetéje,

anyám jól sikerült petéje,

kivel a sors eléggé mostoha,

hisz igen csak puha a potroha…..

Eldöntöttem: új lakást keresnék,

hol teljesen önálló lehetnék.

Igényeimről nagy vonalakban.

egyedül legyek a csigalakban.

Az ajtó, ha lehet, keletre nézzen,

egy szépséges trópusi részen.

Jó lenne korallszirtek alatt,

s ha kemény mészkőből raknák a falat.

Legyen csodálatos panoráma

a halaktól nyüzsgő tengeri világra.

A szomszédban legyenek virágállatok,

hátha én is kertésszé válhatok.

Legyen a házban keleti kényelem,

s biztonsági zár, ha kérhetem.

Végül  a pénzről, mit a házra szántam.

Van  jó sok halpénzem. Tegnap találtam.

Sóher nem vagyok. Jól látszik ebből:

kifizetek mindent a mellényzsebemből.

Ha találtok eladót az ingatlanra,

a címet véssétek a hirdető falra.

Telefonom nincs, e nélkül maradtam.

Valószínűleg a régi házban hagytam,

mert elfoglalta egy másik remete,

a trópusi tenger közismert szemete!

 

Most még azon töröm a fejtorom,

arra tanított a languszta mentorom:

legyek udvarias és igényes,

ki a jó nevére nagyon is kényes.

Tudományos névvel is bemutatkozom.

(hogy tudtok e latinul, azt nem tudhatom)

Egy Linné nevű svéd természettanár,

ki a névadással jó viszonyban áll,

a Pegurus bernhardus nevet adta.

Kedves keresztapám az istenadta!

 

 

 

8.

EGY BETŰ HATALMA

Elkóborolt a karakül.

Félt, reszketett cefetül.

Nem tudta merre lépeget,

ezért szívfájdítóan bégetett.

A birka nyája messze volt,

bár a bégetés messze szólt,

de rossz felé vitték a szelek,

oda, hol más nyelven értenek.

Épp arra járt a karakál

ki a sivatagba haza jár.

Merőn figyelte a végtelent,

bendőjének vajh mit jelent

a távolról hozott, oly mesés,

nyálcsorgást indító bégetés.

Orrát felhúzva szimatolt,

vajon hol lehet a gyapjú folt.

A sivatag melyik szegletén

gondolkozik a végzetén

az elkóborolt házi állat.

Talán zsákmányommá válhat….

Így gondolkozott a macska,

s fejében a kis agyacska

már látni vélte a képet….

az ünnepi terítéket.

Aztán egy homokdűne mellett

meglátta azt, akit kellett.

Ott bégetett a tarka-barka.

Remegett a füle-farka.

Szólt a birka: kedves idegen!

Karakül vagyok, ha nem hagy hidegen….

Karakül??? Én meg karakál…..

szólt döbbenten a karakán.

Hisz a birka végső fokon

egy kis hibával névrokon!!!

A karakál karakán volt.

Hírnevén, hogy ne essen folt,

a jó szívét melengetve….

a karakült elengedte!