Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Cetli

 

Cetlik, széljegyzetek.. gondolatok a világról.

 

Várost járva.....

Dölyfös tűzfalak és látszólag céltalan,

vissza sem néző, rohanó emberek.

Nagyon sietnek.

Eldobott csikkek között. Ők a civilizáltak.

Füst, korom, tülekedés.

A lábszár-szint magányát forintot kéregetők

élik meg és osztják meg naponta. Lehajtott fejjel.

Ha felnéznek néha, ritkán csillan meg a régi értelem.

Oly furcsa ez a város.

Emberek lakják, de mégis, gyakran embertelen.

Beton és acél.  Üveg csillog a napfényben,

pedig az emberszemeknek illene csillognia.

Az utcák és a terek ugyanazok,

csak a nevek változnak....

A régi "bűnösök" eltűnnek, helyükre

lépnek az újonan

álmodottak, de IDEGENEK......

nem megszokottak.

A régi emberekben a régi név marad.

Az eldobott csikkek is ugyanazok.

Évtizedek óta.

Csak a márka változik.

A közöny ugyanaz marad.

Keresem a szépséget.

Mindig megtalálom.

Ablakok, díszes bejáratok,

felújított homlokzatok, szobrok szépsége

dacol a szürkeséggel, a porral,

az őket körülvevő igénytelenséggel.

A sok beton, szilárd útburkolat között

öröm a lábnak egy kis fű.....

de hát arra meg rálépni sem szabad.

Eső esik. Áztat. Összemos mindent.

Tócsál gyűlnek a járdák, utak

kijárt gödreiben.

Kis tükrök, melyekben tükröződik

a város, a világ.

De nem nézünk bele, mert sietünk.

A tócsák néma tanúi a szmogfelhők mögül

néha kivillanó égi csillagok,

és a lebontott házak mellett meredező

dölyfös tűzfalak.....

 

 

tocsa.jpg

 

 

FÉNYPÁSZMÁK

1.

fény

árnyék

sötét

kék

hegyek

kövét

már

messze

dobtam

lét

nem lét

között

tar

erdők

fölött

tán

boldog

se voltam....

 

2.

porcelán

zongora

hangok

lánctalpon

törtető

tankok

lelkemben

rezdülő

hárfa

kincseit

elrejtő

tárna

titkolja

mélyét

a tenger

távolra

tekint

az ember

lelkemben

örökös

tárlat

belépve

csodákat

láthatsz

 

3.

az égen

felhők

játszanak

velem

ó mennyi

furcsát

mutatnak

nekem....

hatalmas

képek

eltűnő

mesék

ezernyi

kódját

próbálja

a kék.

 

4.

megint a csendek

üzentek nekem

átlátszó papírra

komponált hangok

vízcsepp-zuhanás

az élet.....

ágyúkká formált

harangok......

valahol

szendereg a béke

mosolygó ember

óvja az álmát

lopakodva

közeleg az est

a földre se

rakja a lábát....

2011. júl.

 

MAI MESE

- Bevezetés -

Pikkellyel fedett

aranyszínű lény.

Íme az igény.....

 

1.

Aranyhal kedves!

... ha lenne pár milliód,

vagy egy banki kód.....

 

2.

Aranyhal tudom....

az életünk nem mese.

Ne kábíts Te se....

 

3.

Aranyhal kérlek...

nyugalmat kérek csupán....

ha nincs, vágj kupán....

2011. júl.

 

EMBER AZ IDŐBEN

Van már időm.

Vagy már csak az van?

Élni tanít

a létezéstan......

Magatartásom

kikezdhetetlen,

lelkesedésem

felmérhetetlen.

Szorgalmam

példásnak mondható.

Büszkén dicsér

az Oktató!

 

Van már időm.

Mi másom lenne?

Akaratfámon

gyümölcs teremne.

Gyümölcsök között

a legédesebb.

Tudásalmával

telve a zseb.

Sok vitamin

a héj alatt.

Ki elfogyasztja

az bölcs marad.

 

Van már időm.

És ez nagy dolog.

Ki unatkozik,

az csak ácsorog.

Unottan néz

jobbra és balra,

fásult árnyékot

rajzol a falra.

Én nem ácsorgok.

Időre leltem.

Ötven évessé

cseperedtem.

 2011. júl.

 

ELSIVATAGOSODÁS

Büszkeség!

Maradt még belőled?

Netán a makacsság dalol

hattyú éneket?

Visszanézek,

s nem látom már

csak az egyedül küzdött

baljós éveket.

Viharmadár szállt

szép, derűs egemre.

A hullámok hangja

mindent eltemet....

Hiába kapáltam,

a gaz már benőtte

hajdanvolt híres,

csodás kertemet.

Az voltam. Oázis....

De kiszáradt a pálma....

Sivatagba hajlott

ifjúságom álma.

Csak a dűnék nőnek.

Elveszett világom.

Bármerre is nézek,

a világ végét látom....

Hová bújt a forrás?

Hol a tisztasága?

Mért nem száll a madár

a korhadó ágra?

Karavánom nyomát

a homok befedte....

Sivatagi szelek

kacagnak felette.

2011. júl.

