Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


11-es

Tizenegyes

Tizenegyes, amit a bíró megad.

Tizenegy vers, amit az élet megad.

 

PILLANATKÉPEK

J.A. ÉLETÉBŐL

(Tizenegy haiku)

 

JELENTÉS

Én, a hetedik.

Életfolyómon nézem:

sok-sok dinnyehéj…

 

KÉPZELT  ÖRÖKSÉG

Amerikába jöttem.

Mesterségem címere

három félárva ….

 

DIAGNÓZIS

A semmi ágán

már nem dobog a szív sem.

Nincs ami fájjon.

 

 

semmign.jpg

 

 

IN MEMORIAM H.A.

Kidobnak, tudom.

Őszinte versem sértett

dékán önérzet.

 

MÉLYÉRŐL

Néha éhezem.

Feltétlen főzelékem

monoton étlap.

 

KÉSEI

Mosott ruhák közt

csonttá szárad a lelkem.

Mama, hiányzol!

 

DILEMMA

Miért hazudtok?

A becsületességtől

éhen veszhetek….

 

PATYOLAT

… és a foltokat

egyre mélyebbre marja

a tisztaságom …

 

DÚDOLÓ

Páris, kedvesem ….

rétek, utak csendesen

majd elfeledtek ….

 

TÉBOLY

Rám esteledik.

Halált hozó fű zöldje

bőrömmé válik.

 

(S)ZÁRSZÓ

Vonatablakból

visszanéz elsuhanó

földem. Itt éltem.

 

 

jagepel.jpg

 

  

ÁPRILISI  RÜGYEK

FRISS HAIKUK

1.

KÁNON

Magamét fújom.

Másokét meghallgatom.

Sosincs szünetjel.

 

2.

TÖRVÉNY

Sohasem lehet

boldog az, aki mást tesz

boldogtalanná.

 

3.

NOBILITÁS

Régi szép idők.

Emlékké nemesedtek.

Az idő nagy úr!

 

REMÉNYSÉG  ÉS  SZERETET

A szőke Tisza nem volt szőke,

a kék ég most csak szürke volt.

A fák lombjai zöld ruhában,

néhol ásít egy kopasz folt.

A gátakon virágok nyíltak.

Sok-sok sárga és fehér.

Figyeltem egy furcsa felhőt.

Láblógatva földet ér.

Álmos szombat, álmos ünnep.

Hová lett a sok madár?

Szép sorokban búza-zöldben,

s repce-sárga a határ.

Április van. Húsvét előtt.

Új az élet. Kikelet....

Ábrándozunk, és hisszük megint:

- reménység és szeretet.

2014.04.19.

 

 

LESZ-E  ÁLDÁS ?

az eldobott szavak hova esnek

a régi álmaink mivé lesznek

válaszokhoz kérdést ki fogalmaz

dícséret helyett miért szidalmaz

a társtalan éjszakák sötétjét

a boldogságot is megígérték

aztán belehalunk a várakozásba

testedből így lesz szeretet-árva

a sivataggá vált társadalomból

lesz-e oázis pársoros dalomból

s ha megfáradt karavánok jönnek

emberi nyelveken köszönnek (?)

s kihajtanak -e még azok a pálmák

melyek a boldogságunkat vigyázzák

s ha álmainkban hajókat látunk

kell-e a cápákra vigyáznunk (?)

születnek megint ordas eszmék

a világot újra osztani szeretnék

s a kivágott erdők hamujában

ott ül a gyermek egymagában

és a felhőkarcolók tövében

már remény se csillog a szemében

rohanó világ rohanó ember

tervezni már senki sem mer

s a csillagtalan éjszakákon

lesz-e még áldás a világon?

2014. 04.20.     NV

 

NEM  TUDOK …….

Gondolatok a Föld-napjára

 

Nem tudok szebbet

Sem írni, sem mondani.

Földem, a csended

Szeretném hallani.

Hol felhő az égen,

Hol csak sivatag,

Hol jeges bércek,

Hol csak völgy,

Mely hallgatag……

Máskor trópusi dzsungel,

Vagy kéklő óceán,

Néha feketerigó árnya

A meszelt ház falán,

Aztán muskátli virágzik

Az ablakok alatt,

Vagy a provancei tavaszban

A lila árnyalat…..

A levendula földek

Tömény illatát

Az afrikai szelek

Tüze járja át…..

 

Nem tudok szebbet

Sem írni, sem festeni,

De valami csodát

Próbálok menteni,

Hogy száz év múlva

Legyen még patak,

Hogy a tölgyek ága

Legyen vastagabb…..

Hogy lazac vándoroljon

A vízeséseken,

Hogy mohapárna nőjjön

A földi sebhelyen…..

 

Nem tudok szebbet.

Bárhol keresem….

Csak itt tudok élni

Egyetlen helyen …..

