Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


C V

Nem kívánok életrajzot, azaz CV-t írni,

de néha kikerülhetetlen egy egy

életrajzi adat, vagy esemény megjelenése

az alkotásaimban,

így a honlapon is.

 

C.V. HELYETT

Nekem sosem volt mesterem.

Én mindent csak úgy tanultam.

Néztem a fákat, a hegyeket.

Járkáltam és bandukoltam.

Figyeltem, hogy az emberek

mit szólnak, merre mennek ...

Rájöttem, engem igazán

a percek érdekelnek.

Az égen szálló madarak,

a léptek az út porában.

Az ablakból néző anyókák,

a rock and roll korában.

Nekem a ráncos emberarc

többet mond minden szónál,

a kaszát suhintó paraszt

több az igazgatónál ...

Tudom, hogy nem kell diploma

ebben az élet-iskolában.

Mindenki bölcs lesz és okos

ebben a túlhajszolt világban,

ha a régi bölcsek tetteit

és szavait felidézi,

ha hitet, szorgalmat mutat,

s a jobbá válást nézi ...

Én csak azt mondom, emberek ...

mindenki tegye a dolgát,

és ha mindenki megteszi,

szebb lesz a világ, az ország.

Nekem sosem volt mesterem.

A példát a sors mutatta.

Ötven évem már elszelelt.

A létem az Isten adta ....

2012. augusztus

 

TITOK

elszakadt minden gyökerem

száraz levél az ágamon

valaki őszt üzent velem

szomorúan, de átadom

fakérgem nemrég megrepedt

bevésett életvonalam

árnyékom hűvöse rejteget

a nagy titkot, saját magam ....

2012. augusztus

 

szaraz-level.jpg

 

 VÉGTELENEDÉS

a mindenség rám szabott darabja

mindig a világ közepe

fehér a létezés varázsa

de a félelem izzó fekete

az idő tekergő szalagján

minden léptünk egy kottajegy

hozzánk simul a végtelenség

a túlélőtábor az égbe megy

2012. augusztus

 

M Á R

már mindig ilyennek látom

a fogasra dobott kabátom

s rendetlen - páratlan félcipők

megjelenítik a múlt időt ...

a csendben pirosló tetők felett

az ég kékje csendben szürke lett

s a koppanó - lehulló dió

bemondó nélküli rádió

2012. augusztus

 

ŐSZÜLÜNK

vad őszi szelek szaladnak versenyt

tán valahol fázós eső esik

a fészkekben már nincsenek fecskék

az ősök útjait keresik

a fákon itt-ott alma piroslik

a tőkén aranyló szőlőszemek

sárgán és barnán aranyló lombok

a kifakult gyepre fekszenek ...

2012. augusztus

 

MINTHA

a világ mintha álom lenne

de valahol ott vagy benne

az agyonhallgatott szavakban

a fészkén ülő madarakban

a hold árnyékos oldalában

a vízen úszó gondolában

a horizontok kék hegyében

a várkastélyok szellemében

a csöpögő jégcsapokban

az esőn ázó alakokban

a hegyre kúszó szerpentinben

a frissen vasalt ingeimben

a mezőn szedett szép csokorban

a felénk kúszó illatokban ...

ha valaki zsebbe tenne

az álmom a világ lenne ....

2012. augusztus

 

alom-a-vilag.jpg

 

CSILLAGSZÜRET

Csillagszüret.

Az egyik pont

a szemembe esett...

Kívántam hármat,

de sosem tudom meg

engem vajon

ki keresett ...

Ki nézte csendben

odaátról

ezt az emberlakta

csillagot ...

Ki látta meg

a Végtelenből,

hogy én az ember

még itt vagyok ...

Homokszem létem

egy pillanat.

A kortalanság

kis égi nyom.

Kíváncsiságom

természetes .....

de a válasz hiánya

összenyom.

2012. augusztus

 

IGAZOLÁS

távol voltam izgatottan

hiányoztam igazoltan

tettem vettem jöttem mentem

idegbajos környezetben

munkát néztem nem találtam

én is idegessé váltam

talpam alatt fut az élet

kitanultam mesterséget

tanítottam magyaráztam

néha majdnem fejre álltam

mosolyogtam csúnyán néztem

nagyjainkat felidéztem

próbálkoztam szépet adni

elfogyni de megmaradni

manapság csak versteremtés

erről szólhat a jelentés

voltunk csúcson völgyben járunk

minden ajtót jól bezárunk

tovább lépünk nagy léptekkel

csodálkozó nagy szemekkel

s ha a világ nem néz vissza

lelkem a nagy így is tiszta ...

