Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A FOLYÓNÁL

A vén folyó piszkos vizét

várja a távoli tenger.

Hullámain szemét-hajót

indít útjára az ember.

Mi egykor kék volt,most szürke

színű, gyakran olajfoltos.

Élet adó drága vizünk

talán már nem olyan fontos.

 

Öreg folyó szennyes vizét

várja egy fekete tenger.

Szürke vizén üvegpalack

postáját küldi az ember.

Civilizált városlakók,

lakások, üzemek, gyárak…

Vajon mi lesz a holnapok

vizével, ha nem vigyáznak?

 

Fáradt folyó koszos vizét

várja egy hatalmas tenger.

Iszapos víz, szennyáradat,

megannyi öngyilkos fegyver….

Hiába minden bűntudat,

ha minden marad a régi.

A vízfolyást a partlakó

karba tett kezekkel nézi.

Nagyszénás, 2009.10.20.

 

 

ÉLET - TÚRÁN

Van békém,

és van háborúm.

Nekem is

kettős az arcom.

Néha mosolyog

és néha sír.

Változatos a sorsom.

Szerpentineken

égbe visz.

Szakadék széleken járok.

A szörnyű mélység

peremén is

nőnek még szép virágok.

Csúcsokra jutni

nem lehet,

csak fájdalmas

áldozattal.

Kapaszkodót

ha nem találsz,

a hegyláb ott marasztal.

A meghódított csúcsokon

kitűzheted a zászlót.

Légszomjjal küzdve

az égiekhez

elrebeghetsz

még pár szót.

Visszanézve láthatod

az otthont,

a sík vidéket.

A piros tetejű

házak között

hangyaként

dolgozó népet.

Erdők és mezők foltjait,

sztaniol-csík folyókat,

régi  „hegymászók” hantjait,

gyárakat és kohókat.

Szusszansz néhányat,

majd völgybe le….

lassan visszaindulsz.

Az utat már tudod,

s ha jól  figyelsz,

mindig jó felé fordulsz.

A síkra érve

megpihensz.

Már este van.

Lassan sötétül.

A meghódított csúcsodon

a zászlód is

aludni készül.

Álmodj te is!

Új csúcsokat,

melyek

a messzeségben várnak.

Bízz abban,hogy

Janus arcod

kellhet még

a világnak.

Nagyszénás, 2009. 10. 23

 

FOLYAM

Fáradt vizem

lassan halad.

Mennyi van

hátra a célig?

Gönceim terhét

alig bírom,

bár iszapom

leraktam félig.

Piszkos vizem

megmérgezik.

Üresen

szárad a háló.

Gátak között

tengernyi düh,

és omlik

a partom

a málló.

Honnan jövök?

Ki tudja már…

Forrásom

sosemvolt

emlék….

Ha majd vizem

elpárolog,

újra  csak

csermely

lennék!

Nagyszénás, 2003 nyara

 

KÉRDÉSEK a XXII. SZÁZADBÓL

Vajon van-e még Föld,

hová visszavárnak,

vajon áll e még erdő,

melyben tölgyek állnak.

Vajon hull e még hó,

melyből sár lesz lassan,

vajon fut e még patak,

hogy vizét ihassam.

vajon van e még kék ég,

melyen madarak szállnak,

vajon van e még balkon,

hová este kiállnak.

vajon van e még gitár,

van e lágyan kúszó dallam,

vajon van e még érzés

egy versben,vagy egy dalban.

vajon van e még virág,

vajon boldogok a percek....

vajon van e még vicc,

melyen vígan nevetnek...

vajon van e még EMBER...

.. ki e kérdést hallja....

vajon van e még hang,

mely a választ megadja?

Nagyszénás,1996.július. 17.

 

KOZMOSZÉNEK

Hiába nézek az ég felé.

Nincs a csillagokhoz kulcsom.

Bárhonnan jöttek is az őseim,

a Földön kell embernek maradnom.

Kozmosz gyermeke, kis ember....

üstökös vagy az éjszakában.

Sötétlő égen tündöklő jeled.

Csodálnak téged a nagy világban. 

Nagyszénás,2010. 02.01.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.