….. mert bálnákat vadászunk,

És bűnösök vagyunk….

A Föld az egyetlen hely,

Ahol lakhatunk!!          

 

Nem tudok szebbet,

És jobbat sem tudok…..

Bár álmomban néha

Útnak indulok….

S keresem az égen       

A vándorsólymokat…

A termeszvárakat….

A vízi hódokat….

A trópusi tengerek

Korallzátonyát,

A tavi tündérrózsa

Fehér bársonyát….

Az emberi szivárvány

Sok ezer színét,

A teremtett istent,

A hirdetett igét…

A morajló tengert,

A habzó vízesést,

Az emberré válást,

E hősi küldetést…..

 

Nem tudok szebbet

Elképzelni sem.

…és minden pillanatban

A jövőt keresem…

A valóban nyugodt

Békés holnapot,

A bengáli tigrist,

A nemes kócsagot,

A rénszarvasszánon

Suhanó időt,

Az emberszívben rejlő

Teremtő erőt….

Az okos bölcsességet,

A méltó terveket,

Az élettől dús vadont,

A gazdag kerteket …..

 

Nem tudok szebbet…..

És jobbat sem tudok.

Megteremtett a lét,

És földlakó vagyok….

E kozmikus otthon

.. egyetlen kék csoda…

A létezés álma,

Az álmok otthona!!!!

N.sz., 2014.04.22.

 

 

foldnapja.jpg

 

 

EGY  ESTI  MESE

Házadban lakik az önző,

az önzetlen kiköltözött.

Álruhát visel a jóság.

Most koldusnak öltözött.

 

Váradban visszavonultan

a király magában él.  

Nincs tavasz, nincs nyár, nincs ősz.

Csak tél van. Kegyetlen tél.

 

Lelkében tavaszodik még.

Az álomkert rügyeket hajt.

Remény-fűszálak festik

zöldre a barna talajt.

 

Nincs már fele királyság.

A  korona rég elgurult.

A falra akasztva pihen

a foltos, viseltes múlt.

 

Mikor a mesének vége,

a csend az ágyadhoz ül.

A szerencse régi vándor.

Téged messze kerül ....

2014. 04.27. N.sz.

 

HÁROM  MADARAS

1.

Leszállok.

Fáradt madár.

Gyenge hangom

hallod-e még?

Vizedből iszok.

Felröppenek.

Messziről nézlek.

Ez is elég?

 

2.

Száraz fa.

Üres fészek.

Embertelen

világrészek.

Madártalan

fekete égbolt.

A teli fészek

de rég volt .....

 

3.

Nem repülhetek.

Törött a szárnyam.

Én, a nagy madár

nem vigyáztam.....

A régi társak

mind messze mentek.

Keresztté váltak

a regimentek....

*

A NEGYEDIK....

a negyedik madár

a lélek maga....

a világ legnagyobb

vándora....

nincs lábnyoma

de sebhelyet ejt

magasba emel

majd a mélybe ejt

N.sz. 2014. 04.28.      NV

 

harommadar.jpg

 

ÁLMODJ  VERSET

ha nincs toll

és nincs papír

az ember fejben

verset ír

hangokból

hangulatokból

sötétben suttogott

szavakból

gyertyafényből

és gyöngyszemekből

áldott és vágyott

szerelemből

emlékeinkből

láncot fűzünk

a gomblyukakba

virágot tűzünk

nem gondolunk

csak jóra, szépre

rámosolygunk

a tükörképre

s ha nincs szivárvány

a kék egünkön

a remény akkor is

velünk jön

a leégett erdő

kivirágzik

a viharfelhő is

báránynak látszik

ha nincs papír

álmodd a verset

építs világot

jobbat és szebbet

N.sz. 2014.05.04.

 

egboltos.jpg

 

NEM  VAGYOK

nem vagyok főhős

de néha félek

huszadik század

még benned élek

 

nem vagyok okos

de néha  játszom

liliput-színház

az én világom

 

nem vagyok bátor

de néha érzem

sosem volt ilyen

a szívverésem

 

nem vagyok szürke

de néha vallom

a grafit sercegést

mégis hallom

 

nem vagyok piszkos

de néha sáros

rám zuhan olykor

a világváros

 

nem vagyok senki

de vállalom magam

"dübörgő gépváros

zúgó agyam" .....

 

nem vagyok célpont

de néha rám lőnek

foglya lettem én is

a múló időnek

N.sz. 2014. 05.04.

 

ÉDES

Az voltál.

Égi csillag,

földi ember.

Rád gondolok

csillogó szemmel.

Te legszebb asszony,

Te legjobb lélek...

Egy csodát adtál,

hiszen élek.

Anyám voltál....

és hogy szerettél ....

Örökre

a kincsem lettél.

Gyertyát gyújtok.

Hagy lobogjon...

Gyermekarcom

mosolyogjon.....