2012. augusztus

 

KÖSZÖNTŐ

Anyám!

Itt áll előtted magzatod.

Legszebb ruhámban,

arcomon áldott mosoly.

Anyám!

Elnézem arcodat.

Bár mosolyogsz,

de mért vagy így komoly?

Anyám!

Tudom, hogy Tőled kaptam

legnagyobb kincsem,

az életem ….

Anyám!

Oly büszke vagyok Rád,

és hogy Te is az vagy,

csak remélhetem …

Anyám!

Most virágot szórnék

ha lépsz lábad elé …

Anyám!

Most kiállt a lányod

ember és Isten elé …

Anyám!

Sokat dolgoztál értem.

Most ezerszer

megköszönöm.

Anyám!

Léted virágán

minden perc

legyen öröm.

Legyen áldott az álmod,

és minden gondolatod.

Anyám!

Oly szeretve nézlek.

Emeld körém

a karod.

Anyám!

Köszönöm Neked

a gyermekkort,

melynek most vége lett.

Anyám!

Én mondom a jelszót:

Hit, Béke

és Szeretet!

                                                                                           2012. augusztus

 

VONATOZÓ

Szolnok. Peron.

Papír, iron ...

Ülök. Veszteg.

Megint versek.

Lusta szelek,

őrült meleg.

Szemét halom.

Nem itt lakom.

Hangyák, legyek,

lépcsők, sínek.

Kopott színek.

Egy kéz legyint.

Várok megint.

Beton padok,

száraz csapok.

Vonat mögött,

sínek között

megnyúlt gazok.

Fáradt vagyok.

Szolnok örök.

Kávék, sörök.

Minden utam

újabb futam.

Vonat. Személy.

Utas. Kevély.

Vonat. Sebes.

Nem érdemes

jobbra várni.

Fel kell szállni ...

Szolnok, 2012. augusztus

 

5087.

Száraz fa lennék.

Boldogság kék madara.

Ágamra szállnál?

 

5088.

Égett tar mező.

Porába fulladó nyár.

Nincs felhőhajó.

 

5089.

Csak lusta árnyák.

Nyújtózik előtted, majd

utánad szalad.

 

5090.     HELIANTHUS

nem néz a napra

nyárvég száraz szomorúság

fejét lehajtja

 

5091.

semmi érzelem

néztem ezt a nagy világot

ostor a jelem

 

5092.

semmi izgalom

dobd el a diplomádat

mit ér, láthatod

 

5093.

semmi feltűnés

játszom a bújócskámat

lélekrezdülés

 

5094.

semmi döbbenet

ritkán írok egy verset

vagy csak közhelyet

 

5095.

sosem akartam

legyőzhetetlen lenni

gőg és unalom

 

5096.

sosem akartam

örök vesztes maradni

kín és félelem

 

5097.

rezdülő rombusz

ezüstös nyírfakérgen

alvó repedés

 

5098.

nem forradalom

csak a hajnal vöröslik

emlékeimben

 

5099.     ALBUM

montázs képeim

felvillanó negatív

retina-álmok

 

ffpitypang.jpg

 

 ANTI  TES(Z)T

torzómra kristályosul

a tegnapok kínjából

megkövesült lét

Sziszifusz visszagörget

születésem hegyére

s mögöttem tündökölve

felkel

az utolsó Nap

N.sz., 2012. augusztus

 

ŐRIZZ  MEG

Ruhám legyél.

Levegőm.

Tündöklésem.

Szeretőm.

Kenyér legyél.

Éhezem.

Higgyem azt,

hogy létezem.

Hajnalcsillag

egemen.

Ragyogásod

szeretem.

Tenger habja

partomon.

Benned őrzött

lábnyomom.

N.sz., 2012. augusztus

 

labnyom.jpg

 

5100.    S.I.

Mérlegre tenni

létezésünk terhét.

Súlytalan idők.

