Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


AJÁNDÉK

AJÁNDÉK AZ AJÁNDÉKNAK

Ajándék vagy.

Báj, csoda és érzelem.

Nyolcvan éves....

Mosoly, fény

és érzelem.

Szeretünk.

Féltünk.

Együtt lélegzünk

VELED.

Kelő napisten

és lenyugvó álmok...

Az ÉLETED.

Példa maradsz.

Egyenesség

és tisztaság.

Szemünkben könnyek.

A szánkon

egy nyíló versvirág.

Ajándék vagy.

A legszebb ruhádban

ÖNMAGAD.

Elég egy könnycsepp.....

és mi megértjük,

ha nincs szavad.

2017.03.01.  -vonaton-

(Temesi Éva szeretett és tisztelt

költőnő 80. születésnapjára.)

 

temesi.jpg

 

HATÁRTALANUL

már nincs bennem félelem

élek mint az erdőszéli hárs

napot nézek szelet hallgatok

magányomban bölcs csenddé lett a társ

és nincs bennem gyűlölet...

fiókjaimban oly sok a rejtelem

gyökereimmel még kapaszkodok

s éldegélek  ez erdő rejteken

árnyékot adok ha nem is kéred

ágaim fészkében lélekmadár

kinyílok a nagy világ felé

végtelenségemnek nincs határ

2017.03.01.     -vonaton-

 

5315.

ÁTÉRTÉKELŐDÉS

csak ami elmúlt

az a biztos, vagy talán

lehet már az sem

 

VÁLOGATÓS

lehet

 voltam már szabad

- csak nem tudtam róla -

a kalitka létezés

 igazgatója

szabadként kezelt

de mind ez

szót sem érdemelt

mert a szabadságot nem

csak a rácsot láttam

a távoli kék eget

megcsodáltam

és válogathattam

a kendermagokból

-  életben maradtam -

szánalomból (?)

olykor érthetetlen a vadság

csak lánchossznyi a szabadság

2017.03.02.   -Vv-

 

kalitkaban.jpg

 

EMLÉKEZTETŐ

Te látható vagy.

A csoda sejthető.

Minden percünk

emlékeztető...

A boldogság ígéret

rügyeket fakaszt.

Örök szerelmed

egy helyben maraszt.

2017.03.03.    -Vv-

 

MIT ADHATOK?

neked adom a csendet

a szívdobogásom

-ennyim maradt-

nincs semmi másom

szavakból kötök csokrot

a rímek a színek

mosolyod add még hozzá

a legszebb dísznek

neked adom a reményt

a csodavárást

a bölcs létezést

az értő látást

a szerető féltést

a teremtő tettet

a tisztaságot......

melyben te vagy a legszebb

neked adom

a holnap fényét

és minden szépet

a rólad készült

szívembe vésett képet

az érintést

az emberségem

- ha hiszel bennem -

sosem lesz végem .....

neked adok mindent

könnyet és tengert

a múltat, a jelent

a jövőben bízó embert

a két kezem, a simogatásom

nézz szépen rám....

nem maradt másom ....

2017.03.06.    -vonaton-

 

SZÜRKE HAMU

Nem tudom

milyen a felszín,

de a mély üvölt.

Volt egy kristálygömböm.

Összetört....

Szétesett szilánkokra

a nagy egész.

Hibernált jéghegy

a józan ész.

Félelemmé nőnek

a szakadék falak.

Félek....

egyszer

lelkemre omlanak.....

és ott marad

az újszülött halott,

aki nem él meg

több holnapot.

Szétpattant buborékká

válnak az álmok.

Szürke hamuvá hűlt

a zsarátnok.

2017.03.08.    -Vv-

 

MEGJELENÉSEIM

( akrosztichon)

Egyetemlegesen

Napra kész vagyok.

Végeredményben

Rokonom a szép .....

2017.03.09.   -Vv-

 

megjelenes.jpg

 

HA ELSZÁLL A JÓ

ha kialszanak

az értelem fények

ha feltámadnak

a gyűlölet -lények

ha elfogy a víz

a poharakból

ha elszáll a jó

a mondatokból

ha nem lesz több szép

a költeményben

ha nem lesz több zöld

a hű reményben

ha elszáll az álmunk

és nem jön vissza

a mosdatlan múlt

hogyan lesz tiszta

ha nem ölelsz meg

és nem vágysz utánam

romhalmaz lesz

az életváram...

2017.03.09.    -Vv-

 

A CSENDHERCEG ÁLMA

Nem látott még

a Délkeresztje.

Azt mondják

csodásan ragyog.

Nekem

a Sarkcsillag jutott,

meg a mérsékelt fényű

nappalok.....

Négy évszak

zsongó szépségével

a sok ezer zöld árnyalat.

Fehér takaró borítja

a piros cserepes házakat.

A hárs illatát

pajkos szél hozza.

A szivárvány alatt

szépség honol.

Valami ősi 

ösztön lüktet,

mikor a vadlúd csapat

vándorol.

Susog a nádas.

Az erdő mélyén

csend-herceg alszik

a rejtekén.

Milliárd élő

gondolkodik

istentől kapott

végzetén......

2017.03.13.     -Vv-

 

MÁRCIUSOM

Örök kokárdát

tűzött lelkemre a múlt.

Magyar dicsőség ......

Áldott szabadság......

Nemzetté forrni lehet!

A példa adott.

2017.03.13.   -vonaton-

 

kossuthos.jpg

 

FÖLDÖN FEKVE
már a földön feküdtem

és gödröt ástak

a magamra hagyó

barátok, társak....

nem volt levegőm,

a céltalannak

és pofonokat adtam

önmagamnak

az összedőlt viskó

halommá roskadt

és betemetett

engem, a rosszat....

és nem ittam, nem ettem,

nem mondtam semmit

és már nem szerettem

 e földön senkit

aztán csoda történt

vagy elmúlt az átok

lassan féltérdről

néztem reátok...

talán másodszor is,

de megszülettem

verseket firkáló

valaki lettem...

célokat kaptam

nem tudom honnan

őrangyalom lett

a legnagyobb gondban...

2017.03.14.   -vonaton-

 

MÍNUSZ TIZENKETTŐ
életemben
ott a mérhetetlen.....
pontok
és hiányjelek......
meg a befejezetlen
kezdetek.......
elveszett szavak
és mondatok.....
csendharangot
kongatok.....
a kép üres....
csak nagy köd
és míves keret.....
nincs rajta
aki nem szeret.....
- és nem ér hozzám -
csak néz......
szótlanul......
éjszaka van
és még mindig
alkonyul.....
2017. 03.19. N.sz.