Megsímogatsz.

Hallom szóltál.....

Köszönöm!!!

Az anyám voltál ....

N.sz. 2014. 04.04.

 

tengernel.jpg

Anyák napjára 2014 májusában

 

REINKARNÁCIÓS KÉRDÉSEK

Az álom megvár.

Csak az élet illan el.

Végérvényesen (?)

 

Vagy csak tévedés....

és az újjászületés

bennünk rejtezik (?)

 

Mag a föld aatt.

Milyen eső cseppje kell

zöld holnapunkhoz?

2014. 05.05.

 

ESŐCSEPP

Elindulok.

Nincs sikoly,

sem félelem..

Pár másodperc

az életem.....

Folyóm,

vagy tengerem

befogad csendben.

Zuhanás voltam

a végtelenben.

2014. 05.05.

 

SZÉL

Nem engem látsz.

Csak a hajló fákat,

a zörgő levelet,

a mozgó ágat.

Vitorlák vásznát,

madarat az égen.

Árvalányhaj árnya

a fa nélküli réten.

2014. 05.05. 

 

esocsepp.jpg

 

MINT  RÉGI TŰZ

lángod voltam

elaludtam

égtem amíg

égni tudtam .....

nincs már szikrám

hamu takar

izzik aki

égni akar....

álmom tűzvész

hamvadj velem

halálunk

a nagy szerelem

létem csendje

csended titka

szemfedőt rak

vágyainkra....

N.sz. 2014.05.11.

 

KORSZÍVÓ

műholdak repülnek fejünk felett

robotot építünk magunk  helyett

monoton géphang mond altatót

marokszám vesszük be a nyugtatót

nem beszélünk, csak távrecsegünk

jó sok a maszlag, mit megehetünk

a tévé-csatorna már reklám barát

Kínában készül a viharkabát

a való-világot megnézheted

de a véleményed ne részletezd

az ígéret földjét ígérgetik

két-három hónap és elfeledik

úgy kell a voksod, mint a falat kenyér

négy évig szorgalmas polgár legyél

a köpönyeg színe divatos legyen

a menzán az ember sótlanul egyen

és tervezd csak bátran a nyugdíjadat

lesz egy feladat: - tartsd el magad

légy egészséges, ha lehet vidám

a tiéd a jövő kiskomám .....

 2014. 05.12. -vonaton-

 

 

folt.jpg

 

HA  ZUHANUNK ....

a meg nem írt vers kinevet

a volt szerető nem szeret

a hiányzó szó visszacseng

lehunyt napunk feldereng

az érintésed fájdalom

mázsás teher vállamon

kutya ugat  -  hold vagyok

bármikor meghalhatok

a jövő század elfelejt

az erős marok földre ejt

pislákoló gyertyafény

tetszhalott lett a remény

föld alatt és föld felett

haldoklik a szeretet

homokóra életünk

előbb-utóbb leesünk

zuhanunk, csak zuhanunk

sikolytalan önmagunk

2014.05.19. N.sz.

 

homokora.jpg

 

ELDÖNTENDŐ

Nincs vénám.....

csak hajszálerem.

Néhanapján

verset  terem.

A költő?

Vagy csak a firkász?

Tekints reám!

Te mit látsz?

2014.05.20.  -Vv-

 

I D Ő

nyüszítő korcs a hajnal

álmatlan ázott állat

víjjogó égi árnyak

áldozatává válhat

vöröslő sebzett bokrok

levél-vércseppes ágán

gondolatszürke évek

ülnek a múlt határán

a madarak másodpercek

csapatban elrepülnek

évszakok kiszáradt fáján

indulót hegedülnek ....

2014. 05.23.   -Vv-      NV

 

CSAKOK

csak hétköznapi rutinok

csak elalvás és ébredés

egy szelet kenyér rajta vaj

csak véletlen a létezés (?)

csak álmodunk

csak meghalunk

csak árnyak voltunk

szeretni kész

csak elszállunk

mint a buborék....

ennyi volt hát

az egész (?)

csak hús és vér

és érzékelés

csak taszítás

és ölelés

csak ember vagy

csak emlék lehetsz

csak boldogság

mit megérdemelsz

csak vágyak

és néha ünnepek

néha jóságosnak tűnhetek

néha meg csak

átlagosnak

máskor meg

földbe taposnak

csak ötvenkét év

csak üres kezek

versekkel töltött

noteszek

a másikban meg

üres lapok

csak fogynak

és fogynak

a holnapok ....

2014.05.25.  Nsz.

 

MEGFOSZTOTTAK

erőtlenek

tudatlanok

éretlenek

ártatlanok

bűntelenek

páratlanok

tisztátalan

mosdatlanok

állástalan 

valótlanok

lélektelen

hazátlanok

2012. 05.26. N.sz.

 

 

 

 

 

 

.