 

KOROM

Mikor már szólni sem mernek

van értéke a jelennek?

Mikor nem fontos szembe nézni,

szabad Radnótit idézni?

Mikor félünk egy kézfogástól,

hiszem nem csak a bacilus gátol ...

Mikor csak képernyőn keresnek ...

Van varázsa az embereknek?

Mikor álarcok mögött reszketsz,

imát mormolhatsz Istenedhez.

Mikor a léted csak virtuális,

a gondolatod is banális ....

N.sz., 2012. augusztus

 

5101.

Szomorú ütem.

Kopog a sorstalanság.

Már nem jössz sosem.

 

sosem.jpg

 

AJÁNDÉK

Öregember. Vánszorgó idő.

Életszirmunk csendben összenő.

Ránk boruló sokszínű lepel.

Kérdésünkre senki sem felel.

Bekötött szem. Félve lépkedünk.

A mindenségtől bármit kérhetünk ...

A kézbe adott papírok alatt

ott lapul egy boldog pillanat ...

N.sz., 2012. augusztus

 

pillanat.jpg


TUCAT  MÚLT

megszülettem

megmaradtam

mást akartam

majd meghaltam

verset írtam

mosolyogtam

talpra álltam

összerogytam

égre néztem

mélybe szálltam

csendben voltam

úgy vigyáztam

N.sz., 2012. augusztus


TULAJDONJOG

Fekszem a hátamon.

Most a fehér plafon

a végtelen ...

Nem ragyog csillag.

Éhesen szűkölő eb

az életem.

Kivert kutyák magánya

éhes szabadság.

Társak nélkül vajon

mit ér a vadság?

Az elhagyott láncok

már nem csörögnek.

Utat adunk

az ösztönöknek.

Vándorlásunk szabad,

de céltalan.

Gazdánk is éhes,

 hontalan ...

Bizonytalan minden,

mint a vacsora.

Kanyargós utunk

lépések sora,

s néha elrontott

döntéseké ...

Hűséges az eb,

de vajon kié?

N.sz., 2012. szeptember

 

 AZ ELHALLGATOTTAK VERSE

Csak ültem az iskolában,

s ittam a szavakat.

Elhittem mindent akkor,

mert akkor ez volt szabad.

Beszéltek sok mindenről,

de hallgattak nagyokat ...

Agyon hallgatták akkor

a hősi napokat.

Folyt a szó költészetről,

de nem volt teljes a sor.

Nem tudtam akkor arról,

hogy sokakat befed a por.

Nem tudtam, hogy a könyvek

míly sok szépet rejtenek...

s a név nélkül maradt költők

mennyit jelentenek ...

Csak ülök a kis szobámban

és verseket olvasok.

Felnőttként megismert költők ...

Én is magyar vagyok!

Veletek fáj a lelkem.

Magyar szivem sajog.

A sok üldözött csillag

örökké fenn ragyog!

N.sz., 2012. szeptember

 

LELKEINK

lelkemtől lelkedig

még hosszú az út

mosolyból örömből

fonok koszorút

villámok fényénél

szemedet lesem

mélyedbe zuhanok

szerelmesen ...

 

lelkedtől lelkemig

az út már rövid

együtt dobban a szív

sírig börtönig

nincs másom csak a lét

neked adom

szívdobogásod lesz

az utolsó verssorom

N.sz., 2012. szeptember

 

 PARTON

hullámok     parti kavicsok

fák alatt pihenő ladikok

csigaház     benne szürkeség

elhagyottság     és    büszkeség

száraz sár     régi lábnyomok

mélyükben     hallgat a konok

céltalan     irányt kereső

a felhőkből nem hullik eső

N.sz., 2012. szeptember

 

KÁVÉZÓS  VERS

kék vér

szürkeállomány

szép lány

nem kell hozomány

fehér bőr

tündöklő szemek

fantázia

és alkotó kezek

álmok

és teremtett való

gerinc

és trójai faló

ablak

nézz át a falon

arcok

púder vastagon

se pír

se elsápadás

élünk

és nem lesz ráadás

N.sz., 2012. szeptember

 

HATSZOR  NÉGY

1.

lelkünk kis gyertyaláng

kegyetlen szél a sors

étkünknek íze sincs

elfogy a só  a bors

2.

szürke ködök ragyognak

dermesztő hó esik

befedi lábnyomunkat

múltunkat keresik

3.

felgyújtot kazlak égnek

betakar mindent a por

az ünnepek elmaradnak

nincs csak halotti tor

4.

derékba tört az erdő

elszakadt gyökerek

balsorsról szól az ének

s nincsenek sikerek

5.

választott szájak hazudnak

ülnek a kincseken

bekötött szemmel lépdel

az úton a nincstelen

6.

