Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A LÉT

MIT ÉR A LÉT ?

Miért lennék,

ha nem lennél?

Hová tűnnék,

ha elmennél?

Kit hallgatnék,

ha nem szólnál?

Mit ér a lét,

ha nem volnál?

 

Miért jönnék,

ha nem várnál?

Hová bújnék,

ha nem látnál?

Kit hallgatnál,

ha nem szólnék?

Akarnál élni,

ha nem volnék?

2016.02.11.    -Vv-

 

NEM  GONDOLKOZOM

Nem gondolkozom.

A létet foltozom ...

Mint egy kilyukadt kabát.

Átlátja önmagát.

A láb pocsolyába lép.

Összetörik a kép.

S a besározott valót,

a visszhangot hallgatót,

meg a levelet sodró szelet....

Nincs rá felelet.

 

Nem gondolkozom.

A holnapot hozom.

Mint egy lyukas hátizsák...

Az idő kihullott mák.

A csillagok elalszanak,

aztán ránk köszönt a Nap.

S a fényben fürdő alak....

mögötte szürkén kopott falak....

Az estebéd a maradék..

Maradt még haladék???

2016.02.11.   -Vv-

 

 

ERDÉLYI TEMPLOMOK

arannyá barnult ikon

sóhajtások

a falakon

hangtalanul

elmondott imák

betört ajtók

hőzöngő katonák

hitetlen múlt

kettétört kereszt

ha lelked van

sose érted ezt

mennyezetre

bámuló szemek

a szentek

mellettünk fekszenek

a zsoltárok

sok-sok dallamon

kelnek szárnyra

az ajkakon

az erődtemplom

örökre vár marad

hiába dölnek

hanyatt a falak

2016.02.11  -Vv-

 

erodtemplom.jpg

 

ITT  ÉS  OTT

mindig ott vagy

a sóhajtásban

a hóesésben

a főhajtásban

 

mindig itt vagy

a tavaszt várom

a felhő-kékben

a szemed látom

 

mindig ott vagy

a hallgatásban

nem talállak

senki másban

 

mindig itt vagy

a zöld vetésben

a hangod hallom

a nevetésben

 

mindig ott vagy

a hajnalokban

a szívem hangja

veled dobban

 

mindig itt vagy

az árnyas völgyben

az igazság vagy

a kagylógyöngyben

 

mindig ott vagy

a lomhullásban

a végtelenben

és semmi másban

2016.02.12.     N.sz.

 

AMIKOR ELSZALADSZ

nincs félelem

csak féltés

messze vagy

az ölelés-mágnes is

csak éber álom

a szeretlek érzés

meg a magány világom

írtam hogy féltelek

a mától

a tegnapoktól

de leginkább

 a kámfor

holnapoktól

ugye leszel

ugye megmaradsz

ugye visszajössz

amikor elszaladsz

amikor nincsen csók

csak az üresség marad

az elvesztéstől

rettegve óvd magad 

2016.02.14.   N.sz.

 

AJÁNDÉK

nem gyűlölöm

csak megvetem

véget nem érő

küzdelem

csak egy alak

még arca sincs

kinyújtott kezén

nincs bilincs

 

nem kergetem

az álmokat

két dimenziós

másolat...

a tér megint

magamra hagy

( már tizen éve

hogy árva vagy)

 

nem hallgatom

az altatót

verset írok

szavalhatót

csak egy soros

de végtelen

a j á n d é k

mint az életem

2016.02.14.    N.sz.

 

letajandek.jpg

 

HANG - SOR
Hangot adni
a természet dolga.
Beszélni
- papagáj "munka".
Mondani
- emberi sorsunk.
Üzenni
- költő mivoltunk.
Csendben maradni
a bölccsé válás.
Csak üresség
a kiabálás.

2016.02.15.    N.sz.

 

JÖVENDÖLÉS

Az ablakom

a sziklákra tekint.

Rácsodálkozok

már megint.

Kezemben pohár.

A bor elfogyott.

A felhők kékje

meg a Balaton....

Isten.Ember.

Áldott nyugalom.

Itt élek.

Itt álmodok.

Igazat mondó

verssorok....

Jövendölés?

A holnap

vár nagyon.

Rám köszönt

majd az alkalom?

Egy festmény

lélek-vásznamon.

Álom jár

vágyott tájamon....

2016.02.15.    -vonaton-

 

NAHÁT,NAHÁT

nem lehet

újra kezdeni

csak küzdeni

és küzdeni

lehet hogy

félve kérdezem

nekünk ez már

a lételem (?)

a hibákat

én felvállalom...

nehéz zsák van

a vállamon...

de a kendőzetlen

bűnökért

nincs ítélet

mondd meg miért (!)

nem lehet

ezt megérteni

csak félteni

és félteni ....

néha rájövünk

nahát, nahát....

a múltunk

ismétli önmagát....

2016.02.15.   -vonaton-

 

HA MAJD  PIRKAD

A bűntelenség tisztasága

világítson a világra.

A valódi bűnös fekete lelkét

csak a kétarcú cinkosok szeressék.

Ez nem átok.

Ez csak egy kis patak.

Győzzön az igazság,

meg a szép szavak!

Az égboltunk alja

egyszer felragyog.

Féljetek tőle.

KIS hatalmasok.