 

 

dune.jpg

 

ÉJSZAKAI  KOKTÉL

Ketyeg a csend. Monoton óramutató jár

köre-körbe. Nem látom, csak hallom.

Nagyon érzékennyé tesz.

Aludnom kellene már, de nem megy.

Éber vagyok. Gondolataim ezer felé járnak.

Képek villannak be.

A közelmúlt képei, a rég megélt dolgok pillanatai,

a képzelet, a vágyak birodalma.

Micsoda mozaik....

Ha reggel még emlékeznék rá, képekbe rendezhetném,

de most, éjszaka másodpercenként  alakul át

a kivetített képeim káosza.

Ez csak az én világom.

Senki más nem látja, nem láthatja ilyennek.

Létezésem, tudatom, kincseim, képzelgésem, álmaim

világa ez. Egy az egész Földön,

de akár az Univerzumban is.

Félelmetesen szép érzés egyedülinek lenni.

Lemásolhatatlannak.

Utánozhatatlannak.

Nem az arcom, a hajam, az ujjlenyomatom

tesz egyedivé. Csak is a gondoaltaim,

a belső világom.

ÉN vagyok, senki más nincs, nem lehet ilyen.

Csak bennem alakul át a világ ilyen sajátos

turmix-szá, koktéllé.

Speciális keverék.

Másnak nem, vagy alig, de nekem fogyasztható.

Lételem.

Ettől létezem.

 

 

koktel.jpg

 

ONLY YOU

szabad madár vagy

hulló esőcsepp

csillagfény-derengés

szivárványhíd

levélsusogás

felszálló sóhaj

üde mohapárna

pókhálóselyem

olvadó jég-cincogás

hárfahangokból font

lengő égi hinta

májusi orgonaillat

elhaló tengermoraj

lelkemnek életelixír

2011.július

 

moha.jpg

 

EGY  SZOBORHOZ

Az idők végezetéig

lelkemben megmaradsz.

Léted megalit-szikla,

ketté sosem hasadsz.

Szilaj szelek szaladnak.

Koptatják híredet.

Legurulsz. A völgyben végzed.

Az iszap eltemet.

Fekete bazalt konokság...

múltad a szürke por.

Keresem, kutatom szobrod,

mert ott vársz rám valahol.

2011. augusztus

 

VIVA  LA FINA

..... bár nem beszélek spanyolul,

identitásom fejlett.....

Sanghaj után miénk lett

a hondurasi nemzet!

 

 

hondu.jpg

 

M U K O D I K

( - U. G. nélkül is - )

Gyakran megölnek.

Nevetve, szótlanul.

Nem kérdeznek.

Nem is beszélnek.

Bőven elég a közöny,

a gyilok csend,

vagy ahogy néznek...

a nem érdekel...

az úgy is mindegy...

a valahogy lesz majd,

csak lépjünk tovább.

A fontos, a lényeg...

hogy működjön

a jól bevált rendszer,

az ESZME, a STÁB....

Arcok és nevek.

Diplomaszámok.

Ismerősök és rokonok.

Újgazdagok

és kutyabőrök.

Csak a szegénység konok.

2011.augusztus

 

buro.jpg

 

FÉNYEK  ÉS  ÁLMOK

a fényedre vártam

közben bealkonyult

s a rám tört sötétben

ott lapult  a múlt

 

a régi szépség

a vidám nevetés

a sejtelmes erdőnk

a zöldelő vetés

 

csillagok gyúltak

bársony lett az ég

eszembe jutottak

a régi szép mesék

 

a séták a parton

az első kézfogás

a tervezett jövő

a remény-ragyogás

 

s mint minden mesének

vége lesz egyszer

de álmodok rólad

még százezerszer

 

mert jönnek még esték

s a fényekre várok

de ki tudja már

milyen ég alatt járok

-agysz-, 2011. aug.

 

 

egbolt.jpg

 

MAGAMBA  NÉZŐ.....

Idegen lettem

és ismeretlen.

Már csak zárt

ajtók várnak.

Mért fáj az élet,

és mért lettem foltja

a megkopott világnak?

Kérdéseimre

nem adtok választ.

Szavaim földre hullnak.

Felragyognék,

mint égi csillagok,

ha a  zeniten kigyúlnak.

Kiszáradt fű,

aszott gyümölcs....

Egemen szél se lebben.

Idegen lettem.

Nincs már tükröm

a fénytelen szemekben.

-agysz-, 2011. augusztus

 

4444.    SZEPTEMBERI MEMENTO

ledöntött házak....

barbárság templom épül

égő romokból.....

 

 

wtc.jpg

 

FÉLELMEK

már van kinek emlék vagyok

és van kinek sosem leszek

kiáltok éji homályban

közönymocsárba veszek

fuldoklók vesznek körül

nincs már csak egy szalmaszál

az egemen emésztő ködök

és felejtés madara száll

csodaszép benned az ember

emléked kiszáradt kút

tudásod elfáradt vándor

túlélni sosem tanult

véletlen boldogulásod

szerencséd mennyei jel

kérdezed hol a világvég

majd elnyel a végtelen

a fák már nem érnek égig

iszapjába fulladt a tó

valaki mondja meg végre

hol van a mindenható

N.sz., 2011.október