Uram én csendben maradnék

nincs szó nincs fájdalom

ősz van várom a sorsom

mint levél az ágakon ...

N.sz., 2012. szeptember

 

NEM TUDOM

nem tudom

mit írnak majd rólam

vajon dícsér

vagy ostoroz a szólam

egyáltalán....

lesz-e majd ember

kinek a fagyos

december

vagy  a forró nyár

engem idéz

lesz majd

ki a versimre néz (?)

és szaval

vagy felidéz belőle....

s mit vésnek fel

egy fekete kőre ...

élt-halt

itt nyugszik

iksz-ipszilon

csak sejtem

de

nem tudom ...

N.sz., 2012. szeptember

 

 2012  SZEPTEMBER

Testem ötven éves.

Az agyam néha nyolcvan.

És mi volt harminc éve?

Fiatalabb voltam ....

Néztem a világot,

s nem értettem semmit.

A Létbe kapaszkodtam,

és nem szerettem senkit ...

 

Testem ötven éves.

Az agyam néha csak van ...

Mivel kecsegtet még

ez a földi katlan?

A jóságot, szépséget

kifelejtettétek.

Amit most kifőznek

ehetetlen étek ...

 

Testem ötven éves.

Agyam csalhatatlan.

Bennem a nagy szellem

kis ember alakban.

Rám néznek, nem tudják

kit takar az álarc.

A fény és árnyék között

örökös a párharc ...

 

Testem  ötven éves.

Az agyam néha hol van?

Egyszer valamikor

összeesek holtan.

Forog a Föld tovább.

Véget ér egy álom.

Az Isten Végtelenjét

csendben megtalálom ...

N.sz., 2012. szeptember

 

vegtelen.jpg

 

 ELŐTTEM, UTÁNAM

mennek előttem

jönnek utánam

végtelen a sor ...

célszalag feszül

várja a jöttünk

messze valahol ...

addig sivatag

mély szakadékok

tenger és sziget

nagy meredélyek

szelidebb lankák

erdő és liget ...

néha van társunk

máskor a magány

árnytalan követő ...

hátunkon sorsunk

saját keresztünk

kézbe vehető ...

mennek előttem

jönnek utánam

a sor   v é g t e l e n

életmaraton

izzadságszagú

verseny a jelen ...

N.sz., 2012. szeptember

 

AKAROD ?

a távoli madár hangját

néha szebbnek hallani

olykor engedj el magadtól

ha meg akarsz tartani ...

tudod kell a kézfogásod

a hangod a mosolyod

te vagy a lélegzetem

de csak ha te is akarod

N.sz., 2012. szeptember

 

ÁLOM  HELYETT

lélekrezdülés

szeretet-halom

dobog a szíved

félve hallgatom

szeptemberi éj

színes levelek

kezembe veszem

az apró kezedet

sok-sok gondolat

az éjszakába száll ...

hajótörött vagyok

s te a szalmaszál ...

N.sz., 2012. szeptember


VACSORACSATA

Lélekvár költészetem.

Ma csak kenyeret eszem.

A vaj holnapra marad,

ha a sorsom úgy halad...

 

A kenyérhéj száraz megint.

az ember csak legyint ....

Húsokról nem álmodok.

Én reális vagyok.

 

Kezemben üres pohár.

A csaphoz vízért jár.

Pezsgők és habzóborok.

Kegyetlen korok.

 

A cukromra vigyázni kell.

Az édes Te leszel!

A végén majd elolvadok.

Már éhes sem vagyok!

 N.sz., 2012. szeptember

 

TALÁLKOZÁS

Vándoroltam.

Egymagamban.

Szembe jöttem.

Gazdagabban.

Rám köszöntem.

Nem fogadtam.

Szegény leszek.

Megfogadtam.

N.sz., 2012.szeptember