2016.02.15.     -vonaton-

 

HINNI A JÓBAN
ezt a tollat
Istentől kaptam
remélem örökre fog
ameddig velem forog
és kering a Nap körül
és minden nap megörül
a kikelet szagú versnek
a lágyszavú énekemnek
csak legyen erőm
a valót lefesteni
a létező szépet
megmenteni
hinni a jóban
bízni a szóban
a pótszer nélküli
tisztaságban
ember maradni
a pusztuló világban

2016.02.16.    -buszon-

 

ÉLETFOGYTIGLAN

egyszer megszületik

aztán majd meghal

kövérre hizlal

utána felfal

csonttá soványít

jéggé dermeszt

végül sarokba dob

mint egy jelmezt

kilyukadt nadrág

hordja foltját

kivénhedt cowboy

eldobja coltját

mint a ledőlt kémény

felejti füstjét

mint kiszáradt tó

régi ezüstjét

meg a susogó nádast

a madárfészket

mint a vak koldus

semmibe nézhet

a csillagtalan ég

kozmosz ködében

életfogytiglan

a lét börtönében

sodor a víz

mint a szalmaszálat

meddig marad még

föld, ember, állat ....

2016.02.17.     -Vv-

 

FIÓKÜRESSÉG

az önmagába

visszatérő végtelen

a sallangjától

szabaduló értelem

a fájdalmasan 

érzéketlen büntetés

a nyolcvan évbe

beszorított küldetés

 

az időtlenség

mint a homok lepereg

az álarcodtól

független a szereped

a forgatókönyv

monológtól mentesen

a világsiker

nem javít a helyzeten

 

a pénztelenség

türelemmel gazdagít

a világtenger

elmossa a partjait

sáros a föld

csendes eső tisztogat

a kulccsal együtt

elhagyjuk a titkokat

 

az asztalfiók

ürességét vállalom

a téli hajnal

szürke ködét láthatom

a csöndességet

aprópénzként elrakom

a tükörképünk

kopogtat az ablakon

2016.02.19.    -buszon-

 

NOSZTALGIA

Száraz akác.

Szentjánoskenyér.

Elhalkult

falusi sanzon.

Álom a múlt.

Ott játszadozok

veled,

az árok parton.

 

Esteledik.

Már szürke az ég.

Ellopták

szemed kékjét.

Kiég a fű.

Már nem jön eső.

Locsolni

múltunk rétjét ....

2016.02.22.  -vonaton -

 

STIGMÁK
megtörted

mint a kenyeret

bort iszol

Jézus vérét

lefekszel

álmod messze visz

távolról 

hozni békét

lelkeden

fájdalom pora

testeden

szabvány stigmák

értelmed

félig telt verem

ajtaját

félve nyitják

2016.02.22.   -vonaton-

 

NINCS TÖBB LEVÉL

hazudhatnak

vagy mondhatnak

igazat

a fájdalmas seb

egyszer majd úgy is

kifakad

nincs több

gyolcsunk

a mélyben gyűlik

a fájdalom

tél jön megint

nincs több levél

az ágakon ....

2016.02.22.    -vonaton-

 

MODERN IDŐ(n)K

Minden eladó.

Mindenki vevő.

Elromlott család.

Nincs rá szerelő.

A bank átutal.

Az ügynök rábeszél.

Az időjós tudja

honnan fúj a szél.

Celeb a világ.

Értékrend borult.

Békéből szövik

a polgárháborút.

Kábítószerek

élénkítenek.

Keletről jönnek

az újabb istenek.

Újra van határ.

Kerítés feszül.

Mégis védtelenek

vagyunk legbelül.

Fogadást kötünk,

de nem lesz befutó.

A szenzációhoz

már nem is kell UFO.

2016.02.23.   -Vv-

 

kerites.jpg

 

EL SILENCIO
Add meg Uram
a csendet.
A békében
vers teremhet.
Az üresség
üvöltő állat.
Ellenségemmé
válhat.
A hangzavar
félelmes erdő,
a kiáltás
elnyelő fertő....
A lelkünk
szakadék szélén
retteg
a világ végén.
Kis virág
viharos szélben.
Csillagfény
fekete éjben.
Csendfátyol
őrzi az álmom.
Elhalkul
a világom.
2016.02.23.   -Vv-

 

csendem.jpg

 

FIAD VAGYOK
mint a levél-erezet
úgy látom a kezedet
kőkereszten Jézus-arc
kemény voltál, mint a kvarc
de a lelked lágy maradt
s hagyatékként rám ragadt
mint a neved, a küzdelem
fiad vagyok, szüntelen ......
gyökeredből oldalág
sosem ért meg a világ ....
paraszt sorsom vállalom
s hű postásként átadom
büszkén hordom nevedet.....
örök levél-erezet .....
2016.02.24. Mkh.

Apám emlékére, mert "csak" eszembe jutott ....

 

TUDATHATÁR

Rajzolj egy ágra

virágszirmokat.

Dermesztő télben

álmodj szép tavaszt.

Mosollyal az arcon

csodákat mesélj,

szivárvány színekkel

fesd meg ugyanazt.

A túlélés kertjében

virágzik a lét.

A lelked oázis.

Életvíz csobog.

Valahol messze

a tudat határán

partját elvesztő

tenger háborog.

2016.02.25.  -buszon-